Az ördögűző: A hívő - Kritika

Tulajdonképpen ötven éve nincs értelme ördögűzős horrort forgatni. 1973-ban William Friedkin megcsinálta a(z al)műfaj alapvetését, és az azóta készült megannyi másolat csak álmodozhatott arról, hogy akár a lába nyomát csókolgathassa a 10 Oscarra jelölt klasszikusnak. Jó, kicsit igazságtalanok vagyunk, hisz akadtak egész tűrhető próbálkozások Emily Rose üdvétől Russell Crowe minap bemutatkozó tökös papjáig, mi több, Az ördögűzőt író William Peter Blatty is dirigált egy egészen pofás folytatást (Az ördögűző III-at) bő harminc éve, hogy aztán a mikrofont ledobva soha többé ne rendezzen filmet.

És ha már Ördögűző-folytatások: azok aztán alaposan megjárták a poklok poklát kezdve mindjárt a John Boorman által dirigált Az ördögűző: Az eretnekkel, melyről a nézők sírva jöttek ki, és nem azért, mert halálra rémültek volna, de ott van Paul Schrader előzményfilmje, amely olyan satnya lett, hogy a Warner inkább újraforgattatta az egészet Renny Harlinnal, nem mintha az sokkal különb lett volna.

Ezt akár intő jelként is fel lehetett volna fogni, de a Jordan Peele-t és Jason Blumot is a csatlósának tudó Universal látta, hogy a horrorban van a nagy pénz, ezért kiperkált a jogokért 400M$-t, hogy majd ő megmutatja, hogy kell prezentálni ezt a franchise-t a modern nézőknek. Meg is bízta hát a Blumhouse-t, amely nem is olyan régen sikeresen lehelt életet a Halloween franchise-ba, hogy a gyártsa le a deal részeként bevállalt új trilógia első darabját, Jason Blum pedig a Halloween-filmeket istápoló David Gordon Green kezébe adta a gyeplőt - és nem lennénk meglepve, ha a következő filmre ki is venné onnan. A független filmek és tépős vígjátékok világából érkezett rendező ugyanis nem csak feltámasztotta a Halloweent, de az új trilógia harmadik részére sikeresen ki is nyírta, ez az általa dirigált Ördögűző-film pedig már eleve holtan érkezett.

Pedig a nyitány egész biztató. Két 13 éves lány betéved az erdőbe, hogy aztán úgy kerüljenek elő onnan három nap múlva, hogy fogalmuk sincs, mi történt velük, és az igazi rémálom csak ezt követően kezdődik, mikor a szüleik látják, hogy valami nagyon nem stimmel velük: mintha nem lennének urai önmaguknak.

Intő jelek persze már ekkor is adódnak be-bevillanó démonpofák képében, melyekhez hasonlókat anno Friedkin is becsempészett, majd magához térvén eltüntetett Az ördögűző rendezői változatából, és érdekes azt látni, hogy az 50 évvel ezelőtti, ma már barbárnak tűnő orvostudományhoz képest a modern sem tud mit kezdeni a lányokon megjelenő, majd elszaporodó tüneteken, de aztán a film egyik pillanatról a másikra széthullik.

Míg az egyik percben aggódó tekintetű szülőket látunk, akik a hidegvérűen cselekvő orvosoktól várják a megváltást, a következőben már a világ legtermészetesebb dolgaként tekintenek arra, hogy az ő lányaikat bizony megszállta a démon. Az addig rendben van, hogy az egyik lány szülei maguk is hívők, míg a másikukat az Ann Dowd által játszott, apácából lett nővér győzködi a dologról, de a pesszimizmusnak ott kellett volna lennie a cselekmény szövetébené s nem csupán egyik pillanatról a másikra kikapcsolható formában.

Hogy meglegyen a kapcsolódási pont az eredeti Ördögűzőhöz, amiért azt a rengeteg pénzt kiperkálták, berángatják a képbe a 90-en túl is strammul festő Ellen Burstynt - aki a 73-as változatban megszállt Regan anyját játszotta -, hogy mondjon mindenféle üres frázist a démonokról és a hitről, hogy aztán gyorsan félre is állítsák őt, miután rájönnek, hogy egy általa levezényelt ördögűzést egyszerűen nem lehetne komolyan venni.

Nem mintha a film utolsó felvonásában látható exorcizálás akár egy hangyányival is hatásosabb lenne. Nem szeretnénk komolyabb spoilerekbe bonyolódni, de miközben a film két lábbal tapossa földbe a józan észt és a logikát, és mintha kohézióként szolgáló jeleneteket hagyna ki a cselekményből, egy teljesen inkompetensnek látszó csipet-csapatot ránt össze a nagy ördögűzés kedvéért, melyet fáradt közhelyek és a feszültség teljes hiánya övez, ezért mire elhangzik a máskülönben drámai kérdés a két megszállt lánnyal kapcsolatban, az - nomen est omen - falra hányt borsónak hasson.

Széttárt karokkal állunk hát ez előtt a film előtt, amely megtehette volna, hogy a modern technológiát segítségül hívva új környezetben meséli újra az ötven éve még működő sztorit, de még az effektusok is gyatrák, nem csak a cselekmény, ami fáradtan, indiszponáltan rohangászik előre a vége felé, mégis egy idő után végeláthatatlannak és mérhetetlenül unalmasnak hat, olyannyira érdektelenné válik. És 2025 tavaszán jön a következő: imádkozzunk a lelki üdvéért!

---

Az ördögűző: A hívő (The Exorcist: The Believer, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. október 12-tól megtekinthető a magyar mozikban.Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.