Home Sweet Home Alone - Kritika

A fenyőfa, az angyalkolbász, a bejgli, a mézeskalács a Bud Spencer és Terence Hill-filmek, valamint a Reszkessetek, betörők! nélkül nem telhet el a karácsony. Ez utóbbi Macaulay Culkin főszereplésével készült első része méltán vált klasszikussá: van szíve, az egész családnak szól, de feszült akció-thrillernek sem utolsó. A széria gyorsan kifulladt, főleg Culkin nélkül, és a legújabb epizód, a kvázi reboot Home Sweet Home Alone sem tűnt túl combosnak az előzetese alapján. Ha a szívünkbe nem is tudott betörni, azért van néhány elismerésre méltó ötlete.

Reszketnek a betörők – Erről van szó

A McKenzie-família anyagi gondokkal küzd, így nem lehet felhőtlen a karácsonya. A családfő, Jeff (Rob Delaney) elveszítette munkáját, felesége, Pam (Ellie Kemper) fizetése pedig nem elég arra, hogy eltartsák gyerekeiket, így kénytelenek megválni a takaros kertvárosi házuktól. Utolsó reményük egy lomtalanításkor talált antik játékbaba, amit egy rakat pénzért el lehetne adni otthonuk helyett. Igen ám, de a triviális okból háztűznézőbe érkező Carol Mercer (Aisling Bea) és cinikus pici fia, Max (Archie Yates) távozása után a drága baba eltűnik, Jeff pedig a számára unszimpatikus Maxre gyanakszik. Végső elkeseredésében ő és felesége úgy döntenek, hogy ha már a gazdag Mercerék elutaztak Tokióba, nem éppen legális módon visszaszerzik a játékot. Csakhogy szülei Maxet otthon felejtették, és az első rész Kevinjéhez hasonlóan ez a fiú sem nézi tétlenül a betörést.

Amiért karácsonyi süti jár – Ezért jó

Első nekifutásra kifejezetten jó ötletnek tűnik, hogy csavartak a Reszkessetek, betörők! alapfelállásán. A film témája nagyon fontos, nemcsak a komédia, hanem a szívfacsaró dráma eszközeivel is rámutat az USA-ban is észlelhető, egyre táguló szakadékra a felső és az alsó középosztály között. Jeff és Pam nem azok az egyszerű bűnözők, akiket Joe Pesci és Daniel Stern eljátszottak az első részben. Nekik jó okuk van a betörésre nem is azért, mert rászorulnak, hanem azért, mert a nem éppen szimpatikusnak ábrázolt Maxről mi is el tudjuk képzelni, hogy már csak gonoszságból is ellopta azt a bizonyos babát. Karácsonyi filmvígjáték a Home Sweet Home Alone, mégis feltesz olyan kellemetlen kérdéseket, hogy nem jogos-e ebben az esetben a betörés, illetve nem-e az megy nagyban a világban is, hogy a gazdag még gazdagabb lesz a nyomorultak még nagyobb mértékű megnyomorítása által. Ha ezeket a kérdéseket a film a cselekmény végére el is bagatellizálja, akkor is erősen jelen vannak a kifejezetten szimpatikus Jeff és Pam karakterei révén.

Amiért csak virgács jár – Ezért nem jó

A Home Sweet Home Alone legnagyobb hibája legnagyobb pozitívumából következik, azaz túl szimpatikusak az antagonistái. Jeff és Pam akármilyen ballépéseket is tesznek, képtelenség csak kicsit is utálni őket, ezért nem is nagyon szeretnénk, hogy Max szétlője-megalázza a duót. A végső leszámolás-sorozat kifejezetten fáj, sajnáljuk a két szülőt, akikről tudjuk, hogy otthon szerető gyermekeik várják őket, akiknek sorsa attól a nyavalyás babától függ. Súlyosbító körülmény, hogy Maxszel alig foglalkozik a film, szegény Archie Yates jó, ha a játékidő harmadában jelen van és a nyomába sem ér Macaulay Culkinnak. Így bizarr módon a remek alapfelállás, illetve kidolgozott jellemű és háttértörténetű betörői a Home Sweet Home alkotói ellen fordulnak. Mivel ők a szimpatikusak, az elkényeztetett, tenyérbemászó és dramaturgiai értelemben összecsapott Max pedig bár félelemből, de túl durván bünteti meg őket, ezért egyáltalán nem működik a végső leszámolás, szívünk mélyén a betörőknek drukkolunk.

Max csapdái persze kreatívak, a végső akciósorozat kellőképp túlpörgetett, viszont néhány esetben szintén felmerülnek morális kérdések. Azaz miféle szadista kisfiú az, aki két szerencsétlen felnőttet, még ha illegálisan hatolnak is be a házába, tűvel felszerelt játéktöltényekkel vagy több kilós súlyokkal vesz célba, amelyek maradandó testi sérüléseket, de akár halált is okozhatnak? Az egész hajcihő pedig úgy, ahogy van teljesen értelmetlen, mert elvileg Max van már olyan érett, hogy lehessen vele beszélni. Elég lenne az első kísérletet követően, miután Jeff és Pam megbizonyosodtak arról, hogy a kisfiú otthon maradt, egyszerűen becsöngetni Mercerékhez. Hasonló logikátlanságokból még bőven akad a Home Sweet Home Alone-ban, avagy erősen kérdéses, hogy egy sűrűn lakott környéken miért nem tűnik fel senkinek, hogy két totál őrültnek látszó, felnőtt ember idióta pózokban dermed meg egy családi ház előtt, amikor felkapcsol rájuk a mozgásérzékelős lámpa, vagy netán megszólal a szomszédban a riasztó. Ezek nem annyira a társadalom közömbösségét kommentálják, hanem inkább a sztori átgondolatlanságból fakadnak.

Bekerüljön a fa alá, avagy megéri megnézni?

A Home Sweet Home Alone a Reszkessetek, betörők! nyomába sem ér, de még a valamivel gyengébben sikerült, erőltetettebb klasszikus második résztől is elmarad. Kétségtelenül jobb, mint a többi folytatás, mert vannak benne jó ötletek, sőt lélek is szorult belé, viszont éppen az ismerős, de megcsavart alapszituáció vált az alkotók legnagyobb csapdájává, ami hosszú távon tönkreteszi a filmet, illetve elrontja a Reszkessetek, betörők!-hatást. Apropó, hosszú táv: a Home Sweet Home Alone, kiváltképp a bevezető és a befejező része úgy hosszabb a kelleténél, hogy még az 1 óra 20 percet is alig lépi túl a nettó játékidő. Úgyhogy ezt a filmet legfeljebb érdekességként érdemes megnézni, egyébként inkább újrázzátok az eredeti első két részt idén karácsonykor is!

---

A Home Sweet Home Alone 2021. november 12-én debütált a Disney+-on. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.