Az árva: Az első gyilkosság - Kritika
Véres copfú kis nagylány
A horror mindig hatásosabb, ha van valamilyen kapcsolata a mi realitásunkkal, azaz tudjuk, hogy a borzalmak akár a mi világunkban is megtörténhetnének. Erre jók például a különféle testi vagy mentális betegségek mint a horror forrásai. Jaume Collet-Serra 2009-es Az árvája kombinálta a kettőt. Címszereplője, Esther, illetve valódi nevén Leena hipopituitarizmusban szenvedett, vagyis az agyalapi mirigye nem működött megfelelően, ezért harmincas éveiben is úgy nézett ki, mint egy kislány. Ez a problémája pszichopátiával, így féktelen és brutális gyilkosságokkal párosult. Elvileg a film végén az őt adoptált, szerencsétlenül járt család túlélő tagjai kiiktatták, úgyhogy első körben egy előzménysztorit lehetett készíteni Az árvához. Ez lett Az árva: Első áldozat, ami már nem lőhette el ugyanazt a puskaport, helyette dicséretes módon ismerős, mégis újszerű sztorival próbálkozott, de összességében nem járt sikerrel.
Őrült kislány a véres zongoránál – Erről van szó
Két évvel az első rész eseményei előtt, 2007-ben járunk, de az Első áldozat már nem csinál belőle titkot, hogy Leena egy 31 éves nő (újfent Isabelle Fuhrman játssza), aki kinéz 10-nek, mégis olyan ördögien veszélyes, hogy az észt Saarne Institute nevű szigorúan őrzött pszichiátriai intézményben raboskodik. Egy napon persze kap az alkalmon, hogy a tőle telhető legvéresebb szökést végrehajtsa, majd felvegye egy négy éve eltűntnek nyilvánított amerikai kislány, a rá hasonlító Esther identitását. Esther édesanyja, Tricia (Julia Stiles) és bátyja, Gunnar (Matthew Finlan) nagy meglepetésére, édesapja, a bús festő, Allen (Rossif Sutherland) nagy örömére Leena megérkezik a gazdag családhoz Esthernek öltözve. A zongorázásért és a festészetért rajongó "kis nagylány" szemet is vet Allenre, ám nem is sejti, hogy milyen családi konfliktusba csöppen, azt meg még inkább nem, hogy Amerikában bizony méltó ellenfelekre akad, akik átlátnak a hazugságain és talán még nála is veszélyesebbek.
Jó kislány – Ami működött
Csak egy név: Isabelle Fuhrman. Az 1997-es születésű színésznő már a 2009-es első részben, mindössze 10–11 évesen is elképesztő munkát végzett, a nyilvánvalóan slasherklisékből építkező Az árvának ő volt a fénypontja, hiszen valóban kislányként kellett egy önmagát kislánynak kiadó felnőtt gyilkost megformálnia, aki ráadásul még rá is mászott egy felnőtt férfire a cselekmény végén. Az annak idején félelmetesen hiteles alakítást nyújtott Fuhrman ezúttal 23 évesen (az előzményfilmet 2020-ban forgatták) azt kellett, hogy elhitesse velünk, hogy ő egy 31 éves nő, aki 10-nek néz ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a totálképeken valódi gyerek testdublőröket használt a stáb, valamint a perspektívával trükköztek, hogy az átlagos testmagasságú színésznő tényleg kislánynak tűnjön. A játék azonban megint Isabelle Fuhrmané, márpedig az ezúttal is hátborzongató, ahogyan akcentussal, kedvesen beszél, angyali tekintettel néz a szereplőkre vagy ránk, majd hirtelen ördögi gyilkossá változik, akinek már a fekete szembogarai is úgy hatolnak elménkbe, mintha éles kések lennének.
Igaz, ezúttal az alkotók csavartak egyet az első részből ismerős alapszituáción, ami miatt egészen más irányba kezdett elindulni a történet, sőt Leena még háttérbe is szorult kicsit. Dicséret illeti az anyát megformáló Julia Stilest és a Gunnart játszó Matthew Finlant is, egészen jól megbirkóztak Az árváéinál árnyaltabb családtagok karaktereivel. Egyikőjük sem tipikus slashercélpont, sőt Tricia, Gunnar és Leena játszmái miatt már-már pszichothrillerré érik Az árva: Első áldozat. Ennek a szituációnak pedig egyfajta szatirikus éle is van, mivel leleplezi a tipikus amerikai felső-középosztály műmosolyos látszatéletét sok-sok szőnyeg alá sepert problémával és a családtagok közötti kibeszéletlen feszültséggel. Hogy Az árva előzménysztorija izgalmas thriller legyen, arról William Brent Bell (A fiú) rendező gondoskodott, akinek munkája ugyan egyáltalán nem kimagasló, de jól értett a zsáner formanyelvén, így hatásos képei és kiszámítható, mégis jól működő akciói szórakoztató filmmé avatják az Orphant.
