Feláldozh4tók - Kritika

Az erősen megfogyatkozott csapat esete a filléres költségvetéssel

KRITIKA: Feláldozh4tók - Ezek inkább már csak a Nyugdíjazh4tók

Csúnya, rossz arcok nukleáris detonátorokra teszik rá a mancsukat, így újra összehívják a Feláldozhatókat, hogy szerezzék vissza azokat, ráadásul az ügy ezúttal személyes is, ugyanis az akcióhoz egy rejtélyes terroristának is köze van, aki anno Barney Ross több csapattársát megölte.

A nosztalgia veszélyes fegyver. Könnyelműen kijátszható, hisz csak azt kell elismételni, ami évekkel, évtizedekkel ezelőtt volt trendi, és esetleg foncsorozott tükör elé kell tenni, hogy kicsit nevessünk azon, amit régen komolyan vettünk. De miközben azt mondogatjuk, hogy "régen minden jobb volt", elfelejtjük azt, hogy régen is pont ugyanezt mondogattuk, illetve hogy miközben hátrafelé nézegetünk, jó eséllyel bukhatunk orra olyan dolgokban, melyek alapból elkerülhetőek lennének, de most lehet őket szidni, miközben a bevert orrunkat fájlaljuk. És a nosztalgia akkor a legveszélyesebb, amikor már energiát se tesznek bele, beérik csupán a kirakattal, a puszta viszontlátás olcsó és illékony örömével, egyfajta vurslifeelinggel, amikor a vidéki búcsú enervált céllövöldéjében célozgatunk a hurkapálcikákra abba az emlékbe kapaszkodva, hogy gyerekkorunkban ez mekkora élmény volt!

No, valami ilyesmi a Feláldozhatók 4. Közel 10 év után Sylvester Stallone ismét megfújta a kürtöt, ám ezúttal csak kevesen hallották meg hívószavát. A régi csapatból volt, aki kényszerű, volt, aki önkéntes nyugdíjba vonult, de valljuk be, a legtöbben egyszerűen már nem kértek ebből a szarból, és nem azért, mert túl öregek voltak hozzá, hanem mert - egy kis pénz ide, egy kis reflektorfény oda - látják, mennyire megfáradt az egész, és mennyire nem arról szól, mint eredetileg.

Az első filmben, az akkor még író, főszereplő és rendezői szerepben is helytálló Stallone egy csomó kiöregedett akciósztárt terelt össze egy kis visszatekintő keménykedés kedvéért, a második részben tovább növelték a tétet, és ugyan a harmadikra még több öregfiút sikerült összetrombitálni, a film ott vetette el a sulykot, hogy egyrészt túl sok időt szánt az öregek mellé berakott fiatal újoncok megregulázására, másrészt pedig a korhatár-besorolást eggyel visszafogta. Egyértelmű, hogy a stúdió mindkét lépéssel a nagyobb célcsoport és ezzel együtt a nagyobb bevétel felé kacsingatott, ám a húzás visszafele sült el: a harmadik Feláldozhatók hozta a legkevesebbet a konyhára, és úgy tűnt, a rolót is lehúzta a csapatra, de a nemzetközi számok és a későbbi DVD-eladások addig-addig csiklandozták a közreműködők talpát, míg össze nem álltak egy újabb tribute-ra. Azt pedig jó előre beharangozták, hogy nem követik el azt a hibát, amit a harmadik rész, azaz a negyedik felvonásban fröcsköl majd a patakvér, repkednek a testrészek meg minden. De azért elég csak végignézni a stáblistán ahhoz, hogy lássuk, ez csak por... illetve vérhintés, amivel a hiányos gárdát próbálják takargatni.

Mert hát hiába magyaráz Randy Couture a karfiolfüléről, hiába viccelődik azon Dolph Lundgren, a mesterlövész, hogy szemüveg nélkül nem lát és hiába tesz új Sly, mintha fájna a háta, hogy Statham végezze el helyette a piszkos melót, ezek a kétségkívül megmosolyogtató humoreszkek pillanatok alatt elpárolognak olyan fafejű- és arcú újoncok körében, mint 50 Cent vagy Megan Fox, akinek arcára vakolólapáttal rakták fel az alapozót, hogy még azt a kevés színészi tálentumot is kiirtsák belőle, amivel alapból meg volt áldva. És lehet bármennyire is zseniális harcművész Iko Uwais vagy Tony Jaa, ők már egy másik generációt képviselve mutogatják itt a tudásokat. De mindegy is, ki jön vissza és ki csatlakozik hozzájuk: a film jelentős részét a partvonalon töltik, hogy Jason Statham oszthassa az észt és az olmot, és ennek BIZTOSAN semmi köze nincs ahhoz, hogy immáron ő a film egyik producere.

A Feláldozhatók 4. amúgy nem csak felállásban mutat hiányosságokat: a helyenként arctorzítóan gyenge CGI már az előzeteseket látva is rémüldözésre adott okot, a cselekmény olyan, mintha nem is lenne, az akciókoreográfia csak néha kel életre - a már említett Jaa és Uwais hozzáértésének és odaadásának hála - és a legtöbbször csak az egy vonalban lövöldöző embereink torkolattűze elé tévedő fogdmegek halomba hullásából áll, de a legszembetűnőbb az, hogy a film gyakorlatilag négy helyszínen játszódik: egy gyártelepen, egy konténerhajón, egy kocsmában és egy lakásban. Szó se róla, bunyó és akció mind a négy helyen van, de nem ritkán csak a játékidő kitöltése kedvéért. A legtöbbet, a játékidő nagyjából felét a hajón időzünk el, az alkotók meg vért izzadnak azért, hogy ezt a helyszínt kielégítő akciójelenetekkel töltsék ki. Sejthetitek, mekkora sikerrel.


A Feláldozh4tók (Feláldozh4tók, 18 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2023. szeptember 21-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Néhány megmosolyogtató poén
  • Ha Uwais és Jaa bunyóznak, arra érdemes odafigyelni

Negatívum

  • Uwais és Jaa is egy sokkal jobb filmet érdemelt volna ennél
  • Olcsó, fáradt, ötlettelen akciózgatás
  • Méltánytalan búcsú ez minden közreműködőtől, főleg Stallone-tól

Végszó

Stallone egyértelműsítette, hogy ezt a filmet Barney Ross hattyúdalának szánta, de fáradt poénjaival, erőltetett nosztalgiázásával és alibiakcióival méltatlan lett ez a búcsú - nem csak tőle, de a szériától is. Ezeket a Feláldozhatókat már rég fel kellett volna áldozni a feledés oltárán.

További cikkek a témában
Kommentek