Vaskarom - Kritika

A fiúk nem sírnak

Ugyan a hetvenes és nyolcvanas években texasi garázsokból indulva több zenekar és vállalkozás is a csúcsra jutott, az ellentmondást nem tűrő apák több - egyébként tehetséges - fiatal fejéből is kiverték az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat egy esetleges sportkarrier érdekében. Ilyen apa Fritz von Erich (Holt McCallany) is, aki ugyan elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Texas állam felkerüljön a pankráció térképére, nehéz természete miatt a világbajnoki öv megszerzésére nem adtak neki lehetőséget. Generációjának archetípusaként határozott elképzelése van arról, milyen is az igazi férfi és ebben nem ismer tréfát. Ennek megfelelően fiait vasszigorral neveli és terelgeti a sport, elsősorban a pankráció felé. A srácok anyja (a Vészhelyzet Abby Lockhartja, Maura Tierney) pedig nem tehet mást, minthogy ebben mindvégig hűséges partnere marad, melyben vakbuzgó hite is segíti őt.

A fiúk félkatonai szellemben nevelkedve vetik alá magukat apjuk akaratának, folyamatosan edzve és kínozva testüket. Mike (Stanley Simons) hiába tehetséges zenész, az apját ez egyáltalán nem hatja meg, amikor pedig Kerry (Jeremy Allen White) az amerikai bojkott miatt nem indulhat a moszkvai olimpián diszkoszvetésben, számára is pankráció marad az egyetlen út.

A pankráció félig sport, félig színház és ha a közönség nem zár a szívébe, bunyózhatsz te akármilyen jól, az igazán nagy lehetőségekről rendre lemaradsz. A testvérek közül - talán - Kevin (Zac Efron) a legkitartóbb és legtehetségesebb is, de a kamerák kereszttüzében csak értelmetlen motyogásra telik tőle, ami nem tesz jót az üzletnek. A világbajnoki övről szőtt apai álmokban így kerül egyre hátrább, ami az időközben megállapodott fiú családját, az apai tekintélyt és a testvérek közötti erős köteléket is újra és újra kihívások elé állítja.

A vaskarmot, a mindent eldöntő és sokszor kizárással fenyegető fájdalmas szorítást ugyanúgy örökségül kapják a Von Erich fiúk, mint a családon ülő régi átkot, ami a legidősebb testvér, Jack korai halálát követően az addig sikert sikerre halmozó Davidre (Harris Dickinson) veti ki hálóját. Bizony, a bő kétórás játékidő alatt, annyi sokk ér minket, hogy a filmben a legkisebb testvér Chris - aki mellőzöttsége miatt lett öngyilkos - nem is jelenik meg.

Otthon is szorítóban

A történet igaz, a család bekerült a hírességek csarnokába és sporttörténelmet írt a pankrációban, de mindezért túl nagy árat kellett fizetnie. A Vaskarom látványosan idézi meg ezt a történetet és a korszakot, miközben olyan dolgokról mesél, melyek a mai napig velünk vannak: szülők, akik a saját, meg nem valósult álmaikat akarják a gyerekeiken keresztül megvalósítani, egymással versengő testvérek, a sorsukat Isten kezébe adó emberek, frusztrált férjek és a megaláztatást csendben tűrő, jóravaló feleségek, azaz diszfunkcionális, végletekig elcseszett családok.

Ennek ábrázolásában Sean Durkin rendező rendelkezik némi tapasztalattal, elég csak a Martha Marcy May Marlene-re vagy A fészekre gondolnunk, de a Két test, egy lélek testvérpárosának bizarr kapcsolatát is megemlíthetjük. A szorítóban való küzdelem filmes megjelenítése nem kis feladat és amíg egy bokszmeccs esetében „csak” két ellenfelet és egy bírót kell követni úgy, mintha ott sem lennénk, addig a pankrációnál többen is egymásnak eshetnek és az alól gyakran a bírók és edzők sem kivételek. A testekkel, a fényekkel és árnyékokkal való operálás során a pontosan megtervezett koreográfia mellett meg kell teremteni a show jelleget is a korhű színvilágon keresztül. Megint más a mérkőzéseken kívüli világ, ahol a sikerek ellenére is folyton ott van az elégedetlenség, a kétség, a szorongás és a feszültség. Mindez A fészken is a rendezővel együtt dolgozó Erdély Mátyás kameráján keresztül tárul a szemünk elé.

EGyáltalán nem izzadságszagú

A középpontban Kevin áll, akinek sportolóként, fiúként, apaként és férjként is helyt kell állnia, de sokszor szétforgácsolódik az ereje. Számára sokáig nem is kérdés, hogy apja parancsait és álmait kövesse, mert egy tisztelettudó és egyszerű texasi srác. Amikor már másokért is felelőséggel tartozik és a testvéreinek is ő jelenti a menedéket, ráadásul a világbajnoki övért folytatott küzdelemben is háttérbe szorul, megkérdőjelezi mindezt és ehhez újra kell definiálnia saját magát és apjához fűződő viszonyát is. Egyszerre sportszerep és drámai szerep Efroné, aki alaposan kipattintotta magát, bár fizikuma miatt eddig sem kellett szégyenkeznie. A szépfiús arc időközben szinte felismerhetetlenségig megváltozott, ennek okát egy majdnem végzetes balesetben jelölik meg, de vannak más hangok is. A színész Oscar-esélyes alakítása ugyanakkor nem egy tegnapi történet, megannyi vicces alakítás mellett eddig is tudott ő komoly lenni, ha a szerep úgy kívánta.

A valóság és a látszat, a sport és a show világának kettőssége a hétköznapokban is fennáll, a család kívülről nézve sikeres és boldog miközben mindenki szenved. Hiszen hogyan járd a saját utad és valósítsd meg önmagad, ha egyfolytában az atyai elvárásoknak próbálsz megfelelni, azaz egy szeretve gyűlölt ember álmaiért folytatsz örökös küzdelmet? Nagyon nehéz úgy lázadni valami ellen, hogy közben abban nőttél fel, ahhoz kaptál segítséget és útravalót. Az apa által felállított rangsor úgy ver éket a testvérek közé, hogy közben egymásra vannak utalva, képtelenek egymás nélkül élni és létezni, sikereket, eredményeket elérni. Ahogy egymás után érik a családot a veszteségek, úgy esik szét ez az egész és vele együtt fogy el a szufla, mert már nincs miért és kiért küzdeni, ami a film dinamikáján és végső üzenetén is nyomot hagy. A nézőről nem is beszélve.

---

A Vaskarom (The Iron Claw, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. március 21-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.