Still: Michael J. Fox élete - Kritika
Egy gyógyíthatatlan optimista története
Bár betegsége fiatalon visszavonulásra kényszerítette, Michael J. Fox egészen fantasztikus karriert tudhat magáénak, nem mindennapi életútjáról most az Apple készített szívszaggató, mégis felemelő és inspiráló dokumentumfilmet.
Erről van szó
Milliókat nevettetett meg olyan sorozatok főszereplőjeként, mint a Családi kötelékek vagy a Kerge város, az érettebb ifjúság számára mint Marty McFly, a valamivel fiatalabbak számára pedig mint Stuart Little eredeti hangja volt gyermekkorunk megkerülhetetlen hőse. És ha mindez nem volna elég, olyan kiváló rendezők bizalmát nyerte el tehetségével, mint Brian De Palma (A háború áldozatai), Barry Sonnenfeld (Szenzáció recepciós), Rob Reiner (Szerelem a Fehér Házban), Tim Burton (Támad a Mars!) vagy Peter Jackson (Törjön ki a frász!). Az elmúlt évtizedekben mégsem elsősorban alakításai, hanem Parkinson-kórral vívott bátor és nyilvános küzdelme miatt írtak róla a lapok.
Ezért jó
Alkotói szempontból valószínűleg hatalmas a kísértés, hogy egy nehézségekkel barázdált életút Oprah Winfrey lábnyomaiban lépdelve, sziruposan és sekélyesen kerüljön bemutatásra. Nincs annál egyszerűbb és biztosabb recept, mint a könnycsatornákat célba véve, Fox esetében karrierjének izgalmas éveit egy gyors montázzsal elintézve a betegségére, az elmúlt évtizedekre, a mindennapi küzdelmekre fókuszálni. Hatalmas szerencse, hogy a Still rendezői székében a biztonsági játék helyett egy kihívásokkal teli, lényegesen bátrabb nézőpontot preferáló alkotó ült. Davis Guggenheim bő két évtizede aktív dokumentumfilmes, karrierjének - eddigi - csúcspontja a 2006-os Kellemetlen igazság, ami a közelgő és elkerülhetetlennek tűnő klímakatasztrófa témáját járta körbe akkora sikerrel, hogy végül az Akadémia is Oscar-díjjal jutalmazta fáradozásait.
Guggenheim kifejezetten ráérősen járja végig Fox életének fontosabb állomásait, a jelennel pedig egy megrázó és elnyújtott finálé helyett inkább rövid bejátszásokon keresztül fókuszál. Egészen újszerű taktika, időnként teljesen belefeledkezünk Fox karrierjének korai éveibe, már-már elfelejtjük, miről is szól valójában a Still, hozzászokunk a fiatal, életerős, mindig vidám és optimista színész látványához, majd hirtelen egy, a jelenben játszódó interjúrészlet elemi erővel lök ki bennünket a kényelmünkből. Az már Fox egészen lenyűgöző személyiségének köszönhető, hogy ezekben a keserédes bejátszásokban is egy életerős, mindig vidám és optimista színész köszön vissza a képernyőről, mert bár a színész időközben elmúlt 60 éves és hosszú évtizedek óta képtelen elrejteni a kór tüneteit, éppen úgy sugárzik belőle az élet, mint 30 éve.
Ha azt gondolnánk, hogy Fox élete a Parkinson-kór okán lett elbeszélésre érdemes, nem is tévedhetnénk nagyobbat, a Still pedig a másfél órás játékidő felosztásával is ezt szemlélteti, amikor kényelmesen elidőzik a színész karrierjének első évtizedével. A mélynövésű, mindig bajkeverő, mindenkit megnevettető fiatal srác története már önmagában lenyűgöző, ahogy a semmiből érkezve, kínkeserves nélkülözések után végre felül Hollywood trónjára. Fox őszintén és fanyar humorral mesél a korai évekről, amikor egy apró garzonban élt, a zuhanyzóban volt kénytelen mosogatni, akkor evett, ha talált némi aprót az utcán vagy egyesével eladta bútorait. Három év gyötrelem után végül a Családi kötelékek, majd a Vissza a jövőbe a feje tetejére állította életét, ám a két projekt párhuzamossága miatt gyakran 18-20 órát dolgozott egy nap.
Az egymást érő sikerek, az állandó elfoglaltság és hajsza, az átmulatott éjszakák fémjelezte éveknek aztán egy remegő kisujj parancsolt megállt, akár egy betonfal. A Still talán legmegrázóbb fejezete, amikor Fox a diagnózis és a nyilvános vallomás közti évekről mesél, arról, miként próbálta elrejteni a tüneteket a forgatásokon. Eközben egészen hátborzongató képsorokat látunk a korabeli filmekből és televíziós sorozatokból, mai szemmel nézve teljesen nyilvánvaló jelekkel, amik akkoriban senkinek nem tűntek fel. Végül a Still eljut a drámai végkifejletig, a nyilvános vallomásig, bemutatja, miként kovácsolt Fox egy számára szégyenteljes diagnózisból végtelen erőt és szabadságot, és hol tart jelenleg, 61 esztendősen ebben a küzdelemben. Míg azonban más dokumentumfilmes kezében ez a játékidő egészét tette volna ki, a Still az utolsó 15-20 percében hajlandó csak mindezzel foglalkozni, és akkor is pontosan úgy, ahogy Fox áll hozzá betegségéhez - felemelt fejjel, büszkén és optimistán.
A film technikai szempontból is merész és eredeti. Kifejezetten izgalmas például, ahogy Fox életének korai szakaszába archív felvételekkel összedolgozott, színészek által, ám arcuk megmutatása nélkül felvett új képsorokon keresztül nyerhetünk betekintést. Abszolút csúcspont a Vissza a jövőbe forgatására igyekvő színész látványa, ahogy az újonnan felvett képsorok szinte észrevétlenül mosódnak össze a korabeli felvételekkel, miközben Alan Silvestri legendás taktusai szólnak.
Megéri a pénzét?
Abszolút megéri megnézni! A Still minden tekintetben folytatja az Apple saját gyártású dokumentumfilmjeinek minőségi sorát, Billie Eilish, Bruce Sprinsteen vagy éppen Sidney Poitier után Michael J. Fox életútja is megrázóan őszintén, sallangmentesen, felemelően és inspirálóan került feldolgozásra. Mire eljutottunk a stáblistáig, csak arra tudtunk gondolni, hogy milyen klassz lenne megölelni ezt az embert és eltölteni vele egy napot, és nagy összegben mernénk rá fogadni, hogy ti is éppen így fogtok majd érezni.
A Still: Michael J. Fox élete 2023. május 12-től érhető el az AppleTV+-on. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
