Pán Péter és Wendy - Kritika

Ha felnősz, neked kampó

KRITIKA: Pán Péter és Wendy - Van értelme megint elmesélni ezt a történetet?

J. M. Barrie skót regényíró az 1900-as évek elején teremtette meg a repülni tudó és soha fel nem növő Pán Péter karakterét, aki az idők során popkulturális ikonná vált. Bár már a múlt század húszas éveiben megkapta az első filmes feldolgozását, az 1953-as Disney rajzfilm révén lett igazán ismert és indult világhódító útjára. A karakter a hétköznapokban is elkísér minket, vegyük pl. a szociálisan éretlen felnőttek személyiségfejlődési és párkapcsolati problémáját, amit a pszichológus szakma Pán Péter-szindrómaként szokott emlegetni.

Megmaradva a filmes feldolgozásoknál, talán Steven Spielberg Hook című 1991-es alkotása a legemlékezetesebb, melyeket olyan – hasonlóan vegyes fogadtatású – próbálkozások kísértek, mint a Pán vagy a Wendy. A Pán Péter és Wendy David Lowery forgatókönyvíró-rendező szerelemprojektje, melyen még 2016-ban kezdett dolgozni, azonban a világjárványnak, valamint az újra és újra átírt forgatókönyv vázlatoknak „köszönhetően” csak most – a mozikat kihagyva, a Disney+-on – kerülhetett bemutatásra. Lássuk, milyen lett!

 

Erről van szó

A tizenéves Wendy a szüleivel és két öccsével él együtt. A lány a fiúk nővéreként próbál jó példát mutatni, azonban még erősen ott él benne a gyerek, emiatt könnyen kapható meggondolatlan csínytevésekre. Mikor szülei a sokadik alkalommal róják ezt fel neki, azt kívánja, bárcsak soha ne nőne fel, amire megjelenik Pán Péter, aki őt és testvéreit Sohaországba invitálja. Bár édesanyjuk sokat mesélt a fiúról, meglepi őket a létezése és az, amit előad, végül mégis úgy döntenek, vele tartanak. A rejtélyes szigetvilágban látszólag paradicsomi állapotok uralkodnak, a gyerekek azt csinálnak, amit csak akarnak, és soha nem kell felnőniük, de egy gonosz kalózkapitány (Jude Law) folyton vadászik rájuk és legszívesebben holtan látná mindegyiküket. Wendy egyszer csak azon kapja magát, fel kell nőnie a feladathoz, a gyerekeket – köztük az öccseit – ugyanis csak úgy tudja megmenteni, ha véget vet a Pán Péter és Hook kapitány közötti gyűlölködésnek, ennek gyökereit pedig a múltban kell keresnie.

Ezért jó

A szerelemprojektekkel általában az a baj, hogy az ember nem szívesen osztja meg mással a szerelmét, David Lowery azonban megtalálta az utat a közönség szívéhez. Filmje nem váltja meg a világot, valószínűleg sem most, sem később nem válik majd a nagybetűs Pán Péter-feldolgozássá, ugyanakkor szórakoztató, látványos és tanulságos. Családi moziként megpróbálja kiszolgálni a kicsiket és nagyokat, gyereket és szülőket egyaránt, és ezt az akadályt elég jól veszi. Vannak benne vicces, kevésbé ijesztő és izgalmas jelenetek, mesebeli lények, kalózok, egy óriáskrokodil, valamint kardozás, repülés és sok-sok elmélkedés arról, mennyi mindenről marad le az, aki ennyire fél a változástól.

A gyerekszínészek felnőnek a feladathoz és idősebb kollégáikhoz, a Pán Pétert alakító Alexander Molonynak ugyan ez az első nagyjátékfilmje, de sokéves televíziós rutinnal rendelkezik. A Wendyt alakító Ever Gabo Anderson neve talán nem mindenkinek ismerős, de Milla Jovovich és Paul W. S. Anderson angol filmes közös gyermeke örökölte szülei tehetségét, nem utolsó sorban pedig a karrierjét modellként kezdő édesanyja szépségét.

Ezért nem jó

A cím némileg megtévesztő, mert a film Hook kapitány jellemábrázolása, a benne felgyülemlett harag és gyűlölet eredetének megfejtését tekinti legfőbb küldetésének, és szívbaj nélkül lerántja a leplet a két ellenlábasról. A forgatókönyvíró-rendező és Jude Law együtt építették a kalózkapitány karakterét, aki kegyetlen és ijesztő, ugyanakkor magában hordozza a megaláztatás és a száműzetés keserű emlékét. Ez a kettőség valahol mégis visszafelé sül el és az alakításról leginkább az a nagybácsi jut eszünkbe, akinek olcsó kölni- és sörszaga van, csipkedi az arcunkat, valamint azzal fenyeget, ha rosszak leszünk, elvisz minket magával, de közben meg mindig van nála egy nagy tábla csoki. Ez a Hook egy szeretetre méltó, vicces figura, akinek valahol félresiklott az élete, ezért úgy tesz, mintha állandó haragban lenne az egész világgal. Pán Péter pedig egy beképzelt kis mitugrász, egy alacsony növésű diktátor, aki mindig meghátrál, valahányszor felnőttként kell viselkedni; nem sok kedvelni való van benne.

A történet mentes a meglepetésektől, a cselekmény újra értelmezése szempontjából kissé bátortalan és a közel kétórás játékidőt sem használja ki maradéktalanul.

Megéri a pénzét?

Pán Péter és vele együtt a történet legfőbb mondanivalója örök. Épp ez az, ami gúzsba köti az alkotók kezét, határt szabva a cikázó gondolatoknak és az egyedi látásmódnak. Mert bizony akármire helyezik a hangsúlyt, akárhonnan közelítik meg a dolgot, vagyis akárkinek a szemszögéből láttatják, ugyanoda fognak kilyukadni: a felnőtté válás a legnagyobb kaland. Hogy mégse mindig ugyanazt kapjuk, újra és újra aktualizálják és frissítik a történetet, mely jelen esetben a faji és nemi sztereotípiák ledöntését tűzte ki céljául. A szereplők között van indián, ázsiai, afro-amerikai, Down szindrómás színész is, ráadásul az Elveszett fiúk most már nem csak fiúk. Lehet ezen rágódni, de ez legyen a „legrosszabb”, ami egy több, mint százéves sztorival megtörténik. A Pán Péter és Wendy kellemes családi darab, ami, ha nem is marad meg túl sokáig bennünk, miközben nézzük, jól elvagyunk vele.


A Pán Péter és Wendy (Peter Pan and Wendy) 2023. április 28-tól érhető el a Disney+ kínálatában. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.

További cikkek a témában
Kommentek