Az átok háza - Kritika
Átkozott film
Új rovatunkban filmekről, sorozatokról értekezünk majd slágvortosan, csak a lényegre összpontosítva, csak mert vannak produkciók, amikről nem érdemes sokat rizsázni...
Erről van szó
Az ezredfordulón született japán Ju-On franchise egy elátkozott ház körül forog, melyben egy féltékeny férj megölte a feleségét és a fiát - no meg a macskát is, de ez most nem számít. A csemete és anyja azóta kerepelő szellemként kísért mindenkit, aki beteszi a lábát a házba. Nagyjából ennyi a lényeg: Takashi Shimizu műveiből számtalan folytatás és több amerikai feldolgozás is született, sőt, a Sony és Sam Raimi producer szorgalmának köszönhetően immáron a remake remake-je is itt van a mozikban, hogy ezúttal egy amerikai otthont lepjék meg a fenti átokkal.
Ezért jó
Szépek a képek - mármint ha az amúgy erőteljesen gyomorforgató trükkökkel megáldott(?) film kapcsán lehet ilyenekről beszélni. Úgy tűnik, az Anyám szeme című fekete-fehér kulthorrorról elhíresült Nicolas Pesce különös vonzalmat érez az oszladozó hullák khm.. esztétikus tálalása iránt, bemutatkozó rendezésében is központi szerep jutott egy ilyennek, és Az átok házában is egy ideje ott ázik egy szépség a kádban, csak ezúttal zöldes-sárgás kompozícióik részeként, melyekben a gyakorta kifröccsenő vér szinte feketés színezetet ölt.
Ezért nem jó
Miután amolyan "szép a szeme" alapon megdicsértük a képeket, sejthetitek, hogy a filmben nem sok értékelhető mozzanat van. A négy(!) különböző idősíkot felölelő sztori zavarosan van tálalva, de csak azért, mert lineárisan baromi egyhangú lenne: a szereplők teljesen enerváltak, a felettük lebegő átok érzete legalább annyira semmilyen, mint annak drámája, ahogy lecsap rájuk. Ráadásul a jobb sorsra érdemes figurák képesek rendre nagyon idióta döntéseket hozni, közülük is kiemelkedik John Cho ingatlanügynöke, aki mikor meglát egy bűzlő sötét vízzel teli kádat, amiből vészjósló buborékok böffennek fel, mit tesz? Hát jóóól föléhajol megnézni közelebbről. A buta áldozatok ad hoc jelentkező, hol kiszámítható, hol totálisan ritmustalan ijesztgetések között gyalogolnak a végzetük felé, szóval érthető, ha a 90 perces játékidő legalább két órának tűnik.
Megéri a pénzét?
Nem igazán. Ha szeretted a franchise-t, akkor inkább vedd elő az első amerikai változatot, vagy még inkább a tévéfilmes eredetit: azok még képesek voltak a frászt hozni az emberre. Ez az új verzió már csak gusztustalankodással és unott fejű színészekkel utáltatja meg veled a kezedben tartott popcornt, rosszabb esetben az életet.
Az átok háza (The Grudge) 2020. január 2-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
