Meg 2.: Az árok - Kritika
Már most betemethetnék...
2018-ban a filmrajongók tökre le voltak döbbenve azon, hogy mit keres Jason Statham egy óriáscápás filmben, mert az ilyen típusú mozikban általában egyszerű kisemberek próbálnak felülkerekedni a természeti elemeken, nem pedig ilyen szöget reggeliző és szögesdrótot szaró tesztoszteron-huszárok. Aztán még nagyobb megdöbbenésünkre a Meg: Az őscápa nem csupán siker lett, de még jó is - a maga megveszekedetten idióta módján persze. A recept ugyanis működött: a Stath bevágta a fapofát, beflexelte a felsőtestét és megmutatta a megalodonnak, ki az alfahím a planétán.
Most... most viszont rossz hírünk van: a Meg 2.: Az árok nem csupán bendzsa film lett, de még át is veri a nézőjét. Ez a produkció ugyanis javarészt egy szimpla akciófilm, melybe néha beúszkál néhány óriáscápa is. Olyan túltolásokkal teli futószalag-produktum, amiből a kőkemény kopasz filmográfiáján is találhatunk vagy féltucatot. És ez megbocsáthatatlan!
A sztori szerint az időközben természetvédőnek felcsapott Jonas Taylor egy könyörtelen gazemberekből álló bandával találja szemben magát, akik az első részben megismert különleges vízrétegben olyan nyersanyagot bányásznak, amivel szarrá kereshetik magukat. Illetve kereshetnék, ha ezt Taylor hagyná!
És hogy hogy jönnek a képbe a cápák? Hát, baromi erőltetetten. Taylornak van egy új öribarija Csiuming, a szupergazdag, szuperokos feltaláló személyében, akit a kínai megasztár Vu Csing játszik. Ez a faszi nagyjából egyszemélyben felel az utóbbi évek leggigantikusabb kínai sikereiért, és mivel az első Meg is baromi nagyot kaszált arrafelé, így a producerek baromi boldogok lehetnek, hogy megszerezték a fickót a filmjükre, ami amúgy is félig kínai pénzből készült. Na most, Csiumingnek van egy megszeliditett megalodonja, Hajcsi, amelynek sikerül megszöknie a számára elkerített tengeröbölből, mert vaskos falak ide vagy oda, ezeknek a szuperokos feltalálóknak pont akkora vízcserélőt kell építeniük a falba, melyen átfér egy megalodon is, ha szökni támad kedve. Na most, Hajcsit csak azért kell megemlíteni, mert ugyan a film elején elég sok időt szánnak neki, de a szökést követően szépen kiúszik a képből és csak a film legvégén kerül újra elő. Nehogy már útjában legyen annak a standard akciófilmnek, amiben a rosszak hajkurásszák a jókat.
Még szerencse, hogy más megek is beúsznak a képbe, hogy itt-ott megcsócsálják a vászon szélét, meg a film fináléjában vérengezzenek egy kicsit egy újabb menő strandon, hogy legalább ezeket a jeleneteket bele lehessen rakni a trailerbe, hogy a gyanútlan néző azt higgye, ez tényleg egy cápás film lesz.
De mi a nyű történt ezzel a produkcióval? Nem Ben Wheatley, aki Jon Turteltaubot váltotta a rendezői székben, és akit eddig szerzői filmesként ismertünk, aki lerakott már néhány kulthorrort az asztalra. Ezúttal ő csak iparoskodott. Élünk a gyanúperrel, hogy a zsánerkavar és ha úgy tetszik a fókuszvesztés Stathamnek, de még inkább Vu Csingnek köszönhető. Az említett kínai szupersztár ugyanis nem csak a kamerák előtt szeret szorgoskodni, de íróként és rendezőként is aktív, és mint kiderült, az ambícióit a Meg 2-n is kiélhette, ami soha nem tudja igazán, mi a fene akar lenni.Próbál ez néha óriásszörnyes film lenni, de szerencsétlen monszterek csak epizódszerepet kapnak: a háttérből be-bemerészkedve villogtatják meg fogaikat és csápjaikat, amikor az alkotók úgy érzik, hogy a szimpla adok-kapok nem elég, fel kell dobni némi szörnyjelenléttel.
Pedig ez a film még akciófilmnek is sok. Nem elég, hogy Taylor és Csiuming tolja a reménytelenül humortalan haver-bajtárs rutint, de egy másik szálon még Taylor két kollégája, a jobb sorsra érdemes Cliff Curtis és a 90-es évekből itt felejtett, visongó feka viccgépet játszó Page Kennedy is hasonló műsort ad elő, a gonoszokat pedig szintén egy túldimenzionált rosszarcú vezényli, aki még a CBA-ba sem ugrana le zsömléért a M60-as gépfegyvere nélkül, egy szál búvárruhában, valami búvárgömbbe kapaszkodva képes felúszni a Marina-árokból és ahelyett, hogy akkor végezne Stathammel, amikor az félhullaként bóbiskol egy százméteres vízalatti úszástól, inkább megvárja, hogy magához térjen, hogy csak AZTÁN bunyózzanak egy sort. Vannak itt még harapós kis őskrokodilok is, hogy kicsit koppintsák a Jurassic Park legjobb jeleneteit, és ugyan halomra zabálják az ellenséges, állig felfegyverzett kommandósokat, de ha Csiuminggal találják szembe magukat, akkor egy benzincsapból rájuk fröcskölt gázolaj is meg tudja állítani őket. Ez lehet az ő kriptonitjuk, vagy mi.
Az akciójelenetek elemzésébe nem mennénk bele, mert egy idő után már csak az arcunkat eltakaró tenyerünkön keresztül láttuk őket, de a kedvencünk az, amiben az első részből itt rekedt, azóta 14 évessé cseperedett Meijingnek megparancsolják, hogy maradjon ki a buliból és takarodjon fel egy toronyba, a következő pillanatban meg ott evezget kettővel a nyílt vízen egy szörfdeszkán, hogy kimentsen egy nőt meg egy kutyát, miközben a megek ezerrel keringenek mindenfelé.
Botrányos ez a film, és csak helyenként botrányosan szórakoztató: például azokban a pillanatokban, amikor végre hagyja a francba a béna akciófilmes köröket, ad néhány robbanófejes szigonyt meg egy jet skit a Stathnek, hogy nesze, menjél és vívj egy abszurd vízi lovagi tornát ezekkel a cuki cápákkal. Kár, hogy addigra már jó eséllyel elrágtuk az összes popcornunkat.
A Meg 2.: Az árok (Meg 2: The Trench, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. 08. 03-tól látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
Pozitívum
- Nyomokban óriáscápákat tartalmaz...
Negatívum
- ....hát ez az, hogy csak nyomokban!
Végszó
Míg a 2018-as Meg: Az őscápa egy ősbaromság volt, legalább tudta, mi akar lenni: egy szimpla szörnyfilm, melyet tesztoszteronnal öntöttek nyakon, addig a folytatás már össze-vissza ugrándozik egy buta akciófilm, egy cápás üldözősdi meg egy humorizálgatni próbáló haverfilm között. És ez egy idő után már annyira fárasztó, hogy a vendégszerepbe degradált cápáknak sem marad kedvünk drukkolni.
