Batman (2022) - Kritika

Batman fekete köpenye a 80-as évek második felében a korábbinál mélyebb tónust vett fel. Frank Millertől Tim Burtonig bezárólag egy többé-kevésbé szociopata antihőssé változott, aki egy olyan város lelki problémákkal teli védelmezője lett, ami nem is biztos, hogy megérdemelte, hogy megmentsék. Ugyan ezt a terhet cipelte magával a Christopher Nolan által újraálmodott Sötét Lovag is, de azért kokettált némi idealizmussal is, Zack Snyder Batmanje pedig egy robusztus tehervonat bájával gázolt át a problémákon. Matt Reeves denevére viszont bátran szembenéz a sötétséggel. És ahogy mondani szokták, a sötétség visszanéz rá.

Ezt Rébusz (Paul Dano) is felismerte, ám ő jóval drasztikusabb módszerekkel kívánt fényt hozni Gotham spirál alakban sűrűsödő sötétségébe: nagy hatalmú és sáros politikusokkal végez kegyetlen módon, és közben Batmannek is üzen, mint afféle rivális/lelki társnak, hogy végül egy olyan titkot is feltárjon előtte, amely Bruce Wayne-t az egész múltja átértékelésére kényszeríti. Mindeközben bekerül a képbe Selina Kyle (Zoe Kravitz), a besurranó tolvaj, aki az egyik korrupt politikus kitettjeiként bajba jutott barátnőjén szeretne segíteni, de más agendák is vezérlik. A két önbíráskodó és önfejű hős pedig kénytelen összefogni, a nyomok és a Rébusz által hátrahagyott rejtvénymorzsák pedig egyaránt az alvilágba vezetnek, melyet Carmine Falcone (John Turturro) irányít oldalán a meglehetősen explicit Oswald Cobblepottal, becenevén a Pingvinnel (Colin Farrell).

Meg kell hagyni, Matt Reeves és Robert Pattinson Batmanje böhöm nagy terhet cipel a vállán, és ez a karakter minden mozdulatán meglátszik. Minden idők talán legismertebb szuperhősének 80 éves örökségéhez kell felnőnie, melyet nem lehet csak úgy, rutinból előadni, ahhoz túl fontos szelete a popkultúrának, meg ha vetünk egy pillantást a szuperhősfilmek bevételei, akkor úgy általában a filmiparnak is. Még szerencse, hogy a közreműködők nem hunyászkodtak meg a feladat felelősségét látva, és egészen magukévá tették a Sötét Lovagot, aki valószínűleg meg fogja osztani a közönséget, ugyanakkor azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Pattinson már réges rég maga mögött hagyta a szépfiús imázst. Ez az új, testi-lelki sebekkel teli Denevér nem a szavak embere, és nem azért, mert távol tartaná magát az eseményektől - épp ellenkezőleg, ez a Batman mindig ott van az események sűrűjében, kritikusai megvető tekintete ellenére aktív résztvevője a Rébusz elleni nyomozásnak; még szerencse, hogy Gordon felügyelő (Jeffrey Wright) képében védnöke is van ebben, de az se különösebben zavarja, ha a legnagyobb buli közepén kell meglátogatnia alvilági lebujokat, hogy információt szedjen ki azok vezetőiből.

