Mrs. Davis - Kritika

A legjobb, ha félreteszitek az előzetes elképzeléseiteket a Mrs. Davisszel kapcsolatban, ugyanis erre a sorozatra nem lehet felkészülni. Az idei tévés felhozatal legegyedibb darabjáról van szó, amely műfaját és témáját tekintve is rendkívül sokrétű. Kiszámíthatatlan a történetvezetése, elborult ötletekkel van tele, a drámai és humoros jelenetek pedig sok esetben átvezetés nélkül követik egymást. És mindezek ellenére, vagy épp ezért, működik.

A Peacock sorozata egy olyan világban játszódik, amelyben a Mrs. Davis nevű algoritmus (Angliában Anyának, Olaszországban Madonnának szólítják) a világ legbefolyásosabb erejévé vált, és minden társadalmi problémára megoldást talált. "Nincs éhínség és háború. Mindenkinek van munkája, aki dolgozni szeretne. Ő egyesített és egyben meggyógyított mindannyiunkat, és célt adott a céltalanoknak. A világ megtört. De az algoritmus megjavította." – így írja le az egyik karakter az első részben a mesterséges intelligencia hatását az emberek mindennapi életére.

A sorozat központi karaktere Simone nővér, aki apácaként dolgozik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy Mrs. Davis kimaradjon az életéből. Utóbbi azonban mégis megtalálja őt, és egy különleges feladattal bízza meg, fel kell kutatnia a Szent Grált. És ez még nem minden, a történet számos szürreális fordulatot tartogat számunkra, többek között találkozunk egy algoritmussal szembehelyezkedő ellenálló csoporttal, felbukkannak szélhámos varázslók, a pápa, egy dühös bálna, és szó szerint Schrödinger macskája is szerepet kap. Ilyen történetet a Chat GPT sem tudna kitalálni, és ezt vehetjük szó szerint, a New York Times kritikusa ugyanis kipróbálta, hogy az az alapsztori ismeretében milyen történettel állna elő a nyelvi modell, és meg sem közelítette a sorozat szürralitását.

Tara Hernandez (Agymenők, Ifjú Sheldon) és Damon Lindelof (Lost, A hátrahagyottak, Watchmen) alkotása szinte minden második percben meglep minket valami váratlannal, és miközben a kreativitást csak dicsérni lehet, a történet éppen emiatt nem mindig érződik koherensnek. Sokaknak megfekszi majd a gyomrát a végeredmény, és az is biztosan kijelenthető, hogy a Mrs. Davis nem válik tömegsorozattá. Ez azonban ne tántorítson el senkit a bepróbálásától, ha képesek lesztek szabadon engedni a fantáziátokat, akkor ez az ötletkavalkád minden bizonnyal elnyeri majd a tetszéseteket, és egy különleges, nem mindennapi utazásban lesz részetek.

Külön kiemelésre érdemes a sorozat humora, amelynek jelenléte Hernandez korábbi munkásságai miatt nem ér minket meglepetésként, az viszont annál inkább, hogy sokszor nem várt szituációkban tör elő belőlünk a nevetés, tovább erősítve a széria kiszámíthatatlan jellegét. Fontos kiemelni, hogy nem az Agymenőkben és az Ifjú Sheldonban látott poénokra kell számítani, sokkal inkább az olyan paródiaszerű alkotásokkal állítható párhuzamba a Mrs. Davis, mint a Haláli hullák hajnala vagy a Hétköznapi vámpírok. Emellett a meta jelleg is erősen kiérződik az alkotásból, rengeteg utalást fedezhetünk fel más filmekre és sorozatokra, többek között a Lindelof által készített Lost is megkapja a maga említését a bunker jelenet során. A mozifilmek esetében az Indiana Jones, a Galaxis útikalauz stopposoknak, a Moby Dick és a Da Vinci-kód kerül megidézésre, popkulturális utalások terén tehát kifejezetten erősnek mondható a sorozat.

A szereplőgárda kapcsán leginkább a Glow-ból megismert Betty Gilpin érdemel dicséretet. Simone megformálójaként rendkívül széles skálán mozog a játéka, az élettel teli és belevaló karaktere egyszerre rendelkezik szarkasztikus humorral, empátiával, és céltudatossággal, amelyek gyors érzelmi váltásokat követelnek meg a színésznőtől, és dicséretére válik, hogy ezek során mindvégig hiteles tud maradni. Egy ilyen bizarr történettel rendelkező sorozat esetében különösen fontos, hogy mennyire tudunk azonosulni a főszereplővel, és Gilpin alakításának köszönhetően ez gyorsan megtörténik. A múltjába is beketintést kapunk, a flashbackek Lindelof korábbi alkotásaiban is jelen voltak, és szerencsére ezúttal is sokat hozzátesznek a sztori és a karakterek elmélyítéséhez.

A Szent Grál keresésében a főszereplő apácának segítséget nyújtó Wileyt Jake McDorman formálja meg, aki karizmatikus alakítást nyújt, ráadásul remek az összhang közöttük Gilpinnel, a se veled, se nélküled jellegű kapcsolatukat élmény nézni. A sorozat talán legviccesebb karaktere JQ, Wiley jobbkeze, aki Chris Diamantopoulos (Szilícium-völgy) alakításában kel életre. Olyan, mint egy nagyranőtt gyerek, mindezt megspékelve a direkt túljátszott macsósággal, és meg is kapjuk ezt a komolyan nem vehető, de igencsak szórakoztató figurát. A mellékszereplők közül külön ki kell emelni Margo Martindalet, napjaink egyik legjobb karakterszínészéről van szó, aki korábban a Foglalkozásuk: amerikai és a Törvény embere című sorozatokban bizonyított.

A remek szereplőgárda azért is tudja kihozni magából a maximumot, mert Lindelofék sorozatában a szürreális karakterek és elborult ötletek mellett ott van a mondanivaló is, a hitről és a tudományról, a mágiáról és a technológiáról - és arról, hogy ugyan ezek egymással ellentétben állnak, de mégis képesek hasonló célokat szolgálni az életünkben. Leginkább abban a tekintetben, hogy adnak nekünk valamit, amiben hihetünk.

Nem kell amiatt sem aggódni, hogy a sok ötletet csak véletlenszerűen egymásra dobálják az alkotók, a majd kisül ebből valami mentalitást alapul véve. Lindelof és Hernandez több interjúban is kifejtette, hogy gondosan felépítették az egyes történetszálakat, és az ígéretük szerint egy meglehetősen abszurd, de ezzel együtt mély mondanivalóval bíró, a kérdések többségét megválaszoló évadzáróra lehet majd számítani.

---

A Mrs. Davis első két epizódja április 25-én, kedden válik elérhetővé az HBO Maxon.