The Solus Project - Kritika

A Teotl Studios és a Grip Digital közös fejlesztésű játéka egy fantasztikus űrutazásra invitál bennünket, melyet az Xbox One- és PC-tulajok már tavaly is átélhettek, nem régen pedig már PS4-en is elmerülhettünk a Solus flotta túlélőjének csillagközi kalandjában. Ráadásul testközelből, hiszen teljes körű PlayStation VR-támogatással érkezett a program a Sony platformjára, úgyhogy mi is felkaptuk a szemüveget és nekivágtunk felfedezni az idegenek kolonizálta Gliese-6143-C bolygó misztikumát.

A kamerán innen, a VR-on túl

A Solus, mint túlélőszimulátor már bizonyította rátermettségét 2016-ban asztali gépeken, majd a Microsoft konzolján is, most pedig PS4-en igyekszik berántani a játékosokat. A Solus egy vérbeli túlélő szimulátor, ahol a testhőfok, az alapvető szükségletek, a fáradtság vagy a légkör aktuális összetétele lesz a legnagyobb ellenfelünk. A bolygó felszíne fantasztikus; a misztikum, amit rejt, pedig ügyesen csavarja a játékos fantáziáját, és motiválja a titkok felderítésében.

Tesztünk sem véletlen, csak mostanra készült el, ugyanis a megjelenés után szinte vállalhatatlanul festett a program a VR szemüvegen keresztül, ám a fejlesztők ígérték, hogy javítani fognak ezen. Nos megvártuk, és az 1.03-as patch valóban drasztikusan feljavította a szemüvegen keresztüli látványvilágot, ami után nem egy játszhatatlanul rusnya vizuális megjelenítésről, hanem egy kellően szórakoztató VR-élményről beszélhetünk. Természetesen csodára nem kell számítani; a sima PS4 Pro verzióval szinte összehasonlíthatatlan a látványvilág, de a patch után a szemüvegen keresztül megélt élmény már megéri ezt a kompromisszumot.

A kamera, a szemüveg és két vibráló kontroller

Technikailag a szemüveg mellé két Move kontrollerre van szükség, hogy a Solus űrflotta megmaradt legénységével ennyire autentikusan is bejárhassuk ezt az ismeretlen planétát. Egy „walking simulatornak” csúfolt játékban nyilván az alapvető mozgás lehet a legsarkalatosabb pont, értem ez alatt, hogy a VR szemüvegek rákfenéjét, a „motion sickness” okozta rosszullétet minél jobban sikerüljön elkerülni.

Nos az új patch-csel ugyan megadták a lehetőséget a játékosnak, hogy gombnyomással balra/jobbra is folyamatosan foroghassunk, de például belőlem ez hozta elő először (és utoljára) a hányingert, úgyhogy maradt a szakaszos fordulás. Viszont sokat dob az élményen, hogy az előre haladás gombjának nyomva tartásával, arra mehet a karakterem, amerre nézek a szemüvegen keresztül, így az ilyenkor szokásos teleportálós rendszerre sincs (akkora) szükség - ráadásul számomra sokkal szórakoztatóbb volt ezzel a módszerrel haladni. Persze az „amerre célzok, oda teleportál a karakter”, mint lehetőség is választható opció, de a szakaszos forgás plusz az „oda megyek, ahova nézek” kombinációval én boldogan elvoltam és a gyomrom is a helyén maradt.

A Move kontrollerekkel való célzás is többnyire úgy működött, ahogy a virtuális valóságban rekedt agyam elképzelte, azaz úgy, és olyan helyzetben látszottak a kezemben lévő tárgyak, ahogyan hadonásztam a „fagyikkal”. Ugyan az igénytelenül nézett ki, hogy egy ingame lemodellezett PS Move kar tetejébe olvad bele az éppen kézben tartott tárgy (lásd a screenshotokon), de legalább a mozgás érzékelésével nem volt probléma. Azért akadtak relatíve komolyabb bugok a kezelésben, és hiába próbáltam aktiválni egy kapcsolót, vagy használni a teleport fegyvert, egyszerűen nem érzékelte a ravasz benyomását a játék, de némi ugrálással és a tárgylista ki-be nyitogatásával újra életre kelt az elsütésért felelős gombom. Ennél viszont sokkal nagyobb probléma volt, hogy könnyedén „exploitolható” a játék a kulcsfontosságú kapuknál, ugyanis, ha a kanapéból felállva próbáltam meg „átnézni” rajtuk, akkor sikerült is, és ilyenkor a teleport fegyverrel a még lezárt területre is át tudtam lőni magamat. Márpedig a történet szerint még bőven le kellett volna merülnöm a földalatti katakomba-rendszer mélyére, hogy megtaláljam a továbbjutáshoz szükséges szerkezetet, de sajnos a falak és a VR szemüveg nincsenek barátságban, így még egy sziklatömb sem jelent akkora akadályt a kíváncsi játékosnak.

Az érzés, és ami mögötte van…

Sokszor futottam technikai hibákba, de ezek annyira nem befolyásolták az élményt, amit a VR szemüveggel megéltem. Amikor a koromsötét barlangok mélyén bolyongtam egy vasrúdra erősített olajba mártott égő gyommal, akkor azért jóval kevésbé voltam bátor, mint kontrollerrel, a szemüveg nélküli verzióban. De még ennél is intenzívebb volt, amikor elképesztő magasságokban, egy hatalmas szélmalomszerű létesítmény tején állva figyeltem, ahogy egy Óz, a csodák csodáját simán kenterbe verő forgószél jelenik meg a horizonton, melynek közelségétől még ülve is beleremegett a lábam.

A meteoreső, a szikrázó vihar, vagy a nyugodt hóesés is nagyon autentikus élmény volt így „belülről” megélve - még a visszafogott grafika ellenére is. Egy sziklaszirtről lenézve a tériszonyérzet azért ki-ki bújik – már ha ez ember hajlamos rá -, úgyhogy a sziklák peremén egyensúlyozva, azért kétszer is megfontoltam, hogy be merjem-e vállalni az ugrást. A rendes Pro verzió a VR-élmény helyett a fantasztikus látványvilággal kárpótol, ám belülről szemlélve viszont könnyen elvarázsolja és berántja a játékost a The Solus Project, még ha a gyengébb technikai megoldások azért bele tudnak zavarni az élménybe.

A The Souls Project PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, mi a PS4-es változatot nyüstöltük PSVR segítségével. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.