Napóleon - Kritika

"Napóleon a semmiből jött, hogy a világ ura legyen" - ez nem egy szlogen a film plakátjáról, hanem Ridley Scott rendező szavai, aki mindig is megszállottja volt a legendás francia császárnak, és úgy vélte, Bonaparte azért menetelt végig Európán, hogy elnyerje az őt megcsaló felesége, Jozefina szerelmét. Rá is úgy tekinthetett, mint ellenfeleire: meg akarta hódítani őt, és ha ezzel nem járt sikerrel, akkor jöhetett a B-terv: a megsemmisítés.

Ridley Scott ide-odaugrál a konkrét csatatereken és a hálószobában megvívott harcok között, miközben Bonaparte gyors felemelkedését is bemutatja - szemelvényekben, névtáblákkal ellátott karakterek felvillantásával, jelentős dátumokhoz kötve. Két és fél órába próbál sűríteni egy egész Európát felforgató hadjáratot és egy gyilkos kötődésben megsemmisülő kapcsolat mindennapos harcait. De nem mondhatjuk, hogy látványosan elbukik közben, épp ellenkezőleg: félelmetesen jól eltalálja a sarokpontokat Bonaparte és Jozefina romboló kapcsolatában, miközben kisujjból kiráz olyan csatajeleneteket - szám szerint hatot -, melyekért önmagában megéri mozijegyet váltani a filmre, de a színes kulisszák között érezhetően megbújik egy sokkal jobb, alaposabb, mélyebb és megrázóbb film.

Ezt maga Scott sem titkolta el, akiről ugyan mindenféle vád lepattog, ami a film történelmi hitelességét vagy Napóleon jellembéli túlkapásait kéri számon rajta, de pont a napokban vallotta be, hogy már megbánta, hogy az anno darabokra szedett és a mozikban is hatalmasat bukott Mennyei királyságnak nem a rendezői változatát mutatta meg a közönségnek, és már a Napóleonnal kapcsolatban is kijelentette, hogy készül belőle egy bő négyórás rendezői változat, ami az AppleTV+-on debütál majd. Nem tudunk hát nem úgy tekinteni a mozikba kerülő Napóleonra, mint egy bővített trailerre, ami bepillantást nyújt egy sokkal kevésbé kapkodós és vázlatos filmbe. Olyanba, mint amilyen a Mennyei királyság rendezői változata volt.

Nem mintha ez a trailer önmagában ne lenne bitang élmény. Ha a trailereket látva féltünk attól, hogy Joaquin Phoenix viccet csinál az évek során sokat karikírozott figurából, ne tegyük: ugyan az Oscar-díjas színész tényleg szélsőségekbe merészkedik Bonaparte ábrázolásával kapcsolatban - főleg mikor annak testi adottságaiból, illetve a feleségétől és az anyjától való függőségéiből eredő frusztrációit prezentálja -, de a színpadiasság szándékolt, a film ugyanis némileg szatirikusan, ennek köszönhetően újszerűen közelíti meg a figurát, mégsem bagatelizálja el azt. A császár otthonában repkednek a verbális és a tényleges tányérok, és helyenként olyan beszólásokat vágnak egymás fejéhez, amiken nem lehet nem jókat derülni, miközben azért azt is érezzük, hogy ezek a mondatok jó mélyre hatolnak a másikban. Phoenix és a Jozefinát megformáló Vanessa Kirby is partner ebben: ez utóbbi márványszerű szépségét kihasználva, az azon rendre feltűnő repedéseket toldozva-foldozva játszik a férjével - hol áldozat-, hol uralkodó szerepben, néha egyszerre mindkettőben.

És ami nem jön össze a hálószobában - történetesen az utódnemzés -, azt Bonaparte a csatatéren pótolja. A politikához nem ért, mert egy neveletlen fajankó, de túl jó stratéga ahhoz, hogy ezt ne használják ki a körülötte lévők, persze, csak addig, amíg győzelmet győzelemre halmoz. A film ugyan egyik nevezetes pillanattól a másikig lohol, de közben azért a politikai bábjáték kecses mozdulataiba is bevezeti a nézőt, még ha csak röpke pillanatokra is.

Mindezzel együtt, vagy inkább mindezek miatt a Napóleon leginkább csak kielégítő élményt kínál: háborús filmként, párkapcsolati drámaként, illetve szatíraként és hatalmi játszmaként is elnagyolt, ugyanakkor profi kidolgozottságával és bitang erős alakításaival a nagyvászonra kívánkozik, így mindenképp hálásak lehetünk a filmet finanszírozó Apple-nek, hogy a Megfojtott virágokhoz hasonlóan ennek a produkciónak is globális bemutatót kanyarított, már csak azért is, mert a franchise-ok uralta palettán még egy ilyen, kvázi játékfilm-hosszúságú trailer is óriási változatosságot jelent.

---

A Napóleon (Napoleon, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. november 23-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.