Rémálmok sikátora - Kritika
Sivár álmok
Guillermo del Toro nagy álma valósult meg azzal, hogy végre film noirt forgathatott, méghozzá egy olyan könyvből, amibe még évtizedekkel ezelőtt szerelmesedett bele. A gond csak az, hogy a Rémálmok sikátora már akkor is túlhaladott volt.
Erről van szó
Stanton Carlisle (Bradley Cooper) egy csavargó, aki egy vándorcirkuszhoz csatlakozva hamar rájön arra, hogy mihez van tehetsége: gyorsan ki tudja ismerni az embereket, és azt mondani nekik, amit hallani szeretnének. Tehetségének köszönhetően felsőbb körökben is befut mentalistaként, ekkor azonban megjelenik az életében egy pszichiáternő (Cate Blanchett), aki olyan lehetőséget kínál neki, amit nem lehet visszautasítani, pedig óriási kockázattal jár.
Ezért jó
Függetlenül attól, hogy épp milyen zsánerben mozgott, Guillermo del Toro filmjeit mindig is átjárta egyfajta melankólia, amely a film noirok egyik alapeleme, így első kirándulása a sötét krimik világában igazán testhezálló feladatnak bizonyult. A rendező ezúttal is lubickol a a hangulatban és a képekben: bevált operatőrével, Dan Laustsennel (A víz érintése, Bíborhegy) izgalmas játékot űz a fénnyel és árnyékokkal, főleg az arcokon átcikázó, azokat keretbe foglaló megoldásokkal, melyek az amúgy kifogástalan színészi játékot is még magasabb szintre emelik.
Ugyan eredetileg Leonardo DiCapriót nézték ki Carlisle szerepére, Cooper személyében a rendező tökéletes kollaboránsra lelt, aki rendezői tapasztalatait is belevitte szerepébe: kellett is, mivel a Rémálmok sikátora egy az egyben Carlisle figurájára összpontosít, az ő kálváriájára: nagyon nincs is olyan jelenete a filmnek, amiben nem szerepelne, és Cooper kivert csavargóként legalább annyira hiteles, mint úri szélhámosként.
Habár a rendező már jó előre leszögezte, hogy ebben a filmjében egyáltalán nem lesz természetfeletti elem, csak egy nagyon sötét sztorit kíván vele elmesélni, a túlvilági hátborzongató érzése mégis teljesen átjárja a történetet - főleg a cirkuszi jelenetek során -, ami sajátos ízt kölcsönöz az amúgy letisztultnak mondható zsánerjátéknak.
Ezért nem jó
William Lindsay Gresham 1946-ban megjelent regénye nagyívű történetet mesél el egy szélhámos felemelkedéséről, és a filmet látva könnyen elfoghat minket az érzés, hogy Del Toro egy betűt se akart kihagyni belőle: maga a tényleges sztori nagyjából az első egy órát követően veszi kezdetét, addig csupán komótosan megágyaz neki, miközben minden oldalról körüljárja az ennek alapjául szolgáló vándorcirkuszt, amibe a rendező tagadhatatlanul beleszerelmesedett. Szerencsére ezekben a percekben jut idő a karakter építésére is, ennek tükrében viszont jóval szembeötlőbb, hogy Cate Blanchett figurája mennyire alulírt. Persze, femme fatale-ként neki titokzatosnak kell lennie, de azért nem ártott volna, ha több egyszerű közhelygyűjteményként, akinek még a motivációi is ködösek, nem csupán a lénye.
És magára a szkriptre is ráfért volna egy alapos gatyába rázás, nem csupán trimmelési szempontból: a közel 80 éve megjelent regény fordulatai mára kiszámíthatók lettek, hisz az évek során megannyi olyan történetet ismerhettünk meg, melyben szélhámosok szövetkeznek egymással, hogy aztán ott verjék át egymást, ahol csak tudják. Bár a film lezárása még azzal együtt is kielégítő, hogy jó előre sejthető, mire fut ki, egyáltalán nem meglepő, hogy a Rémálmok sikátora különösebb felhajtás nélkül tűnt el a nemzetközi mozikból: sokszor láttunk már hasonló történetet, melyekre jó eséllyel sokkal szívesebben fogunk visszaemlékezni, mint Guillermo del Toro (rém)álomprojektjére.
Megéri a pénzét?
A hangos blockbusterek között üdítő érzés színészközpontú filmeket látni, de a Rémálmok sikátora sztori szempontjából nem elég emlékezetes ahhoz, hogy csupán a kiváló színészkoszorú miatt érdemes legyen rászánni 150 percet az életünkből. Ha viszont élünk-halunk a noirért, akkor nagyon nem foghatunk vele mellé, még ha csak szimpla ujjgyakorlatnak hat a manapság azért ritkán látott zsánerben.
A Rémálmok sikátora (Nightmare Alley, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. február 3-tól lesz látható a magyar mozik műsorán. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