Pattinson Batmanje naiv, túlbuzgó és nagyobb kockázatot vállal, mint amit a köpenye el tud viselni. Mondhatnánk azt is, hogy bátran kilép az árnyékból, de ez nem lenne igaz, ugyanis a Reeves által megálmodott Gotham City másból sem áll, mint árnyékokból. Mocsok és bűz övezi, huligánokból álló bandák róják szinte konstans eső áztatta utcáit, ami a patkányokat is felzavarja a csatornákból, és amúgy is, a fél város már megadta magát a drop nevű könyörtelen drognak. Gotham nem érdemli meg, hogy megmentsék, Batman mégis szinte felőrli magát érte. Mert nem csak az alkotók, de a karakter maga is durva nagy terhet cipel a vállán. És lehet, hogy nem rejtőzik el az árnyak között, valójában teljesen alkalmatlan arra, hogy emberi lényként funkcionáljon. Alig-alig kommunikál, minden szituációban kényelmetlenül érzi magát, és az esdeklő tekintetekkel ugyanúgy képtelen bármit kezdeni, mint a Kyle iránta mutatott érdeklődésével. Csak néz és néz, emiatt mindig nyugtalanító körülötte a légkör. Tulajdonképpen el is éri a célját, hisz nem véletlenül öltözött denevérnek. Pattinson pedig mesterien játssza ezt a kívülállót.

Reeves ugyanakkor iszonyú vaskos atmoszférát fúj köré. A Batman a legsötétebb noirok reményvesztettségét párosítja az akciójelenetek csontig hatoló, kőkemény realizmusával és a horrorok nyomasztó érzésével. Igen, Reeves nem véletlenül mondta azt, hogy a filmje majdnem horror: Rébusz tettei megidézik Jigsaw kegyetlen próbáit, közösségi médiákat megcélzó torz bejelentkezései pedig az őrület és realizmus kettősével borzasztanak el. A barnás színekkel dolgozó fényképezés, a lassú, beteg szívverést idéző zene és a hideg díszletek mind-mind antihőse letargiáját tükrözik, a könnyen beazonosítható CGI-t mellőző, minden ütés és ütközés fizikáját kitűnően érzékeltető akciószekvenciák pedig azt mutatják, hogy nem babra megy a játék. Szóval hangulatban iszonyú erős a film.

Kár, hogy történetben már nem annyira. Rébusz rejtvényeit még azelőtt megfejtik, hogy a néző is eltöprenghetne rajtuk, ezáltal nehéz igazán részesévé válni a történéseknek, és a legtöbb rejtvény A-ból B-be, majd C-be küldözgeti főhősét, hogy végül a nagy leleplezés és Rébusz mesterterve is csak mérsékelten szóljon nagyot, miközben úgy tálalják fel, mintha a világ egyik legészbontóbb tervéről hullana le a lepel. Nolan Batman-filmjeit többször érte az a vád, hogy túlbonyolítja a cselekményt, de míg a trilógiájának minden történése "a terv része volt", addig Reeves Batmanjének cselekménye csak összetettnek próbál látszani, a zavaros fejű antihősök magyarázkodása miatt zavarosnak is látszik, ám ha kicsit jobban belegondolsz, akkor láthatod, hogy jó néhány vetülete elnagyolt vagy körülményes.

Hasonló módon hat néhány szereplő sorsa is elnagyoltnak, hisz van olyan karakter, akit még azok után sem vonnak felelősségre, hogy végigtombolta magát a fél városon - mindezt érezhetően azért, hogy a már tervezett folytatásban szerepet kaphasson. És igen, ez a fajta meghunyászkodás, amely az úgynevezett sztoripajzzsal lát el karaktereket, némileg aláássa a film címszereplője drámájának súlyát és a film nyomasztó hangulatát is megcsócsálja. Ilyen téren is húzhatott volna merészet Reeves, mert a film után könnyen érezhetjük úgy magunkat, hogy még csak egy bevezetőt láttunk. És karakterének árnyoldalai ellenére még Bruce Wayne-nek is sokat kell fejlődnie, akit az ígéretekkel ellentében mégsem sikerült olyan briliáns detektívnek prezentálni - már csak azért sem, mert meglehetősen hiszékeny. De az biztos, hogy a 2022-es Batman egy izgalmas és ígéretes új világ kapuját tárta fel, melyben nem csak mi, de a főhős is még hosszú utat járhat be. Reméljük, hogy így is lesz.

---

A Batman (The Batman, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. március 3-tól látható a magyar mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.