Titkos invázió, 1-2. rész - Kritika
Beépülve
Nick Fury-nak a Marvel Studios új kémsorozatában egy olyan ellenséggel kell szembenéznie, melynek eljöveteléről részben ő tehet.
Erről van szó
Nick Fury (Samuel L. Jackson) évek óta a S.A.B.E.R.-en, egy műholdakból álló védelmi hálózat kiépítésén dolgozik a világűrben, mikor Maria Hill hívására visszatér a Földre, ugyanis egykori ügynöktársa aggasztó hírekkel szolgál számára: a 30 éve a Földünkön rejtőzködő skrullok egy szakadár csoportja olyan terrorakció-sorozat végrehajtására készül, amivel összeugraszthatja a világ nemzeteit. Fury Talosszal (Ben Mendelsohn) összefogva próbál az ügy végére járni, ami hamarosan mindkettőjük számára személyessé válik.
Ezért jó
Mikor kiderült, hogy a Marvel újkori történetének egyik legjobb képregénysorozatából nem egész estés film, hanem Disney+-os széria készül, alaposan lekonyult a szánk széle, hisz a Titkos invázió nagyívű, sokszereplős és -helyszínes sztori - igazi eseményfilmet lehetett volna faragni belőle, de aztán a sorozat első előzetese meggyőzött minket arról, hogy a Marvel Studios talán mégis a helyes médiumot választotta a Brian Michael Bendis által megálmodott történet kidolgozására, és örömmel jelenthetjük, hogy ebben az érzésünkben az első két epizód sem másított meg.
A Titkos invázió ugyanis egy paranoid kémthriller, amely a nagy látvány helyett a feszültségre és a(z amúgy nem túl bonyolult) történet szálainak bogozására összpontosít, és amelyben már az első percektől fogva nem tudhatod, hogy akit látsz, tényleg az-e, akit látni vélsz. A sorozat gyorsan felfedi a szakadár skrullok tervét, ezt követően pedig több alkalommal is véráldozattal bizonyítja, hogy ők bizony nem viccelnek. Ráadásul Nick Fury immáron nem nagyhatalmú főnökként száll szembe a rejtőzködő ellennel, nincsenek már meg sem azok az eszközei, sem az a kiállása, amivel korábban a Bosszúállókat is a helyükre parancsolta - ez a Fury már egy alaposan megtört öregember, aki már csak kifelé mutatja, hogy ő a faszagyerek, de a sziklaszilárdság máza már ekkor is repedezni látszik, és ha senki sem figyel, akkor magába roskadva kapkodja a levegőt.
Ráadásul személyesen is kötődik az ügyhöz, a lázadó skrullok vezetője ugyanis részben miatta kötelezte el magát mesterterve mellett. A Fury oldalán álló, szintén némileg megfáradt és régi barátja által többször is megkérdőjelezett Talost pedig még szorosabb kötelékek fűzik a szakadárokhoz, és nem csak azért, mert az ő népéről van szó, akiket ő vezetett a Földünkre. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy a szintén a skrullokra vadászó Sonya Falsworth ügynök módszerei hatékonyabbak, akinek szerepében Olivia Colman egy olyan bájos és szellemes háziasszonyt testesít meg, aki, ha kell, mosolyogva vágja el a torkodat. Igazi jutalomjáték.
Ami a látványvilágot illeti, igaz, hogy az első két epizód sok különböző helyszínen játszódik, de egy-egy lőfegyveres vagy kézi adok-kapokat leszámítva (melyek meglepően véresek!) nagy formátumú akciójelenetekre ne számítsatok, ellenben sötét sikátorokban zsebretett kézzel, behúzott nyakkal vonuló, rosszban sántikáló emberekre annál inkább, ezzel is adva egy löketet a paranoid thriller zsáner-érzésnek. Ettől a műfaji besorolástól azért nem kell félni: a Titkos invázió fogyaszthatóságban és szellemben nem lóg ki az MCU-ból, cserébe annak minden bohóságát és narratív szélsőségét levedli magáról.
Ezért nem jó
Ugyan Ali Selim rendező (aki számos kémsorozaton edződött korábban) hangsúlyozta, hogy a széria antagonistája nem csak "egy szimpla gonosztevő bombával a kezében", Gravik egyelőre pont annak tűnik - legyen bármennyire is karizmatikus az őt megformáló Kingsley Ben-Adir, továbbá mesteri gondolkodónak próbálják őt eladni, miközben nyilvánvaló dolgokat nem vesz észre. Vagy csak nem akar? Talán csak a további epizódokból fog kiderülni. Szintén kissé áttetsző Emilia Clarke figurája és az ő motivációja, de nem a színésznő miatt - egyszerűen nem tűnik jól megírt karakternek.
Ezek a sorok pedig lehet, hogy némileg ellentmondanak majd a pozitívumokban felemlegetettekkel, de már az első két résznek olyan nagy horderejű történései vannak, amiket egyszerűen nem lehet a kulisszák mögött, maréknyi ügynök részvételével lerendezni, hiába kapunk arra teljesen logikus magyarázatot, hogy a Bosszúállók miért maradnak ki ebből a harcból.
Mit hoz a jövő?
Ugyan a Titkos invázió az első két rész alapján földhöz ragadtnak mutatkozik, de már megpedzegetnek benne egy olyan eszközt, amivel behozhatnak az MCU-ra jellemző elrugaszkodottabb elemeket is, de még ezek is kecsegtetők, mint ahogy abban is bízunk, hogy ez a megtört, emberszerűbb Nick Fury-figura a széria végéig kitart majd a Talosszal közös dinamikájával együtt - a széria atmoszférájáról nem is beszélve, az ugyanis igen vaskos.
Végszó
Ha nem is a Titkos invázió a legjobb dolog, ami mostanában a Marvel háza tájáról jött, de ott van a csúcstermékek között, az biztos. Ez egy némileg minimalista, de meglepően feszült thriller, melyben Nick Fury is egy olyan, megtört-meggyötört arcát mutatja, amit eddig soha. Csak remélni merjük, hogy a folytatás is hasonló színvonalú lesz és a közönség pedig értékelni is fogja a komolyabb hangvételt, ami akár új irányvonalat is teremthet az MCU számára. Nem ártana neki.
A Titkos háború (Secret Invasion) 2023. június 21-én debütál a Disney+-on, hogy aztán heti rendszerességgel jelentkezzen új epizóddal.
