Reacher - Kritika
A muszkli a lényeg
FIGYELEM! Az alábbi kritika kisebb SPOILER-eket tartalmaz a Reacher első évadjára vonatkozóan.
Lee Child első regénye, a Killing Floor - magyar változatban a spoileresebb című Elvarázsolt dollárok - 1997-ben jelent meg. A könyv sikerét meglovagolva az író a főhős köré építette fel karrierjét, így a mai napig huszonhat Jack Reacher-könyv került forgalomba és még mindig nincs megállás, ugyanis idén érkezik a következő. A regények a jobb fajta ponyvairodalmat erősítik, és a karakter manapság is nagy sikernek örvend.
Lee Child szerint ezért játszik sokkal nagyobb szerepet Neagley a Reacher-sorozatbanEzért is furcsa, hogy egészen 2012-ig kellett várni az első mozgóképes feldolgozásra, mely során Tom Cruise vette szárnyai alá a projektet. A mozi a kilencedik könyv, a Csak egy lövés történéseit dolgozza fel. A film jól sikerült, olyannyira, hogy megalapozta a színész és a rendező, Christopher McQuarrie gyümölcsöző munkakapcsolatát. A négy évvel későbbi, Nincs visszaút alcímen futó második rész már nem könyvelt el túl nagy sikereket, sem anyagilag, sem pedig kritikai szempontból, így a Paramountnál elvetették a folytatás lehetőségét. Így jutottunk el a mostani, nyolcrészes változatig, melyet az Amazon streamingszolgáltatásán érhetünk el.
Történések Margrave-ben – Erről van szó
Jack Reacher, az egykori katonai nyomozó amolyan csavargó életmódot folytat. Nincs állandó lakcíme, telefonja, de még csomagja sem. Margrave városába érkezik egy egykori blues zenész miatt, ahol rövid úton le is tartóztatják gyilkosság vádjával, mielőtt megkóstolhatná a város híres barackos pitéjét. Az eleinte hallgatag izomkolosszus nem aggódik, és annak ellenére, hogy az ügy bűzlik, csak mihamarabb túl akar lenni a kellemetlenségen, hogy elhúzhasson. Végül kénytelen belefolyni a nyomozásba, mikor kiderül, hogy személyes érintettsége is van az ügyben.
Az ész – Ezért jó
Lee Child az idén tízéves filmet több soron is bírálta. A legnagyobb aggálya a főszereplő megformálójával volt: Tom Cruise jó színész, de a híresen alacsony termetével szöges ellentéte annak a figurának, akit az író megálmodott. Alan Ritchson viszont annyira ki van pattintva, hogy a közel százkilencven centis magasságával már a puszta jelenlétével visszaadja azt az állatias, nyers erőt, amit elvileg Reacher a lapokon is képvisel.
A széria egész hűen adja vissza a regény cselekményét és a sorozatos formátum lehetőséget ad a karakterek és a nyomozás megfelelő kibontására is. A nyolc, átlagosan ötven perces rész kellően pörgős, nem igazán ül le a cselekmény, és a múltbeli visszaemlékezések Reacher gyerekkorára elég jól rávilágítanak arra, miért is lett a főhős ennyire öntörvényű, aki sok esetben abszolút tisztában van a tetteinek következményeivel, de még így is megteszi, amit kell. Ezek a visszaemlékezések annyira jók, hogy simán elfért volna még belőlük, ráadásul Maxwell Jenkins telitalálat a címszereplő fiatal kiadásaként. Jack Reacher nem egy moralizálós alkat. Teszi, amit helyesnek gondol és lelkiismeretfurdalás nélkül puffant le néhány rosszfiút hátulról, ha nála a taktikai előny.
Az akció annak ellenére, hogy érezhetően nem öntötték a pénzt feneketlenül a sorozatba, rendben van. Ezek főleg Reacher ököl… mármint könyökharcaira koncentrál. Hisz az izomkolosszus nem az etikus boksz híve, ő arra megy, hogy akit a földön akar látni, az minél hamarabb lekerüljön oda és ott is maradjon. A krimivonal ellenére a Reacher olykor erősen kileng egy szórakoztató, humorral tűzdelt akciószéria irányába, de ez kifejezetten jót tesz neki.
Az izom – Ezért nem jó
Mint már említettük, a könyvek tipikus ponyvák, persze a jó értelemben, ezáltal a cselekmény sem hordoz túl sok meglepetést, nemes egyszerűséggel végigvezet A-tól B-ig. Az egyes fordulatok láttán nem fog elkerekedni a szemünk a meglepettségtől, hiszen eleve mindenki gyanús. Ezt az utat a sorozat sem kívánta cirkalmas körökkel izgalmasabbá tenni, pedig néhol azért nem ártott volna.
A nyomozás izgalma következetesen végig takaréklángon égett, így a karaktereké volt az igazi főszerep, ezt azonban csak félig-meddig sikerült megfelelően kivitelezni. Alan Ritchson Jack Reachere lehet, hogy hűen adja vissza az író vízióját a kinézetét illetően, ám hiányzik belőle az a plusz, amit anno Tom Cruise karizmája tökéletesen hozzátett. Ritchson a szerepre készülve magára pakolt még egy kis izmot, illetve elolvasta az összes addigi regényt, de egyszerűen nem sikerült időben belelendülnie a szerepbe. Elég az első rész elején látható néma reakcióit figyelni, amikor megtagadja a válaszadást a helyi hatóságnak. Persze az évad közepe felé már elkezdi érezni a szerepet, de még így is végig olyan érzése lehet a nézőnek, hogy egy jól megírt karakterből egy közepes színész hozza ki azt a maximumot, amire képes. Az viszont még így is csak közepes.
Ez a megállapítás Willa Fitzgerald Roscoe-ján, illetve a fiatal Reachert alakító Maxwell Jenkinsen kívül sajnos valamennyi szereplőre érvényes. Hiába a jól megírt karakterek, ha tipikus, mellékszerepekre szakosodott, szürke egér színészek alakítják őket.
Felér az elvárásokhoz? - Végszó
A Reacher egy abszolút szórakoztató kis sorozat, ami a maga nyolc részével pont olyan könnyen csúszik le, mint maga a regény. Nem váltja meg a világot, viszont soha nem is állította, hogy ez lenne a célja. A főszereplő az évad során egész jól magáévá tette a karaktert, és ha lesz második évad, minden bizonnyal még "reacheresebb" lesz.
