Szuperszex - Kritika

A kritika enyhén spoileres.

---

A pornó olyan dolog, hogy a legtöbb ember nézi, de inkább nem vagy csak szemérmesen, viccelődve beszél róla, mert túl intim vagy alantas filmtípusnak számít a nyugati kultúrkörben. Persze ennek az iparágnak is megvannak a maga művészi alkotásai, mint A zöld ajtó mögött, komoly díjai, mint az AVN, a "pornó Oscarja" és elismert sztárjai, mint a legendásan nagy farkú John C. Holmes és a vad szexuális performanszairól elhíresült "olasz csődör", Rocco Siffredi (született: Rocco Tano). Róla szól a Netflix új sorozata, a Szuperszex, melynek "előjátéka" lendületes, de sajnos gyorsan "elsül".

Bár amiatt lehetett aggódni, hogy a showrunner, Francesca Manieri militáns feministaként hivatkozik magára, viszont éppen az ő neve garancia arra, hogy ez a széria nem puszta sexploitation, hanem komoly gondolatoktól feszülő (melo)dráma. A Szuperszex egyrészt a mélyére ás, hogyan alakult ki és milyen lelki vívódással jár a Rocco Siffredi-identitás, másrészt testvér- és bűndráma is, azaz megmutatja, hogyan emelkedett fel Rocco a szegénysorból a bűnözők szorításában, beleértve a cselekmény során túl sokszor is visszatérő roma gengsztereket és bátyját, Tommasót, a Tano-család fekete bárányát. Főszereplő még utóbbi párja, Lucia, akiért Rocco gyerekkora óta odavolt, nem egyszer megleste őt meztelenül és szexuális aktusok közben. Tulajdonképpen az ő szerelmi háromszögük tükrében bontakozik ki a színész csúcsra jutásának a története a szexklubokon, az első komikusan kudarcos pornóforgatásokon és az amerikai kiruccanáson át a 2004-es szexbiennáléig, a visszavonulási kísérletig.

A Szuperszex kapcsán bennünk is voltak kételyek, avagy a pikáns témán túl van-e bármi izgalmas ebben a szériában, ám az első három–négy epizód több mint meggyőző. Ezek a legintenzívebbek az összes közül, mivel meglepően komplexen bemutatják, hogyan, mikből áll össze Rocco Siffredi identitása. Azért az alkotók nem feltétlenül ízléses módon valósították meg ezeket sem, mivel sok a szappanoperákba illő, hatásvadász momentum síró-rívó anyával, családi konfliktusokkal, veszekedésekkel, a kis Rocco testi-lelki szenvedésével. Már-már vulgáris megoldásnak is tekinthetnénk, ha nem lenne igaz a sztori, hogy édesanyja hősünket papnak szánta, így már kiskamaszként hatalmas lelki traumát okozott számára a vallásos önmegtartóztatás és a benne tomboló szexualitás. Miként a legendás pénisz eredetsztorija kapcsán is nehéz eldönteni, hogy ezt komolyan vegyük-e a kegyetlensége miatt vagy akaratlan önparódiaként nevessünk rajta.

Mindenesetre Rocco és farka felemelkedésének a története eleinte beszippant és szórakoztató, jól felépített és kidolgozott is a melodrámai túlzásai és a giccs ellenére. Ennek kulcsa pedig Tommaso, Lucia, az anya és persze a sorozat címét ihlető erotikus képregény, a Szuperszex. Francesca Manierit bevallottan elsősorban az érdekelte ebben a történetben, hogy kielemezze Rocco maszkulinitását, hogy miből fakadnak az ő vad szexuális performanszai, amelyek során nem kíméli a nőpartnereit sem ott, alul, sem pedig egyéb testtájaikon, azaz a pofozás, a fojtogatás és a szájba (mit szájba, torokba!) nyúlás sem ritka az ő filmjeiben. Lehet, hogy kissé klisés összekötni az alacsony társadalmi státuszt, a hagyományos férfiidentitást, a hatalomszerzést, az olaszokra jellemző mély vallásosságot és a szexualitást, de a Szuperszexben meglepően jól működik ez a viszonyrendszer.

