Jurassic World: Világuralom - Kritika

Kritikánk SPOILERMENTES.

---

A dinók a mindennapjaink részesei lettek. Ott rohangásznak a mezőkön, vadásznak az erdőkben és még az autónk elé is kiléphetnek, ha nem vigyázunk. De nem ők jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem azok a mutáns sáskák, melyek mindenhol felzabálják a termést, ezzel pedig könnyen ökológiai katasztrófát idézhetnek elő. De vajon ki vagy mi áll a sáskajárás hátterében? A válaszkeresés összehozza a Jurassic Park és World-filmek régi és új generációját.

Colin Trevorrow rendező azzal szokta disztingválni a dinós franchise-t más filmes sorozatokhoz képest, hogy ők nem kapkodnak: 30 év alatt mindössze hat film készült, és az epizódok között is hosszabb idő telik el, mint más univerzumok mozis állomásai között, azaz van idejük kidolgozni a világot, a cselekményt, a karaktereket, mindent. Ehhez képest a Jurassic World trilógia záródarabja mégis olyan benyomást kelt, mintha elsiették volna. Nem kicsit, nagyon.

Az ambíció és nagyot álmodás ígérete ott van ebben a részben is, amely látszólag nem egyetlen elátkozott helyszínhez köti az aktuális dinós kalandot, hanem a világ különböző pontjait érintve jut el... nos, végső soron megint egy elátkozott helyszínre, ahol aztán újra emberi mulasztás és arrogancia miatt szabadulnak el az őslények. De ezt írhatjuk a franchise szokványainak számlájára, ugyanakkor nehéz szabadulni a gondolattól, hogy nagy léptékű terveiket az alkotók nem igazán gondolták át. Nem sikerül hitelt érdemlően eladni azt, hogy szaladnak szét és szaporodnak el a dinoszauruszok a világban, mint ahogy a film hat-hét főszereplőjét se nagyon tudják úgy terelgetni, hogy azt ne érezzük izzadságszagúnak és ne legyen nyilvánvaló, hogy a készítők csak azért vetik be az eredeti Jurassic Park trióját, hogy ezzel a korábbi generációt is becsalják a moziba. Igazából Dr. Ian Malcolm (Jeff Goldblum) és fárasztónak ható dumái nélkül legalább annyira meglenne a sztori, mint Dr. Alan Grant (Sam Neill) nélkül, aki végig csak azt teszi, amit a partnere, Dr. Ellie Sattler (Laura Dern) mond neki.

Ennél is szomorúbb, hogy a dinoszauruszok is gyakorta csak a biodíszlet szerepét töltik be: ha a lustán megírt forgatókönyv úgy kívánja meg, akkor felbukkannak ilyen meg olyan helyszíneken, hogy tessék-lássék üldözgessék a hőseinket, és ebben még a tápláléklánc csúcsára helyezett giganotoszaurusz se töri össze magát, pedig lenne miből és hogyan csemegéznie. Trevorrow és írótársa, Emily Carmichael alaposan megszórja őslényekkel a filmet, és rendesen át is esnek velük a ló túloldalára, hisz helyenként még azt se tudjuk felfogni, éppen mi támadt kire, nem hogy azt, hogy miért és hogyan lehet őket esetleg kijátszani - ezekre a dolgokra a franchise korábbi epizódjai azért megpróbáltak odafigyelni.

Mint ahogy arra is, hogy hőseinkből csak bizonyos keretek közé szorítva csináljanak mindent túlélő szuperhősöket. A korábban tűsarkúban menekülő Claire (Bryce Dallas Howard) kismiska ahhoz képest, hogy a Világuralomban milyen hányaveti módon bánnak a fizikai törvényekkel és az emberi képességek határaival, melyben Owen (Chris Pratt) simán megállít egy több tonnás rohanó állatot egy fatörzsön átvetett kötél segítségével, vagy egy nő simán kirántja őt fél kézzel a jeges vízből, a Bourne-filmeket megidéző, épületek között rohangászó-ugráló-motorozó szekvenciákról nem is beszélve, melyekben a dinók állkapcsai mindig csak egy tizedmásodperccel később zárulnak össze az elképesztően agilis hősök nyomában. És muszáj szót ejteni arról is, hogy az alkotók a dialógusok írásában sem törték össze magukat: nem egy beszélgetés fut ki arra, hogy valamelyik főhős azt kérdezi értetlenkedve, hogy "mi van?!", akaratlanul is a néző szócsöveivé válva ezzel.

Most mondhatnátok azt, hogy ez egy látványfilm, amitől nem szabad többet várni, de az ilyen kijelentésekkel az a baj, hogy csak azt érik el a stúdióknál, hogy meg se próbáljanak egy kicsit többet is beletenni ezekbe a produkciókba mondván: a látvány eladja őket. Mondjuk, látnivalók tekintetében a Világuralomban pont nincs hiba, amely a pandémia közepén forogva képes volt egy világméretű film hatását kelteni - méghozzá helyenként úgy trükközve, hogy bizonyos szereplők el sem mentek azokra a forgatási helyszínekre, ahol a szerepük szerint fel kellett volna bukkanniuk. A dinók és a díszletek realizálásában ez a franchise ezúttal sem spórolt semmin: kár, hogy ez a sztoriról és a karakterekről már nem mondható el.

Monumentális játékidő ide, megannyi helyszín oda, sok-sok emberi meg dinókarakter amoda, ez a film az érdekes ötletkezdeményei ellenére papírvékony best of válogatásnak tűnik csupán, amit remélhetőleg egy hosszabb szünet és egy teljesen új megközelítés követ majd, mert bízunk benne, hogy a természettel együtt idővel a jó filmek is utat törnek maguknak.

---

A Jurassic World: Világuralom (Jurassic World: Dominion, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. június 9-én érkezik meg a magyar mozikba. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.