Robotálmok - Kritika
Egy gyönyörű barátság vége
A kritika enyhe SPOILEReket tartalmaz!
A francia-spanyol koprodukcióban készült Robotálmokban nincs dialógus, mégis többet mond a kapcsolatokról, mint sok más film.
Erről van szó
Egy antropomorf állatokkal újraálmodott 80-as évekbeli New Yorkban él nagy magányában Kutya, aki irigykedve nézi az esténként összebújó szomszédokat. Egy nap aztán úgy dönt, hogy rendel magának egy társat - egy robotot -, akivel aztán hamar megtalálják a közös hangot. Járnak-kelnek a városban, és még a Long Island-i starandra is kilátogatnak. Igen ám, de Robot itt lemerül, Kutya kénytelen magára hagyni, és mikor másnap visszatér, hogy segítsen rajta, kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy a strandot erre az idényre bezárták.
Ezért jó
A leginkább a Torremolinos 73-ról ismert Pablo Berger még 2010-ben találkozott Sara Varon azonos című képregényével, és azóta próbálta animációs formában újraálmodni azt. Megérte: filmje bejárta a fontosabb fesztiválokat és többek között egy Oscar-jelölést is begyűjtött a legjobb animációs film kategóriájában.
A Robotálmok legnagyobb erőssége nem abban rejlik, hogy utalásaival, kikacsintásaival képes szórakoztatni a felnőtteket - akiket a 80-as évek ügyesen életre keltett nosztalgiája is magával ragadhat -, miközben bájos humorával, izgalmas és változatos kalandjaival lekötheti a kicsiket, hanem szép lassan egy szívszorító szerelmi történet bontakozik ki a szemünk előtt. Az egész allegorikus: Kutya és Robot rajtuk kívül álló okokból elszakadnak egymástól, és míg az előbbi hosszú heteket, hónapokat tölt azzal, hogy megtalálja elveszett társát, a másik arról álmodozik, hogy végre újra egyesülnek. Aztán lassan minden megváltozik: Kutya új kapcsolatokat keres, Robot pedig már nem csak róla álmodozik, hanem egy olyan életről, ami nem adatott meg neki. Lassan rádöbbensz, hogy mindketten továbbléptek, de aztán történik valami, ami az egyik legérettebb, legmeghatóbb befejezésbe torkollik, amit (animációs) filmben mostanában láthattunk.
Ehhez a kiválóan animált film vibráló, élettel teli hátteret teremt, ami tele van szívdobogtató, mosolyra fakasztó vagy akár a könnyzacskókat is kissé megbirizgáló pillanatokkal, életmorzsákkal; az egész filmet bejárja egyfajta időntúliság, mert annak ellenére, hogy egy letűnt évtizedben játszódik, gondolatisága örökérvényű.
Ezért nem jó
Ahogy a történet bonyolódik, és szép lassan letér arról az útról, amit konvencionálisan vizionálnál neki, a cselekményt megszakító (azt kiegészítő) álmok pedig egyre metaforikusabbá válnak, a Robotálmok idővel könnyen levethet magáról. A kicsiknek, akik jókat kacagtak a botladozó Kutyán vagy a világra rácsodálkozó Robot báján, összeráncolódhat a homloka, neked pedig magyaráznod kell, hogy mi miért történik. De ez nem feltétlenül baj, hisz annak ellenére, hogy a film a saját útját járja, nem vetkőzik ki magából - stílusát, báját mindvégig megőrzi.
Megéri a pénzét?
Óvatosan kell bánni ezzel a filmmel, de az esetleges előítéleteket áthidalva érdemes elmerülni benne, és nemcsak a New York-i sürgés-forgást életre keltő, rendkívül szórakoztató pillanataiért, hanem azokért a szavak nélkül is mívesen előadott gondolataiért is, amit a párkapcsolatok elejéről és végéről mond. Olyan ez a film, mintha a WALL-E kistestvére lenne az űrhajós kalandok nélkül.
Egy dal, aminek kulcsszerep jut a filmben.
A Robotálmok (Robot Dreams, 6 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. április 25-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
