Star Wars: Skywalker kora - Kritika

Kritikánk spoilermentes.

Ki ilyen, ki olyan okokból, de már vártuk, hogy vége legyen az új Star Wars-trilógiának. Ugyanakkor a császár kijelentésével szemben nem olyan régóta: az volt a Disney legnagyobb hibája, amit az új Star Wars-filmekkel elkövetett, hogy túl gyorsan készítette el őket, és ezzel nem csupán az alkotók munkáját nehezítette meg, de a közönségből is jelentősen kiölte a várakozás izgalmát. Gyerekkorunkban a Star Wars egy esemény volt, mára már csak egy esemény-film lett belőle, amire ugyan még mindig összegyűlik a világ apraja-nagyja, és előtte is, utána is hónapokon át beszédtéma az, amit láttunk, de a filmek élménye már nem olyan átütő.

Ilyen szempontból Az ébredő Erőnek anno könnyű dolga volt (miközben egy új lap megnyitásával nagyon is nehéz): az emberek ki voltak éhezve arra, hogy ismét elutazhassanak a messzi-messzi galaxisba, hogy hallják a fénykardok zümmögését és érezzék a vukik hónaljának bűzét - bármit, csak Star Wars legyen! Aztán a moziból kijőve, órákkal, napokkal, hetekkel vagy akár hónapokkal később lenyugodva kicsit eltűnt az első élmény okozta csillogás a szemekből, és egyre-másra feltámadtak azok a hangok, hogy csak a klasszikus trilógia újramelegített kiadását láttuk, és ugyan ez messzemenő túlzás, de azért a párhuzamok kétségkívül ott vannak.

Talán ezen hangok hatására hagyták, hogy a csodagyereknek kikiáltott Rian Johnson saját törvényeit követve görgesse tovább a történetet Az utolsó Jedikkel, amiből aztán nem is hiányzott az ambíció, cserébe narratív szempontból is felrúgott néhány olyan szabályt, amivel kivívta sok-sok ember haragját. Az ébredő Erő múltidézése nem aratott osztatlan sikert, a Jedik újszerű megközelítése viszont már-már palotaforradalomhoz vezetett: a Lucasfilm kénytelen volt tűzoltáshoz folyamodni - azt követően főleg, hogy elveszítették az új trilógia záró darabjának eredeti rendezőjét. Mivel J.J. Abrams rendezése anyagilag és kritikailag is jobban teljesített, ráadásul a rajongók körében is nagyobb tetszést aratott, ezért visszahívták hát őt, hogy csináljon rendet, és rittyentsen olyan lezárást, amivel mindenki elégedett lehet.

Abrams igyekezete a Skywalker kora minden képkockáján ott érezhető, de persze, ez a Star Wars, azon belül is a szent szága, így ezzel nem lehet olyat tenni, amivel mindenki elégedett lenne. Szóval Abrams-ék az előremenekülés mellett döntöttek: a nosztalgia = jó és a nagyobb = jobb kettős elve mentén behoztak egy új, minden eddiginél nagyobb ellenfelet, amely persze egy múltbéli ellenlábas felturbózott változata. Ezen ellenfél pedig egy minden eddiginél nagyobb fegyver birtokosa, amely más, mint az eddigiek, de azért annyira nem...

Szóval sejthetitek, milyen szabásmintát követ a film, ráadásul iszonyú gyorsan jár ez a motolla: a cselekmény félelmetes tempóban pörög, az emberek egymás mondatait fejezik be sietve, közben különböző világokat járunk meg seperc alatt, új szereplők sokaságával ismerkedünk meg, és egyik küldetésből a másikba csöppennünk, melyek jelentős része valami fontos tárgy vagy személy felkutatásából áll.

Szükség is van erre a pörgésre, ugyanis a film közben folyamatosan magyaráz, néhol ügyes válaszokat ad (Holdo trükkjétől kezdve Leia röptéig, minden tisztázódik), máskor viszont túlmagyaráz dolgokat: van olyan szereplője is a történetnek, aki minden egyes cselekedetét részletesen és hangzatosan megindokolja, mintha a képek és maguk a cselekedetek nem lennének elég beszédesek.

Abrams korábbi magyarázatai alapján már érezhető volt, hogy elég rendesen szembemegy Az utolsó Jedik csapásirányával, ami olyan szempontból érthető, hogy az is rendesen beleállt Az ébredő Erő által lefektetett alapokba, ugyanakkor ez a tisztogatás már hiányolja azt a szemtelen merészséget, amit Johnson írása és rendezése kínált, és ami teóriák és felháborodott számonkérések garmadájához vezetett, ehelyett inkább sokszor azt a megoldást választja, hogy "legutóbb nem mondtam el mindent", és az új, kiegészített magyarázatokkal máris minden más, sokkal fényesebb és egyszerűbb megvilágításba kerül.

Tehát a Skywalker kora a legtöbb kérdésre választ ad, de erősen kételkedünk abban, hogy ezekkel a válaszokkal a rajongók elégedettek lesznek majd, de ez már csak így van a Star Wars világában. A rajongók mindig elégedetlenek, mindig vitáznak - jó eséllyel még ezzel a kijelentéssel is vitába szállnának, nem igaz?

És mivel jönnek majd ki a tömegek a moziból? Valószínűleg egy nagy és színpompás film élményével, melynek sodró lendülete elmossa az olyan kérdéseket, hogy egyes szereplők mit kolbászolnak ott a háttérben, hogy csak a kulcspillanatokban lépjenek akcióba, mások meg miért tartanak vissza olyan titkokat, melyekkel végül csak a legdrámaibb pillanatokban hozakodnak elő. A sok-sok űr- és szárazföldi csata és fénykardpárbaj látványa, játékossága és intenzitása mind megéri a mozijegy árát, és persze ott vannak az érzelmek, melyek a különböző titkok és szándékok előtérbe helyezésével párhuzamosan ott hullámvasutaznak fel és alá a vásznon: szóval, mindent összevetve a Skywalker kora egy nagybetűs Filmélmény, egy nagy-nagy történet sűrű, de végső soron kielégítő záróakkordja. De azért nem baj, hogy most már vége van.

---

A film SPOILERES kibeszélőt ide kattintva olvashatjátok!