Magyarázat mindenre - Kritika

A kritika spoilermentes.

---

Egy diák történelemből elhasal az érettségin, amit otthon a tanár eltérő politikai beállítottságára fog. Ebből aztán hatalmas balhé kerekedik, ami mindenkiből előhozza a fotelszakértőt. Reisz Gábor a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, valamint a Rossz versek után félig-meddig új vizekre evez, mert bár korábban sem állt tőle távol a politikai felhang és a hiteles korrajz, ezúttal az egész rendszer működésére és társadalmi összefüggéseire keresi a választ, vagyis a magyarázatot mindenre.

Építési vállalkozó édesapja nagy reményeket fűz a fiához, ám támogatás helyett sokkal inkább cseszegetéssel terelgeti őt az élet útvesztőjében és mindig megtalálja a módját, hogy kritikával illesse azt, csinál. Hiszen ki ne látná szívesen a saját gyermekét az általa felépített vállalkozásban és adná át neki a stafétabotot, amikor eljön az idő. Miként a legtöbb büszke családfő, ő is a maga módján szeret mindenkit. A félszeg Ábel az egyes feleletet a tanárra fogja, aki szerinte régóta pikkel rá és az érdemjegy kizárólag annak szól, hogy kitűzte magára a kokárdát, amit a vizsgáztató nem vett jónéven. Apja egy pillanatig sem vonja kétségbe a szavait és azonnal akcióba lendül, megmozgatja minden kapcsolatát és amikor az ügy kiszivárog, egy ambiciózus fiatal újságíró is ráharap abbéli reményében, hogy a hírveréssel egy zsíros állást szerez magának.

Már-már shakespeare-i elem a cselekmény során kibontakozó szerelmi háromszög. Ábel ugyanis reménytelenül szerelmes osztálytársnőjébe, Jankába, aki viszont éppen a jóképű, fiatalos és laza történelemtanárba szerelmes. Csakhogy azon túl, hogy idősebb nála, a férfi családos ember. Ez a konfliktus végig ott van, hogy ne felejtsük el: a szereplők érző emberek. Az érettségi ügy kapcsán a történelemtanár lehetetlen helyzetbe kerül és mint annyiszor, ezúttal is előjön a "Vajon megéri-e ennyi pénzért kitenni magam a megaláztatásnak?" kérdése. Reisz Gábor forgatókönyvíró-rendező a közelmúlt közéleti-politikai történéseibe ágyazza szereplői kálváriáját, így kapcsolja össze finoman történetét az aktualitásokkal. Mindaz, amit látunk és hallunk a Magyarázat mindenre cselekménye során, egyértelműen a "ma", ami újra és újra visszaköszön a hősök cselekedeteiben és gondolkodásmódjában. A direktor a feszültséget pedig a rá jellemző keserű humorral oldja, a néző sokszor valóban kínjában nevet.

Tegyük nyilvánvalóvá, nem egy filmes dolga megfejteni egy társadalmi-politikai gépezet működését, megtalálni a megoldást, megnevezni a felelősöket és hasonlók. Reisz a saját látásmódjával és művészi eszköztárával csak megmutat, felhívja a figyelmet bizonyos problémákra és még ha állást is foglal valamiben, szerencsés esetekben azt indulatok nélkül teszi meg. Nem egyszerű vállalás a rendszerváltás utáni Magyarországot, azon belül is az elmúlt 13 évet egyetlent eseményen, így az érettségi botrányon keresztül megragadni, a film azonban jól oldja meg a feladatot, amikor ehhez a szereplők közötti interakciókat használja fel. Minden szereplő egy fogaskerék a gépezetben és a társadalom egy kisebb szeletét képviseli. A rendszer komplex, ahogy az egyes résztvevők, az emberek is, ezen a téren értelemszerűen kénytelen kompromisszumot kötni, hiszen nem lehet minden terhet egy ilyen kis létszámú szereplőgárda vállára helyezni.

"Nem érdekel a politika, nem nézek, nem olvasok híreket, nem idegesítem magam vele, nincs tévénk" – szokták mondani az emberek, ugyanakkor a politikai igen is belemászik az egyén magánéletébe is. Megpróbálhatjuk persze kizárni a mindennapjainkból, de ez leginkább csak önámítás. És igen, mindig jönnek olyanok, akik bármikor kaphatóak lesznek egy jó kis gyurcsányozásra vagy orbánozásra, és mostanra egyértelművé vált, hogy ez a két tábor soha az életben nem fog egymással szót érteni, de még csak egy asztalhoz ülni sem. Na jó, családi összejövetelek alkalmával talán igen, hogy veszekedésbe fulladjon az ünneplés.

A politika olyan, mint egy rossz szokás. Ha unatkozol, politizálsz. Ha ideges vagy, politizálsz. Ha társaságban vagy, politizálsz, sőt ha ittál is, még hangosabban politizálsz. Kívánod a politikát, egy idő után már nem is tudsz nélküle élni. A mindennapok részeként kúszik be a bőröd alá. Érezni az otthonodban, a munkahelyeden, az utcán és amikor megszólalsz, a leheleteden is. Ott is politizálsz, ahol nem kéne, magasról teszel mások egészségére és ha valaki ezt szóvá meri tenni, kikéred magadnak, miközben minden rosszért a politikát okolod. Nem könnyű letenni, pedig megmérgez, tönkretesz, hiába mondja az orvosod, hogy hagyd abba, mert rossz vége lesz. A felnőttek úgy tesznek, mintha próbálnák távol tartani tőle a gyerekeket, de akkor kik lesznek a következő fogyasztók? A politikagyárosok röhögnek a markukban, miközben a hasznot számolják. Reisz Gábor keserű szatírája mindezt eszünkbe juttathatja.

A Magyarázat mindenre nem egy jelentés, amit úgy készít el valaki, hogy idejön néhány napra vagy ide sem jön, csak megkérdez olyanokat, akiktől pont azokat a válaszokat kapja, amiket hallani akar. Még csak nem is külföldi fesztiválokra készült direktben – amúgy Velencében egy rangos díjat nyert –, ahol mindenki állva tapsol, miután végignézte, hogy élünk mi itt, és közben hálát ad a sorsnak, hogy ő nem. Ez egy művészi értékkel bíró korlenyomat, ami a film nyelvén, a film eszközeivel mesél nekünk arról, ami most van. Nem vádol, nem ítélkezik, nem hőzöng, nem lázad, csak megmutat. A szereplők közti párbeszédek inkább nekünk, mintsem egymásnak szólnak, ez a fajta kikacsintás pedig őszinte reakciókat vált ki a nézőből. A kérdés csak az, kiből milyent.

---

A Magyarázat mindenre (16 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2023. október 5-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.