Gran Turismo Sport - Kritika

A Gran Turismo a PlayStation egyértelműen legsikeresebb autós szériája, mely legendás első és második részével elképesztő minőségi forradalmat hozott az autós játékok világába. A széria végre-valahára PS4-re is megérkezett, amely “Sport” névre keresztelt részével új szintre szeretné emelni elsősorban az online versenyzés élményét. Ennek megfelelően rendkívül élvezetes szimulátor lett a Polyphony Digital játéka, az összes epizód közül talán a mostani rendelkezik a legegyedibb hangulattal, és az is érződik, hogy a csapat rengeteg munkát beleölt abba, hogy egy olyan programot adjanak ki a kezükből, mely méltóképpen viszi tovább a Sony legjelentősebb autós címének jó hírét. Ennek ellenére azt állítjuk, hogy a fejlesztők végül saját zsákutcájukba kerültek a GT Sporttal - annyira beleszerettek saját művükbe, hogy alapvető funkciók hiányoznak belőle, ami miatt többnyire keserű szájízzel szálltunk ki a Bugatti Veyronunkból.

Ettől függetlenül bizakodva vártam, hogy Yamaguchiék mivel fognak előrukkolni és mi tagadás, bizony van benne spiritusz. A játék benzingőzös szellemiségét nagyon erős atmoszféra járja át - minden képkockája egy különleges autós élményt sugall. Olyan, mintha külön univerzumban kezelné magát a Polyphony játéka, és be kell látni: kicsit valahol ez is lett a veszte. Olyannyira elalél magától, a ködlámpán megcsillanó hajnali harmatcseppek pompás prizmájától, hogy miközben izgalmas pillanatokat élünk át a versenypálya aszfaltján, úgy döbbenünk rá, hogy nem sok lehetőségünk van az online körözgetésen kívül.

A tálalás elképesztően erős, és amit tud a játék, azt nagyon magabiztosan hozza. Rendkívül jópofa a licensz megszerzése, amely egyben a komplett kampánymódot fedi le. Pár óra alatt szert tehetünk a Gran Turismo jogosítványára, amely megtanítja nekünk a versenyautózás összes írott és íratlan szabályát, és ezt komolyan be is tartatja velünk. Ez a játékmód a helyes kigyorsítás, a lefékezés, az ideális ív, a kanyarbevétel, vagy az előzési mozdulatok kitanulásában ugyan nagyon sokat segít, egyetlen problémája csupán az, hogy ennyiben ki is merül az egész opció. A további offline lehetőségek között megtaláljuk az osztott képernyőt, vagy az MI elleni random versenyeket is, de a játékot már önmagában elmenteni se lehet, ha nem vagyunk internetre kapcsolódva.

Az offline módok ilyen szintű kidolgozatlansága és tartalmatlansága bizony egészen nagy probléma, mert míg a konkurens autós címek mind fel tudnak mutatni egy értékelhető kampányt (elég csak a Project CARS 2-re, vagy a Forza Motorsport 7-re gondolni), addig a GT Sport pár verseny és kihívás erejéig felkészít az online futamokra, de a gyakorlatban nem tartalmaz elegendő szórakozást. Bizonyos mérföldköveknél a játék megdob minket egy-egy járgánnyal, de a kihívást már csak azért sem érezhetjük benne, mert valójában nem kell kepeszteni egyetlen autóért sem. Az első kisorsolt nyereményem rögtön egy Bugatti Veyron volt, amit azért kaptam, mert pár helyen időben le tudtam fékezni. Milyen ügyes vagyok, nem? Pedig csak megnyomtam a gázt, és elfordultam balra!

Az autók egyébként hihetetlen részletességgel lettek megalkotva, ebben brillírozik a játék. Minden egyes gépet külön élmény vezetni, és a sebességérzet is nagyon hajaz a valóságra. Egy egyszerű közúti Wolkswagenből egy Subaru Impreza WRX-be ülni nyilván teljesen más érzés lesz, de elképesztő, ahogyan mindegyik autó saját vezetési technikát kíván meg amellett, hogy szinte mindent beállíthatunk rajtuk - legyen szó a kerekek dőlésszögéről vagy a sebességváltó váltási pontjairól, sőt, még ennél is részletesebb finomhangolásokat is végezhetünk. Az erősebb, gyorsabb versenyautóknál brutálisan kell izmozni a kontrollerrel/kormánnyal, míg raliban folyamatosan arra kell ügyelni, hogy a gép feneke kifelé túrja a homokot, bár utóbbi kevésbé élvezetes, mert rettenetesen csúszkál. Azért itt sem minden tökéletes: egy-két raliautónál nem sikerült eltalálni az irányítást, mert ugyan sosem vezettem ilyen kocsit (micsoda meglepetés!), de az biztos, hogy egy Lancer - amely történetesen az egyik legstabilabb ilyen gép - nem úgy csúszkál a homokban, mintha tükörjégen korcsolyáznánk.

