Legendás állatok: Dumbledore titkai - Kritika

Kritikánk SPOILERMENTES.

---

Ugyan Grindelwald (Mads Mikkelsen) egyre több követőt toboroz magának, tudja, hogy nem folytathat nyílt háborút a muglik ellen: ehhez az egész varázsvilágot meg kell nyernie. Fondorlatos tervet eszel hát ki arra, hogy megszerezze a Mágusok Nemzetközi Szövetsége vezetését, ebben pedig csak Göthe Salmander (Eddie Redmayne) és "kommandója" tudja megállítani. Habár egy vérszerződés miatt továbbra is a háttérben kell maradnia, ezúttal Albus Dumbledore (Jude Law) is besegít a küldetésben - már csak azért is, mert Credence (Ezra Miller) révén még személyesebb szálak kötik az ügyhöz, mint valaha.

Alaposan főhetett a stúdiófőnökök feje a Warnernél, mikor a 2018-as Grindelwald bűntettei minden tekintetben elmaradt a várakozástól - jóval kevesebben váltottak rá jegyet, mint az első Legendás állatok-filmre, és ez volt az első olyan mozi a varázslóvilágban, amit a kritikusok is alaposan szétcincáltak. A bajokat csak tetézte, hogy a címszereplőt megformáló Johnny Depp feje fölött is összecsaptak a hullámok: alapos újratervezésre volt hát szükség. Ha akkor sejtették volna, hogy néhány éven belül kitör egy világjárvány, mi több, az egész varázsló univerzum mögött álló J.K. Rowling is támadások célpontja lesz néhány merész kijelentése miatt, ráadásul a szágában fontos szerepet játszó Ezra Millerről is kiderül, hogy kiszámíthatatlan, botrányt botrányra halmoz és ezek miatt még le is tartóztatják, nos, ezek tudatában minimum felsírtak volna fájdalmukban, de az is lehet, hogy inkább elengedik a Legendás állatok franchise kezét.

Ezzel mi jártunk volna a legrosszabbul, a Dumbledore titkai ugyanis kitűnő film, és nem csupán a zavarosan felépített Grindelwald bűntetteihez képest, melynek karakterei és drámája a nézőket is hidegen hagyta: ez egy sokkal tudatosabban felépített és fókuszáltabb film, melyben a látványelemek a helyükön vannak, a hangvétel konzekvens, a karakterek cselekedeti és motivációi pedig egyértelműek - és nem utolsósorban hatásosak. Nagyon jót tett a franchise-nak, hogy a forgatókönyv írásába ismét bevonták a Harry Potter-filmek veteránját, Steve Kloves-t, aki világosan feltárta, mi jár a karakterek fejében, a nézők nyelvére fordítva pedig el is tudta hitetni a gondolataikat, szándékaikat, vágyaikat. Nincsenek már kínos jelenetek Göthe Salmander és Tina Goldstein (Katherine Waterston) között, mi több, az utóbbi javarészt hiányzik is a filmből, ami merész, de a már említett fókuszáltság miatt szükségszerű lépés; továbbá az igazi érzelmi gócpontot jelentő Jacob Kowalski (Dan Fogler) és Queenie Goldstein (Alison Sudol) tiltott kapcsolata is újra a megfelelő irányba halad: mentes a megkérdőjelezhető tettektől és az érthetetlen pálfordulásoktól, ehelyett vegytiszta vágy fűti, olyasmi, ami beteljesüléséért érdemes szurkolni.

Ugyan már a Grindelwald bűntettei is felvetett néhány bátor allegóriát a fasizmus és a népirtás kapcsán, ezt a vonalat a Dumbledore titkai még okosabban viszi tovább - például azokban a jelenetekben, melyekben a zsidó muglit és az afroamerikai varázslőnőt bedobja a berlini varázslóelit gyűlésére, ahol kimondatlanok maradnak a szavak, de a feszültség végig ott izzik a levegőben. A film korunk és a valóság kérdéseire is bátran reflektál, hisz a történet középpontjában egy elcsalt választás áll, melynek vádja sok mostani politikai szavazás kapcsán felmerül. A produkció a homoszexualitás kérdését is jóval nyíltabban tárgyalja bármely korábbi blockbusterhez képest: konkrétan ez adja Dumbledore és Grindelwald kapcsolatának központi problémáját - a szerelem és mindaz, amit annak nevében teszel, illetve nem teszel.

Annak ellenére, hogy a film ismét tesz egy nosztalgiatripet Roxfortba, hogy kokettáljon Harry Potter elődeivel, a Dumbledore titkai szervezeti és földrajzi tekintetben is tovább tágítja a varázsvilágot, és címéhez híven újabb izgalmas állatokat mutat be, melyeknek ráadásul kulcsfontosságú szerep jut a történetben.

Minden bátorsága és fókuszáltsága ellenére a film mégis némileg óvatoskodónak hat, de leginkább a tempója miatt érezhető az, hogy olybá tűnik, mintha tojáshéjakon lépkedne. A közel két és félórás játékidőt gyakorta töltik ki olyan pillanatok, melyek a vihar előtti csendet idézik, ám mégsem tűnnek annyira feszültnek, mint amennyire az alkotók szánták őket, és mint megannyi olyan filmnél, ami sok-sok karaktert mozgat, így a Dumbledore titkai esetében is elveszik egy-két karakter, míg olyanok kapnak nagyobb figyelmet, akik nem feltétlenül érdemelnék meg azt. Továbbá igenis magyarázatra szorult volna az, hogy Grindelwald miért változott meg külsejében - még annak ellenére is, hogy Mads Mikkelsen tökéleteset játszik a rajongói zúgolódás miatt hálátlan szerepben. Mindent összevetve azonban elmondható, hogy a Dumbledore titkai óriási előrelépés a második felvonáshoz képest: Harry Potter tökéletes receptjét ez a franchise már soha nem fogja reprodukálni, de ismét egy olyan kalandnak tűnik, amely izgalmas, okos és felnőtt mesét mond egy ismert világ új oldaláról, méghozzá olyan karakterekkel, akikért újra érdemes szorítani.

---

A Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. április 14-től látható a magyar mozikban. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.