Rossz kislány – Ami nem működött
Habár azt írtuk, hogy az Első áldozat csavar egyet az előző részből ismerős történeten, azért nem mehetünk el amellett, hogy végső soron ez a film Az árva újracsomagolt változata, főleg, ha a végtelenül klisés, hatásvadász, bugyuta és hiteltelen leleplezéssel tarkított végkifejletre tekintünk. Már megint annak vagyunk a szemtanúi, hogy itt egy teljesen fogalmatlan és naiv apuka, aki még akkor sem látja, mi a helyzet a szeretett Esthernek hitt Leenával, amikor szinte az orra előtt zajlanak a borzalmak. Az is elég hihetetlen, hogy ennyi éven keresztül tudta előle titkolni felesége és fia a család egyik sötét titkát. Persze lehetne azzal érvelni, hogy Allen elfoglalt, művészlélek, illetve őt mindenkinél jobban megviselte Esther eltűnése, ezért nem lát tisztán, de mi inkább az alkotói önkény újabb megnyilvánulásaként értelmezzük a férfi irreális viselkedését.
Az árva: Első áldozat tele van hasonló logikátlanságokkal, így például már-már nevetséges Leena szökése az észt pszichiátriai intézetből, ahol a bevezető jelentsor szerint komoly biztonsági rendszer működik, a pszichopata "kis nagylány" viszont úgy kereket old onnan, mintha legalábbis a Lipótmező (OPNI) romjaiból kellett volna kitámolyognia. A film közepén a csavar, ami új mederbe tereli a sztorit, még működhetett is volna, de összességében ez az új történet kihagyott ziccer, mivel az írók – David Coggeshall és David Leslie Johnson, aki az előző rész forgatókönyvét is jegyzi – nem aknázták ki az ebben rejlő lehetőségeket. Azt állítottuk az előző fejezetben, hogy már-már pszichothrillerré érik az Első áldozat emiatt, és itt most a "már-már"-on van a hangsúly, mivel a sok-sok butaság, elnagyolt, hatásvadász és légből kapott karakterfejlesztés nem teszik lehetővé, hogy a slasher-thriller valóban átadja a helyet a kifinomultabb pszichothrillernek. Kérdezhetnénk, hogy akkor slashernek milyen Az árva előzménye. A válasz az, hogy inkább átlagos: bár szórakoztató, de semmiképp sem kiemelkedő film, a véres jeleneteinél pedig láttunk már sokkal-sokkal véresebbeket is.
(Örök)befogadjuk? – Végszó
Az árva: Első áldozat alapvetően felesleges előzményfilm, ami próbál újítani Az árvához képest, de nem elég bátrak az újítások ahhoz, hogy ki tudjon lépni a 2009-es film árnyékából. Isabelle Fuhrman újfent remek, de ahogy alakítása, úgy karaktere sem hat már az újdonság varázsával. Rendben, Leena egy nagyon speciális rendellenességben szenved, és azért válik pszichopatává, mert harmincas nőként olyan vágyai vannak, amelyeket egy alig 10 éves kislány külsejével nem elégíthet ki, valamint a művészet iránti szeretete, érzékenysége némileg emberi és szánni való karakterré teszi őt, ám ezeket láttuk már Az árvában, miként az idillinek tűnő családi házban elszabaduló poklot is. Szóval aki repetázni akar a 2009-es horrorból és szerette Isabelle Fuhrmant, annak egy próbát megér Az árva: Első áldozat, egyébként meg biztosak vagyunk benne, hogy a horrorrajongók találnak maguknak ennél sokkal jobb és véresebb filmeket is akár az idei őszi felhozatalból.
Az árva: Első áldozat (Orphan: First Kill) augusztus 19-én került fel a Paramount+ kínálatába. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
