Richard Jewell balladája - Kritika

Clint Eastwood egy hősből lett vádlott kálváriáját meséli el csendesen folydogáló filmjében. Visszafogott munka apróbb buktatókkal.

Erről van szó

Richard Jewell (Paul Walter Hauser), a pufók biztonsági őr egy bombát talál az 1996-os atlantai olimpia egyik helyszínén. A biztonsági szolgálat összehangolt munkájának hála sikerül minimalizálni az áldozatok számát, Jewellből pedig egyik napról a másikra hős lesz, de aztán egy jelentésnek köszönhetően fordul a kocka, és nemsokára már gyanúsítottként hallgatják ki a konzervatív elveket valló férfit, aki jóhiszeműségének hála nem tudja megvédeni magát. Szóval ez megint egy olyan film, amiben a kisember áldozatul esik a nagy, csúnya gépezetnek.

Ezért lesz jó

Eastwood drámáinak szereplői soha nem harsogva bömböltek, inkább csak csendesen sirdogáltak magukban, és ez azúttal sincs másképp, habár a film legjobbja, a Jewell anyját játszó Kathy Bates-nek elég szellős a könnycsatornája, de nála ezt kívánja meg a szerep. A film pedig józan, kicsapongásoktól mentes történetet mesél előítéletekről, meghurcoltatásról és úgy általában az emberi természetről. Nagy igazság, hogy vigyáznunk kell azzal, hogy bánunk a prekoncepciókkal, mert nem csupán életeket tehetünk tönkre vele, de az igazságszolgáltatásba vetett egyetemes hitet is megtörhetjük.

Ezért nem lesz jó

Bár a filmben nincsenek kirohanások, a karaktereknek jót tett volna, ha ellátják őket színekkel: Jewell maga a merő ártatlanság (egyetlen bűne, hogy naiv), a Sam Rockwell által játszott ügyvédje és csóró spanja is csak érte van, míg a rendőri oldalról mindenki sötét üzelmeket űz, de legalábbis lelketlenek. Minden karakter közül az Olivia Wilde által játszott riporter jár a legrosszabbul, aki testét is képes bevetni egy jó sztoriért, hogy aztán egyik pillanatról a másikra bűnbánatot gyakoroljon, és a végén ő is ott könnyezzen Bates nagyjeleneténél. Minden pillanata elég hiteltelen.

Megéri a pénzét?

Eastwood rajongóinak kötelező, meg azoknak is, akik egy drámától nem feltétlenül várnak széttépett szíveket, csak csendes emberi történeteket, melyek talán nem fognak sokkolni, maximum gondolkodóba ejteni: néha pedig az is bőven elég.