Ultra Street Fighter 2: The Final Challengers - Kritika

A 90-es évek egyik legmeghatározóbb, legemblematikusabb és talán legjobb verekedős játékával nincs olyan ember, aki ne játszott volna. Ugye? A legenda az azt követő évtizedekben kiadott újráknak és folytatásoknak köszönhetően ma is a videojáték kultúra részét képezi. Az igazi klasszikus alapjaira építkező Switch-verzió a Capcom első próbálkozása a hibrid platformon, de a törekvés, hogy a sorozat újra a régi fényében tündököljön, nem feltétlenül állítható szembe a napokban kiadott üzleti információkból kiolvasható elvárásaikkal.

Na de lássuk, mit is kapunk a pénzünkért? Megkapjuk az eredeti 1991-es játékot klasszikus és felújított verzióban két új karakterrel - akik azért valljuk be nem is annyira újak -, kapunk egy borzalmas mozgásérzékelős minijátékot, egy szuper új kooperatív játéklehetőséget (amiben ketten egyesült erővel verhetjük le a legendás harcosokat), immáron kedvünk szerint színezhetjük hőseinket, illetve hozzánk vágták a ma már nélkülözhetetlen online küzdelmek lehetőségét. Ez így papíron nem tűnik kevésnek, sőt, ha hozzávesszük, hogy a készítők afféle antológiaként rengeteg képanyaggal, fejlesztői rajzzal is megpakolták a kártyát, akkor azt mondhatnánk, hogy az igazi Street Fighter fanatikusok számára kötelező vétellel állunk szemben.

A valóság azonban picit mást takar. Egy igazi rajongó azért örült volna pár extra pályának, vagy akár az összesnek, ami eddig megjelent, elfért volna a „lemezen” néhány régi TV-reklám vagy egy jól összevágott evolúciós videó, és a két nem túl eredeti új karakter, az Evil Ryu és Violent Ken mellé is kaphattunk volna néhány új, vagy akár az azóta megjelent részekből kiollózott és pixelesített bunyóst. Akkor talán az elég borsos 12 000 forint körüli fogyasztói árat is könnyebben lenyeltük volna, ami azért annak tükrében, hogy ennek töredékéért juthatunk hozzá az Xbox vagy a PlayStation piacterén jobb Street Fighterekhez, még a legelvetemültebb fanatikusoknak is elveheti a kedvét a vásárlástól.

Na de sebaj, egy rajongónak talán semmi sem drága, főleg ma, amikor egy-két gyűjteményes kiadás akár 100 000 forint feletti összegre rúghat (például a Project CARS 2 Ultra Edition). És ha igazán őszinték akarunk lenni, és az ár-érték aránytól eltekintünk, akkor a Street Fighter II Switch-kiadása tényleg elég jó lett. Az új modern kinézet első látásra ugyan nekem nem jött be, de a tizedik küzdelem után már megszokta a szemem. Ugyanakkor a játék mélysége és sokszínűségé még ma is csodálattal töltött el, és igazán jó érzés a haverokkal vált vállvetve a kedvenc karakterekkel lezúzni Bishopot, majd utána elkenni egymás száját. Újra megküzdeni azokon a pályákon, amiken gyermekkorunkban heteket-hónapokat harcoltunk, Blankával lesokkolni az ellent, Dhalsim megnyúló karjával bevinni a kegyelemdöfést, és újra előhozni azokat a kombókat, amiket anno csak hosszú gyakorlás után sikerült.

Kis üröm a nosztalgia örömben, hogy handheld módban D-pad híján nem túl komfortos a játék, mondom ezt annak ellenére, hogy a készítők az analóg karra újraírták a kezelést, így a kombók egy része félköríves mozdulatokkal hozhatók elő. Megszokható és így is játszható a Final Challengers, de azoknak, akik SNES-en nevelkedve és azóta szinte minden verekedős játékot D-paden játszva küzdöttek végig, csalódás lehet, hogy a régi élmények felelevenítéséhez egy Pro kontroller beszerzése szükséges.
Ugyancsak szuperül sikerült a klasszikus grafikus mód, ami sajnos „csak” 4:3-mas képarányban érhető el: a képernyő jobb és bal oldalán terpeszkedő ormótlan fekete csík sokat elvesz a hatalmas pixelek élvezeti értékéből.

Ugyancsak félresikeredett a trailerekkel nagy dirrel-durral beharangozott mozgásérzékelős „minijáték”, amiben FPS módban üthetjük-rúghatjuk a hullámokban ránk törő ellenfeleket. A semmiféle taktikát vagy ügyességet nem igénylő, rém unalmas játékmód pont olyan felesleges, mint a 91-ben az alap változattal járó küzdelmek közötti autópüfölés. A különbség mindössze annyi, hogy míg ott némileg frissnek hatott és megtörte picit a játékmenetet, addig itt opcionális és inkább ront, mint épít az összképen.

Az Ultra Street Fighter 2: The Final Challengers kizárólag Nintendo Switch konzolokra jelent meg.