Külön kiemelendő, hogy kontrollerrel legalább annyira kényelmes és megtanulható vezetni, mint kormánnyal, így óriási lemaradásban azért nem leszünk másokkal szemben, ha épp nem porosodik egy Logitech G29 a szoba sarkában. Az autók hangja nem épp világklasszis minőség, de kellemes és átélhető, bár bevallom, a váltások esetén még mindig hallani némi darabosságot. Majdnem biztosak lehetünk abban, hogy a fejlesztés legnagyobb része a fizikai hatások és az autók viselkedésének tanulmányozására ment el, ezt leprogramozni valami elképesztő munka lehetett. Ennek a döntésnek azonban komoly ára lett, mert sajnos minden másban leginkább alulteljesít a Gran Turismo Sport.

A futamok után a játék számolja a szintünket, az elért eredményünk alapján XP-t ad, mérföldkő-pontokat, valamint pénzt, amit a különböző bemutatótermekben nyálfolyasztva költhetünk el jobbnál jobb autókra, vagy épp kikölcsönözhetjük őket egy-egy verseny erejéig. Összesen 162 kocsit tudunk beszerezni, amely az előző rész 1196 különböző járgánya után durva visszalépés. Ezeket 40 különböző pályán tudjuk meghajtani, ami egészen tűrhető szám. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a leginkább ajnározott és reklámozott PvP élmény, a Sport mód szinte teljesen üres, és félkésznek hat.

A napi versenyek 20 perces rotációban váltakoznak. Összesen 3 közül választhatunk, melybe belépve körözhetünk, és a időmérő letelte után indul egy, akár 20 fős verseny. A versenyszabályokat szigorúan be kell tartani, ugyanakkor érdekes, hogy egy-egy pályaív levágásért azonnal büntet a játék, a kilökdösésekkel ugyanakkor nem nagyon tud mit kezdeni. Az online mód általános bosszúságai itt is visszaköszönnek - sokszor más idiótasága és ping-pong vezetése miatt fogunk hátrébb sorolódni, amely akár bosszantó ragequitekbe is átmehet (ezt leginkább saját tapasztalatból mondom). Elvileg ez a probléma az úgynevezett “Sportmanship Rating” mérésével kiküszöbölhető, amely azt vizsgálja, hogy mennyire tartjuk be a versenyszabályokat, hagyunk-e helyet az ellenfeleinknek a pályán, nem lökdössük-e őket, és alapvetően betartjuk-e a szabályokat. Elméletben ez a mérőrendszer jónak hangzik, de általában azt venni észre, hogy az ütközések esetén mindkét fél büntetést kap, így ennek relevanciája egyelőre egészen kérdéses. És hogy még mit tartalmaz az online mód? Nos, egyelőre semmit, ami teljesen nonszensz. Tudunk még más online szobákba is csatlakozni, amely tét nélküli versenyzést, gyakorlást kínál, és itt valahol ki is fogy a szufla a Sport módból. Mégis milyen okból kezdjünk neki egy újabb futamnak, ha az XP és a pénz gyűjtögetésén kívül mást már nem kapunk cserébe? A későbbiekben nyilván bővíteni fogják a lehetőségeket (legalábbis ebben reménykedhetünk), de jelenleg a játék annyira tartalmatlan, hogy a körözgetéseknek semmi értelme még akkor sem, ha alapvetően nagyon élménydús az autókázás.

A normális és tartalmas játékmódok helyett azonban kaptunk még egy további, körülbelül 20 percig izgalmas fotómódot, ahol a világ ismertebb helyszínein, köztük akár a budapesti Lánchídon is fotózhatjuk az agyonmatricázott és fényelt gépcsodáinkat. Olyan szögből és effekt használatával, amilyennel akarjuk, amit aztán barátainkkal, ismerőseinkkel is meg tudunk osztani. A probléma, hogy ez az egyébként teljesen felesleges “opció” egy külön 10 GB-os letöltés után válik elérhetővé. Nem tudom, hogy mégis mi volt az elképzelés ezzel kapcsolatban, de erre a funkcióra egy komplett részt felépíteni abszolút rossz döntés. Szép és jópofa, de semmi érdemlegeset nem tesz hozzá a játékhoz. Maximum azok élvezhetik a képek készítését, akik saját maguk is szeretnek belefeledkezni egy-egy gyönyörű autóba, és a már említett harmatcseppeket igen kifinomult mozdulattal, egy aprócska kis szalvétával törlik le a járgány visszapillantó tükréről. Én meg csak versenyezni szerettem volna, csak nincs rá túl sok lehetőség.

A Gran Turismo Sport egyáltalán nem rossz játék, sőt, a maga kategóriájában teljesen egyedi stílust tud felmutatni és esport-jellege miatt egészen különleges élmény. Viszont bámulatosan nem vette figyelembe a mai játéktrendeket és teljesen külön útra kanyarodott, bár valószínűleg nem véletlen. Így viszont az év legnagyobb kihagyott autós ziccere lett. A vezetés benne elképesztő érzés, a hangulata parádés, azonban fájó, hogy igazából nincs miért újra és újra elővenni. A semmitmondó egyjátékos módhoz egy hasonlóan üres online rész párosul, amely miatt egyszerűen nem fogja tudni rendesen beszippantani azt sem, aki magányosabb farkas, és azt sem, aki egyből a multiplayer felé kacsintgatna. Nyilván pajtásokat gyűjtve magunk köré, és saját bajnokságokat szervezve megnőne a játék értéke, de az nem lehet, hogy mindenki mást ennyire figyelmen kívül hagyjanak.

A Gran Turismo Sport október 18-án jelent meg kizárólag PS4 konzolokra. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.