Gran Turismo - Kritika

A Gran Turismo a legnépszerűbb autóversenyzős videójátéksorozat, amiből tízmilliós darabszámra adtak el megjelenése óta, így természetesen nem kerülhette el a sorsát, mely szerint egyszer valaki még mozifilmet csinál belőle. Próbálkoztak vele többen is, de ezek általában megmaradtak az ötlet vagy az előkészületek szintjén.

A filmet végül Neill Blomkamp (District 9, Chappie) rendezhette meg, akinek nincs szüksége telefonos segítségre, ha a peremre szorult, nagy tervekkel bíró karakterek ábrázolásáról van szó. Bár a film versenyhelyszínei között a Hungaroring nem szerepel, a pályát ismerők arcára valószínűleg sokszor kiül majd a mosoly, hiszen a filmet részben nálunk forgatták.

Erről van szó

Egy brit marketinges mer nagyot álmodni és egy hajmeresztő ötlettel áll a Nissan tokiói fejesei elé: a Gran Turismo nevű videójáték legjobbjait küldjék el egy akadémiára, ahol valós körülmények között, valódi autókat vezetve választanák ki azt az egyet, akivel a japán autógyár leszerződik, és akinek támogatja versenyzői karrierjét. A szerencsések között van egy walesi srác is, aki szülei legnagyobb bánatára a tanulás helyett a bolti eladómunkát és videójátékokat választja. Az alkotók ezúttal nemcsak végigvisznek minket egy népszerű videójátékon, amihez kitaláltak egy béna sztorit, hanem egy valós személy, a filmben Archie Madekwe által megformált Jann Mardenborough történetét mesélik el, mely történet szervesen kapcsolódik a játékhoz. De vajon működik ez a fajta megközelítés?

Ezért jó

Az élet a legjobb forgatókönyvíró, szokták mondani, és amit látunk, az javarészt valóban megtörtént, még ha mesébe illő módon is. Az, ahogyan a teljesen más közegből érkezett srác megpróbálja elfogadtatni magát, miközben keményen küzd és végigjárja a szamárlétrát, teljesen oké. Vele vagyunk, megértjük őt és az álmait, szurkolunk neki, együtt sírunk, együtt nevet��nk vele, megvívjuk a csatáit. Amit látunk, az egyszerre dráma, sportfilm, életrajzi film és játékadaptáció, ahol az intrika, a humor és az izgalom is helyet kapnak. Dicséret illeti a látványt, ahogyan a valóságot ötvözték a videójátékkal, és bár a belsőégésű motor működésével a Halálos iramban óta mindenki tisztában van, még éppen elférnek a filmben a fel-le mozgó dugattyúkról és a magas hőfokon működő egyéb alkatrészekről készült felvételek.

A szereplők közül talán a vezetőmérnököt alakító, mentori feladatokat ellátó David Harbour emelendő ki, aki a Halálhágó Clint Eastwoodja és az Eddie, a Sas Hugh Jackmanje között egyensúlyoz, mikor melyikükre van nagyobb szükség. A zenét szerző Lorne Balfe ezúttal nem egyedül dolgozott, de a keze nyoma azonnal felismerhető a felfokozott versenyhangulatot legteljesebb mértékben visszaadó dallamok hallatán. Egyik kanyar jön a másik után, miközben száguldunk a cél, a megvalósítandó álmok felé.

Ezért nem jó

Sajnos a karakterei és azok motivációi tekintetében a Gran Turismo csaknem közhelytemetővé válik, a párbeszédek során végtelenségig elcsépelt örökigazságokat puffogtatnak a szereplők. Megtörtént események megfilmesítése során egyáltalán nem baj, ha a cselekmény az elhagyott és a hozzáírt dolgok miatt filmszerűvé alakul át, csak nem mindegy, hogyan. Néha bizony papírmasé alakok vesznek minket körül, merthogy a szülő, testvér, barát és ellenség archetípusát lehetett volna még egy kicsit színezni, érdekesebbé tenni, és itt most nem a konkurens csapat gazdag apuci által pénzelt, aranyra fóliázott Lamborghinijére gondoltunk, mert az tényleg vicc.

A narrátori feladatokat átveszik a szereplők, akik mintha folyamatos gyorstalpalót tartanának a nézőknek, ugyanakkor teljesen felesleges elmondani olyanokat, hogy az ikszedik hely elérése jelenti a versenyzői licensz megszerzését, mert egy tündérmesében a legkisebb királyfi úgyis eléri - minimum - az ikszedik helyet, különben megette a fene a két és negyedórás játékidőt. A versenyjeleneteket összekötő drámai, lelkizős részek szövegírója valószínűleg már sztrájkba kezdett, csak éppen elfelejtette lezárni a laptopját, amikor bejött a latin-amerikai szappanoperákon szocializálódott takarítónő. Szerencsére a látvány, a zene, a hangok és a legkisebb királyfinak való szurkolás ezeket mind elfeledteti velünk.

Megéri a pénzét?

Abszolút. A Gran Turismo egy teljesen korrekt vállalás, ami azon túl, hogy felteszi a morális kérdést, hogy szabad-e a játék mellől igazi versenyautóba ültetni a fiatalokat, ahol valóban meghalhatnak (és meghalhatnak miattuk mások is), még kellően izgalmas és szórakoztató is. Ahhoz, hogy élvezzük, nem feltétlenül kell ismerni magát a játékot, mert a film saját jogán is megállja a helyét, persze az autók, illetve autósportok iránti affinitás azért nem hátrány. Korántsem tökéletes, de sokkal több, mint egy nagyon hosszú és nagyon drága reklám, mert egy teljes mozifilmet kapunk elejével, közepével, végével, mely ráadásul nem csak a legelszántabb gamereket igyekszik kiszolgálni. Jann 90 ezer versenyző közül lett kiválasztva, ami nem egy megugordhatatlan szint, de azért senki ne kezdje otthon fenyegetni a gyereket azzal, hogy nem kap két pofont, ha most azonnal leül a monitor elé és hagyja a kovalenskötést a francba. Ha pedig valaki azon kapja magát, hogy a kezével és lábával autóversenyzőset játszik, ne jöjjön zavarba, csak figyeljen oda a mellette ülőre, nehogy véletlenül leszorítsa.

A Gran Turismo (12 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. augusztus 10-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.