Tyrone klónja - Kritika
Itt valami nagyon nincs rendben, tesó!
A Jamie Foxx, Teyonah Parris és John Boyega főszereplésével készült Tyrone klónja az 1970-es évek blaxploitation filmjei előtt tiszteleg, ami nem új keletű dolog. A black exploitation, vagyis a feketék közegét "kiaknázó" alkotások erőssége a gettó ábrázolása volt, és a feketék saját hősök iránti igénye hozta létre őket. Az ilyen jellegű filmek idővel felhígultak és háttérbe szorultak, ahogy a piaci alapokon működő Hollywood elkezdett nem önálló célközönségként tekinteni erre a közösségre. Ahogy változott a kultúra és a problémák, úgy változott a filmábrázolás is, de az említett alapokhoz való visszanyúlás az elmúlt évtizedekben is jelen volt.
Ez a fajta törekvés tettenérhető a Netflixnél is, ahol nemcsak sorozatokkal, hanem egészestés filmekkel is bombáznak minket, utóbbiakhoz ugyancsak nagy neveket leakasztva. A Tyrone klónja misztikus sci-fi komédiaként határozza meg magát, ami elsőre talán kicsit soknak és furcsának tűnik, de a végeredményt látva nemhogy ez a három, hanem még nagyon sok műfaj fog eszünkbe jutni. A filmet a Creed II-t és a Space Jam: Új kezdetet forgatókönyvíróként jegyző Juel Taylor rendezte, aki Tony Rettenmaierrel közösen álmodta meg a sztorit. Néhány tematikus fesztivál után kis vászonszámmal az amerikai mozikban is megfuttatták a filmet, hogy aztán a streamingplatformon élje ki magát igazán.
Erről van szó
A piti bűnözőt egy holdfényes éjszakán a konkurencia szitává lövi, majd másnap karcolások nélkül, sértetlenül tér magához. Az egészből nem emlékszik semmire, viszont sikerül a frászt hoznia azokra, akik látták őt meghalni. Mivel más barátai nincsenek, egy strici és egy prostituált segítségét kéri, hogy a maguk egyszerű, de dörzsölt módján megpróbálják kideríteni az igazságot, ami minden képzeletet felülmúl. Igen, ahogy az a címből is sejlik, a dolognak köze van a klónozáshoz, de ennél sokkal többről van szó, ami kihat mindenki életére és jövőjére is.
Ezért jó
A film szórakoztató módon vegyíti a fekete örökséget a mával, hősei klasszikus benzintemetőkkel krúzolnak, miközben temetik a bitcoint, és a blokklánc technológiában rejlő lehetőségekről diskurálnak. A gettóélet kilátástalansága újra és újra visszarántja a főiskoláról és sportkarrierről álmodókat a valóságba, ahol a túléléshez gógyi és szerencse egyaránt szükségeltetik. Az alkotók bátran rábízták magukat a klisékre, az ismerős panelekből építkeztek, miközben egy üdítően bizarr sztorit hoztak létre. Meggyőzően mutatják be a kisstílű gengszterek játszóterét, és az atmoszférateremtés terén sincs szégyenkezni valójuk.
Munkájuk gyümölcse kellően humoros, trágár, szókimondó, erőszakos és szexuálisan túlfűtött. Egy féktelen és betegesen jó mókázás az egész, John Boyega, Jamie Foxx és Teyonah Parris pedig vidáman sütkéreznek a szerepükben, hogy aztán a film a második felére a nosztalgikus gettótörténetből egy high-tech rémálommá változzon.
Ezért nem jó
Egyfajta homage filmként a Tyrone klónja olyannyira tiszteli a hetvenes éveket, hogy jó mélyen megmerítkezik benne, és egy néhány szóban összefoglalható sztorit nyújt el kétórásra, csak hogy minden agyament ötletnek teret adjon. Ennek megfelelően tele van vicces párbeszédekkel, melyek közül az alkotóknak egyetlen egyet sem volt szíve kihúzni, akár előre viszik a cselekményt, akár nem. Az első felében szinte alig történik valami, mintha a cselekmény helyszínét bemutató útikönyv széljegyzeteit olvasnánk. Azt hihetnénk, hogy a nagy felismerést követően minden megváltozik, de nem, egy jó darabig ugyanezt az ütemet megtartva, szép lassan visznek el minket a végkifejlet irányába. Mintha az apátiába süllyedő hőseink beletörődtek volna a sorsukba, aztán amikor rájuk szólnak, hogy idő van, varázsütésre összekapják magukat. Akkor viszont hirtelen sok lesz egyszerre mindenből.
Megéri a pénzét?
Mindent összevetve: meg. A Tyrone klónja az afroamerikai közösség hitvilágára, életmódjára és gondolkodására épít, miközben stílusában, képi világában és mondanivalójában a hetvenes éveket is megidézi. A társadalmi problémákról, igazságtalanságról sem megfeledkezve fanyar humorral mutatja be, ahogyan hősei a túlélésért folytatott küzdelem során egy lehetetlen és futurisztikus helyzetbe kerülnek. Ügyesen játszik a műfajokkal, vegyíti a komédiát, a drámát, a thrillert, az akciót a misztikummal, horrorral és összeesküvés elméletekkel. Ugyan Shaft, Axel Foley vagy Jackie Brown hírnevét nem fenyegeti veszély, viszont kapunk egy szórakoztató és elgondolkodtató gettómátrixot.
A Tyrone klónja (They Cloned Tyrone) 2023. július 21-től érhető el a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