Tommaso nagyjából A sebhelyesarcú Tony Montanájához hasonló nézeteket vall. Számára a szex hatalomszerzés is, főleg, hogy fiatalabb korában gyakran biztatja Roccót, hogy "Megb*sszuk az egész világot!", ami rímel a "Világ a tiéd" feliratra Brian De Palma említett klasszikus gengszterfilmjéből. A Szuperszex szerint a főhős alapkonfliktusa, hogy képtelen a szerelemre, a lehorgonyzásra egy nő mellett, a libidója hajtja előre. Szinte kínszenvedést okoz neki, hogy újra és újra nem tud ellenállni a kísértésnek, legyen szó egy szexklubról, ahol alárendelt pozícióba kerülhet vagy magáról a szexfilmforgatásról. Tényleg szexfüggő, ezt nem tagadja maga a pornósztár sem, és tényleg szenved, legalábbis ezt mondja a 2016-os Rocco című dokumentumfilmben, és a széria szerint a testvér mint példakép hatása, a szegénysorból való kitörés, illetve a hatalom ambíciója és persze a csillapíthatatlan vágy terelték és terelik vissza újra és újra a szórakoztatóipar ezen ágazatába.

Rocco tehát érdekes karakter – lenne, ha nem laposodna el. Sőt a cselekmény egy bizonyos pontján Tommaso szinte sokkal izgalmasabb figurának tűnik. Az ő egyre inkább kisikló élete, Luciával folytatott ellentmondásos kapcsolata tragikus hőssé, másodfőhőssé avatják a fivért, akit Adrianno Giannini remekül formál meg. Talán Giannini kisugárzása miatt is szimpatizálunk Tommasóval, akit sok mindenért el lehet ítélni, főleg, hogy tulajdonképpen ő vezeti rá a pornózás útjára Roccót, majd éppen emiatt kerül konfliktusba vele a Luciával kapcsolatos féltékenysége mellett.

Színészileg remek választásnak bizonyult amúgy Alessandro Borghi is, aki Rocco felnőtt változatát formálja meg, őt láthatjuk a játékidő nagy részében a szerepben. Borghi külső megjelenését tekintve kísértetiesen hasonlít az igazi pornócsillagra, és a játékával sincs gond, érzékeny karaktert farag a szexfilmjeiben vadnak és macsónak ábrázolt Siffrediből. Ám talán éppen ez a legfőbb gond a figurával. Ha megnézzük a már említett dokut, abban is egy érzékenyebb ember rajzolódik ki a keménypornós mögött, de ennek dacára az igazi Siffredi egy karakán fickó, aki ura a sorsának és a munkájának is. Állítólagos szenvedése és lelki vívódása ellenére is céltudatos, határozott férfi benyomását kelti, aki látszólag elbűvöli a fiatal színésznőket, illetve jelölteket, akikkel szemben nem fogja vissza magát már az első meghallgatáson sem.

A sorozat Roccójánál viszont Manieri átesett a ló túlsó oldalára. Ő inkább egy passzív, melodrámai hős, tulajdonképpen végigsodródik a cselekményen, és az alkotó hiába próbálja sulykolni inkább dialógusokban, hogy azért átvitt értelemben is van vér a pucájában, ezt nem sikerül megmutatni. Rocco túl lágy, feminin a forgatásokon kívül, gyakorlatilag a nők uralják őt, valójában nem is nagyon értjük pusztán a széria alapján, hogyan lett belőle később befolyásos producer és rendező.

