Moonfall - Kritika

Roland Emmerich legújabb katasztrófafilmjében a Hold akar a fejükre esni, és ez már tényleg mindennek a teteje. Már csak azért is, mert a Moonfall az utóbbi évek egyik legnagyobb bűnös élvezete lehetne, ha nem látszana rajta, hogy ezt a romboldát már a direktora is unja.

A Moonfall sztorija - mint a germán rendező esetében általában - olyan, mintha csak egy tízéves fiú fejéből pattant volna ki, és ezzel pedig nem egy tízéves gyerek fantáziáját akarjuk kritizálni. Az történik, hogy az emberiség történetének egyik legnagyobb sumákolása hirtelen a fejünkre szakad, de a szó szoros értelmében véve. A NASA már évtizedek óta tudja, hogy a Hold valójában egy mesterséges égitest üreges belsővel, de ezt mindezidáig titkolták, ám most kibillent röppályájáról és a Földünk felé tart, hogy minden életet elpusztítson, hacsak nem rúgja vissza a helyére egy kegyvesztett űrhajósból, a NASA felkent vezetőjéből és egy konspirátorból álló trió. És higgyétek el nekünk, ez az alapsztori még csak a kezdet, de ha a folytatást leírnánk, azt mondanátok, hazudunk.

De nem így van, csupán Emmerich emelte már megint a tétet, pedig mindig azt gondoljuk, hogy erre már nem lehet képes. A függetlenség napjában az idegenek hajóját komputervírussal fertőzték meg, a Holnaputánban a hősök elfutottak a hideg elől, a 2012-ben pedig egy vállvonással intéztek el több milliárd halottat. Most viszont a Holdat hozzák le az égről, mert hát ilyet még nem láttunk. A gond csak az, hogy de igen: a Moonfall olyan, mint egy katasztrófafilmes kiskáté, annak is egy igen elnyűtt kiadása. Emmerich hiába vetette papírra hű kollaboránsával, Harald Kloserrel (I.E. 10000, 2012) és épp A feláldozhatók 4-en dolgozó Spenser Cohennel bármelyikük karrierjének eddigi legnagyobb marhaságát, annak agyeldobós élvezetét totálisan kinyírja, hogy a hervasztó végeredmény minden pillanatán az érződik, hogy az alkotók szétunták a fejüket.

A Moonfall meg sem próbál akár kicsit is érdekfeszítő vagy legalább érdekes karaktereket felvonultatni, pedig a katasztrófafilmeknek mindig az a kulcsa, hogy legyen kit kedvelni és legyen kiért izgulni. A függetlenség napja minden eszementségét elnéztük Will Smith és Jeff Goldblum dinamikáját látva, és a Holnapután CGI farkasaira is rálegyintettünk, mert azért drukkoltunk, hogy a fél Amerikát átszelő Dennis Quaid újra együtt lehessen a fiát játszó Jake Gyllenhaallal. De a Moonfallba Emmerichék csak szürke karikatúrákat szuszakoltak, akiket páros lábbal rugdosnak előre az expozíció mentén, hogy gyerünk, menjetek már ahhoz a részhez, amikor a Hold a fejünkre esik. És valahogy egyik szereplő sem akad fel különösebben azon, hogy itt van a világvége, ja meg a Hold valójában nem is az, aminek hittük, mert ők is legalább annyira unják az egészet, mint az alkotógárda.

Itt egy szökőár? Szarni rá, menjünk fel az emeletre. Pár száz méterre becsapódik egy meteorit vagy összeomlik egy hegy? De szép, na sétáljunk tovább. A Hold üreges és egy nanoteches csáp rohangászik benne? Jó, akkor most arra manőverezünk tovább… És lehet, hogy a filmre eltapsoltak 140 millió dollárt, ami egy Marvel-mozi költségvetéséhez képest aprópénz, de ez a büdzsé mégis minden idők legdrágább független filmjévé teszi a Moonfallt, ám mintha a látványért felelős brigád is csak ásítozott volna alkotás közben. A szereplők és a tárgyak is lepotyognak a greenscreenről, és nem csak azért, mert a rombolásjelenetek meg az akciószcénák is fittyet hánynak a fizika törvényeire, de a megvalósításuk is elképesztően hányaveti, mintha csak azt sugallnák, hogy ehhez a sztorihoz ennyi is megteszi.

Milyen élvezeteket nyújthat hát ez a film? Teljesen hiányzik belőle a blockbusterek karikírozása, ami ilyen-olyan mértékben, de azért mindig is jelen volt Emmerich filmjeiben. A nem létező feszültséget oldani kívánó beszólások ezúttal nagyon csikorognak, a cselekmény fordulatai egy nyerges vontató bájával gyalulják földbe a józan észt és a pocsék hangkeverés még az élvezet utolsó szikráit is kioltják. A Moonfall tehát nem bűnös élvezet, csak egy bűn, amiért annak a nézőnek kell bűnhődnie, aki jegyet vált rá.

---

A Moonfall (Moonfall, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. február 3-tól látható a mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.