Sonic, a sündisznó 2. - Kritika
Süntelen sületlenségek
Miután az első Sonic a vártnál jóval nagyobbat robbant a mozikban, a stúdiónál a mindent beárnyékoló pandémia ellenére gyorsan zöld utat adtak a folytatásnak, és gyakorlatilag minden olyan eszközt bevetettek, amik az elsietett második részekre jellemzők. Értsd: a Sonic, a sündisznó 2. nagyobb, hangosabb és sajnálatos módon felejthetőbb film, mint az első rész.
Erről van szó
Sonic már egészen berendezkedett a bolygónkon, mikor hirtelen tömegével lepik el az életét a nem várt vendégek: visszatér az egy másik planétára száműzött Dr. Robotnik (Jim Carrey), ráadásul magával hozza Knuckles-t, a hangyászsünt, Sonic egykori törzse ellenségeinek utolsó leszármazottját, de megjelenik Tails, a kétfarkú róka is, aki már egy ideje figyeli Sonicot, és kiderül az is, hogy a Földön rejtették el a Mestersmaragd nevű szuper power upot, aminek birtokosa elképesztő erőre tesz szert. Robotnik erre hajt, Knuckles Sonic-ra, Tails meg arra, hogy legyen társasága, Sonic pedig tudja, hogy még Robotnik előtt kell megtalálnia a zöld MacGuffint, ha nem akarja, hogy nagyon nagy baj legyen.
Ezért jó
Sonicot olyan jól kitalálták az első részben, hogy gyakorlatilag hozzá se nyúltak: ugyanaz a naiv kamasz, aki szeret ökörködni, csípőből szórja a popkulturális poénokat és állandóan bajba keveredik, ahogy az egy túlmozgásos kamasztól el is várható. Szupercuki a kis fickó, és igazából az új animált figurákkal sincs gond: a visszahúzódó Tails találmányai és kütyüjei árnyékában próbál érvényesülni, Knuckles pedig felfogásában és viselkedésében is emlékeztet az MCU Draxére, a faarcú megjegyzésein lehet mosolyogni itt-ott.
A film nem csupán létszámban, de látványban is növeli a tétet: hőseink Hawaii és Szibéria között kalandoznak, csapdákkal teli útvesztőket járnak be vagy óriásrobotokkal hadakoznak, és ezek megvalósítása többnyire korrekt, még ha kreativitás tekintetében egyiktől se esik le az állunk, de legalább tempósan sodornak előre.
Ezért nem jó
Sajnos a film az úgynevezett felfújt folytatás szindrómában szenved: mivel a Paramount nagyon gyorsan tető alá akarta hozni a második részt - mi több, már filmes univerzumban gondolkodnak -, ezért nem szántak elég időt arra, hogy kompetens sztorival, igazán jól kidolgozott fordulatokkal, karakterekkel vagy párbeszédekkel igazi létjogosultságot szerezzenek a filmnek. Ezeket az alapvető hiányosságokat pedig a nagyobb látvánnyal, hangosabb akciókkal és harsányabb poénokkal próbálják elfedni. A látvány és az akció úgy, ahogy működik, de a poénkodás sok esetben kifejezetten kínos, és nem azért, mert az első részhez hasonlóan a Sonic 2. is meglehetősen infantilis. A gyerekeknek szóló humorral nincs semmi baj, ha jól meg van komponálva, de a filmben a viccelődés lusta és poros, a poénok gyakorta ki vannak ragadva a környezetükből, a popkulturális utalások nem mindig érthetők (mert Limp Bizkit backstage-ével és egy Donald Trump-idézettel nem biztos, hogy a közönség tud mit kezdeni), vagy pedig látszik, hogy az írók Jim Carrey ökörködésére hagyatkoznak, aki ezúttal sajnos nem mutat akkora formát, mint tette azt az első részben.
Szintén probléma, hogy a film ragaszkodik minden korábbi szereplőjéhez, akiket erőltetetten próbál beleszuszakolni a történetbe, ami emiatt túlságosan nyúlik-málik: két óra egyszerűen sok egy ilyen filmnek, főleg hogy végül sok szempontból hányavetinek érezhető a végeredmény. Mert tényleg szükség volt arra, hogy a - nagy levegő! - címszereplő pótapukájának a feleségének a testvérének a lagzijára is ellátogassunk, ami olyan szürreális fordulatot vesz, amiben az említett testvér vőlegényéről is kiderülnek drámai dolgok? Tényleg muszáj volt visszahozni Robotnik karót nyelt asszisztensét vagy Sonicék kisvárosának második zsaruját, hogy nekik is osszanak egy-két gyorsan kijátszott lapot? Ennyi figura helyett koncentrálhattak volna arra, hogy az akciójelenetek sűrűjében a karakterek körvonalazottabbak, a történet fondorlatosabb, az üzenet pedig több legyen annál, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár, és hogy nem baj, ha fura vagy.
Megéri a pénzét?
A Sonic, a sündisznó 2. fényesre koptatott formákból kiöntött panelokat, gyorsan váltakozó helyszínek előtt lezavart akciójeleneteket és zsibbasztóan sok karaktert mozgató, hebehurgya történetet kínál. Két évvel ezelőtt az első rész sem váltotta meg a világot, de az legalább karakter és történet szempontjából ki volt találva. Továbbra is aranyos címszereplőjét leszámítva a folytatás létét már csak igazolja, hogy a stúdiók mindig franchise-okban meg a pénztárcánk kifosztásában gondolkodnak.
A Sonic, a sündisznó 2. (Sonic the Hedgehog 2, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. április 7-től látható a magyar mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
