Hívatlanok, 1. fejezet - Kritika
Nincs mit mondaniuk
Renny Harlin és a Lionsgate nem egyszerűen rebootolta a Hívatlanok-szériát, de mindjárt egy egész trilógiát készítettek... de minek?
Erről van szó
Maya és Ryan Portland felé tart Oregonban, mikor úgy döntenek, hogy az autópályáról letérve bekapnak valamit. Így jutnak el Venus kisvárosába, ahol viszont lerobban az autójuk, így amíg azt összerakják, kénytelenek megszállni egy vadászházban. Itt kezdi el őket módszeresen terrorizálni egy maszkos trió. Kétségbeesett macska-egér harc kezdődik a túlélésért.
Ezért jó
A filmnek leginkább az alapötlete jó, amit Bryan Bertino azonos című, 2008-as filmjéből emeltek át. Az egy fájdalmasan lecsupaszított home invasion-film volt iszonyú hatásos hangeffektusokkal, Liv Tyler és Scott Speedman meggyőző játékával és mindenféle indítékot nélkülöző gyilkosokkal. Az "ami nincs eltörve..." mondást követve az új változat is ezen az úton halad végig, így ha a 2008-as változat kimaradt az életetekből, akkor ez a verzió szolgálhat némi újdonsággal (főleg a befejezését illetően)...
Ezért nem jó
...viszont ez a feldolgozás sokkal-SOKKAL gyengébb eresztés, mint az eredeti film. Már az első percétől péklapáttal halmozza a legelhasználtabb horrorfilmes kliséket, mintha csak egy olyan ivós játék apropójaként fogant volna meg, amelyben minden egyes alkalommal le kell küzdeni egy felest, ha valami közhelyes történik. Higgyétek el, előbb jutnátok el a detoxikálóba, mint a főszereplőpáros az említett kunyhóba.
A film addig viszont csak közhelyes, darabokra csak ott esik szét, amikor Maya és Ryan benyitnak az eredi házba, akkor módszeresen széthullik. Első körben félhangos "ne már"-okat vált ki az olyan megoldásoknak köszönhetően, minthogy amit nem lát a kamera és lekever a hangmérnök, azt a szereplő se látja és hallja, így bárki bármikor oda tud lopózni hang nélkül a kiszemelt áldozat mögé, aki még azt se veszi észre, aki közvetlenül mellette ácsorog. A "ne már"-t aztán a legyintések követik, hisz a hurok szorulását követően a szereplőknek több alkalmuk is adódna arra, hogy meglépjenek, de minduntalan hülye döntéseket hoznak, a végjátékra pedig már a nevetést is nehéz visszafogni, olyan abszurd dolgok történnek a vásznon.
És a legszebb az egészben az, hogy ebbe a szögegyenes sztoriba egy egész trilógiát beleláttak az alkotók és a szebb napokat látott Renny Harlin rendező, pedig még az első rész másfél óráját is nehezen tudják érdekes történésekkel kitölteni. Persze, simán elképzelhető, hogy a folytatások lerántják a leplet erről meg arról és azoknak a figuráknak is nagyobb szerepet szán, akik az első filmbe csak beköszönnek. Harlin még azt is elárulta, hogy az álarcos trió eredetéről is megtudhatunk egy s mást. Ezt hallva csak azt a kérdést tudjuk visszhangozni, amit úgy általában a film kapcsán is: minek?
Megéri a pénzét?
Nem vagyunk a slasherek ellensége, sőt, kifejezetten komáljuk a műfajt, ha az képes kreatívan megközelíteni az egyébként elhasznált motívumait, de ez egyáltalán nem mondható el a Hívatlanokról, ami térdig gázol a legelcsépeltebb közhelyekbe, cserébe viszont se nem véres, se nem feszült, szóval nem nagyon van neki létjogosultsága. Nézzétek meg inkább a 2008-as eredetit!
A Hívatlanok, 1. fejezet (The Strangers: Chapter One, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. május 16-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