Manieri ezen a téren túltolta a feminizmust, ahogy Lucia esetében is. Jasmine Trincára, a hősnő felnőtt változatát megformáló színésznőre sem lehet panasz, érezhetően hatott rá Monica Bellucci néhány karaktere (például a Malèna címszereplője, a gyerekkori epizódokat Guiseppe Tornatore filmje is inspirálta). Egy darabig érdekes is az ő melodrámája, bőven van neki is tragikus vonása és traumája, viszont a sorozat második felére az alkotó egy feminista szócsövet kreált belőle. Az utolsó részekben újra és újra homályos bölcsességekkel áll elő, elemzi és kritizálja Rocco és a nők viszonyát, még önellentmondásba is kerül, ami nem feltétlenül a karakter, hanem az izzadságszagú, a (talán pornót fogyasztó) nézőt is célzó fejmosásszerű dialógusok hibája.

Luciára, Roccóra és Tommasóra pedig egyaránt érvényes, hogy ellaposodnak a cselekmény végére, korábban dinamikus jellemfejlődésük stagnál, dramaturgiai értelemben egy helyben toporognak. És bár Roccónak van egy-két érdekes intim kapcsolata – beleértve az anya-fia viszonyt és az egyik szenvedélyes, de halálra ítélt szerelmi affért –, amelyek színesítik a főhős személyiségét, sajnos éppen a legfontosabb nő, a magyar modell, Siffredi későbbi felesége, Tassi Rózsa egysíkú figura, az ő kapcsolatuk nincs rendesen kidolgozva.

A Szuperszex továbbá hangsúlyosan nem pornósorozat, ami viszont egyáltalán nem baj, mert a szexnek itt fontos dramaturgiai funkciója van. Egyrészt bár a széria bővelkedik pikáns jelenetekben, még szado-mazochista képsorok is helyet kaptak benne, de ezeket roppant ízlésesen és visszafogottan rendezték meg (egy-két péniszt és vaginát csíphetünk el a cicik mellett), sőt a humor sem áll távol tőle, beleértve a pornóforgatási poénokat. Másrészt Manieri a különféle szexfajták egymás mellé állításával is Rocco jelleméről, drámájáról, lelki konfliktusáról mesél. Éles a kontraszt például egy vad és teátrális forgatási numera és egy hálószobában lezavart hasonló közösülés között, mivel előbbi szakma, utóbbi viszont az őszinte érzelmekről kellene, hogy szóljon. A Szuperszex Roccója életében pedig ez a legnagyobb dráma, hogy összemosódik az intimitás a szakmával, nem tud különbséget tenni szerelem és szex, illetve romantikus szex és forgatási szex között, az ágyban is csődörként viselkedik. Így bár a sorozat nem nagyon vizsgálja a pornószakma árnyoldalát, de hősén keresztül meg-megvillant ebből valamit, avagy itt aztán tényleg nem egyszerű szétválasztani a munkát és a magánéletet.

Ám minden erénye ellenére a Szuperszex inkább kihagyott ziccer, főleg a Rocco, mármint a dokumentumfilm ismeretében. Annak bizonyos jelenetei találóbbak és beszédesebbek, mint ennek a sorozatnak az egésze, és úgy véljük, kár volt a 2000-es évek közepén meghúzni a sztori határát, mivel az idősebb, családos Siffredi sokkal érdekesebb alap lehetett volna, ahonnan flashbackekkel ugyanúgy ki lehetett volna térni a gyerekkorra is. A dokuban ugyanis előkerülnek olyan kérdések, hogy a felnőtt fiai mit gondolnak Roccóról és szakmájáról, valamint sokkal érdekfeszítőbb ennek tükrében a vívódás, hogy a sztár még ötvenévesen (most már majdnem hatvan) sem tud szabadulni a pornótól. Ez a problémakör minden bizonnyal feldobta volna az utolsó részeiben egyre inkább unalmassá váló Szuperszexet is.

---

A Szuperszex (Supersex, 18 éven felülieknek ajánlott) első évada 2024. március 6-tól megtekinthető a Netflixen. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.