Tűzgyújtó - Kritika
Csavart, de nem túl érdekes Tűzindító
Új változat készült Stephen King egyik korai regényéből, ami kicsit felült a szuperhősvonatra, cserébe nagyítóval kell keresni benne az érdekes pillanatokat.
Pislákolás, avagy erről van szó
Andy és Vicky McGee (Zac Efron és Sydney Lemmon) részt vettek egy titkos állami kísérletben, melynek hatására különleges képességekkel ruházódtak fel - Andy hatni tud mások elméjére, Vicky pedig tárgyakat tud mozgatni. A beavatkozásnak köszönhetően az időközben megszületett lányuk is különleges erő birtokosa lett, azaz képes tüzet csiholni az elméjével, habár tudását egyelőre még nem tudja kontrollálni. Egy biztos, ereje napról napra nő, így nem csoda, hogy a kormány azóta is a rejtőzködő család nyomában van, akikre egy olyan fejvadászt (Michael Greyeyes) is ráállítanak, akire szemlátomást nem hatnak az elmetrükkök.
Gyújtóerő, avagy ezért jó
A Blumhouse produkciójában készült új Tűzgyújtónak mindenképp a javára írható az, hogy nem próbálta meg szolgai módon elismételni Stephen King egyik korai regényének cselekményét - mint nagyjából tette azt az 1984-es változat, melyben a kis Drew Barrymore játszotta a címszereplőt -, és saját, kompakt útján jár, amely egyfajta "kezdetekre" szűkíti azt a történetet, ami az eredeti műben egy fél országot átívelő, több hónapot felölelő menekülést mutat be. A film ennek köszönhetően intimebbnek hat, és már csak ezért se tűnik stúdiófilmnek, inkább azokat a független - nem ritkán európai - produkciókat idézi, melyek kiforgatták a szuperhőstrendeket, hogy valami sokkal realistább és nem ritkán hatásosabb narratívával álljanak elő.
Kihunyt tűz, vagy ezért nem jó
Sajnos Keith Thomas rendezésében az említett intim megközelítés kimerül abban, hogy nagyon sok szűk téren felvett közelit kapunk a hőseinkről, akik szenvtelen arccal, minimalista módon adják elő szűkösen mért szövegeiket, hogy aztán hirtelen kapcsoljanak át érzelembombákká. A rendező kétségkívül John Carpenter korai munkásságát kívánta megidézni ezzel a sajátos nihillel - talán nem is meglepő, hogy a mestert és fiát meg is nyerte a film zenéjének megkomponálásához, ami magasan a legjobb dolog az egész produkcióban -, de egyrészt sem a családi drámaként induló történethez nem illik ez a hozzáállás, sem a film által elérni kívánt realizmust nem képes visszaadni, hisz a cselekmény során felvázolt helyzeteket senki sem ilyen karót nyelt módon reagálja le.
A regény és az első változat narratívájától való eltérés pedig néha érthetetlen vagy megalapozatlan reakciókat hoz ki a karakterekből is - ez utóbbiról a szellős, alig 90 perces játékidő is tehet, ami a Tűzgyújtóhoz választott formai nyelvnek köszönhetően mégis túlnyújtottnak hat. Thomas minden beállítást álmosító homályba burkol, a filmben még verőfényes jelenetek is sötétek, szürkék és barnák, továbbá a fényképezésből és a vágásból is hiányzik a dinamizmus, és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a karakterek milyen görcsösen kommunikálnak, hát, elég nagy kihívás elé állít minket a film abban, hogy végig képesek legyünk koncentrálni rá. A figyelmünk felkeltésében az akció- és horrorjelenetek se segítenek, melyekből a fantázia ugyanúgy hiányzik, mint a kellő explicitás: a legtöbb haláleset csupán egy pillanatra látható vagy offscreen történik, és be kell érnünk a tüzet sikoltozó Ryan Kiera Armstrong látványával, aki amúgy egész jól megbirkózik azzal a karaktermorzsával, amit elé tettek.
És hogy mennyire nem működik a narratíva, azt jól jelzi, hogy a moziból kifelé menet egy csomó embernek kérdőjelre állt a feje: a film befejezése ugyanis tényleg a levegőben lebeg - mind történeti, mind karakterrajzi síkon.
Tűz van, babám, avagy megéri a pénzét?
Mondhatnánk, hogy a Tűzgyújtó új változata leégett, de igazából még csak pislákolni sem kezdett. Stephen King egyik kevésbé emlékezetes könyvéből ki lehetett volna hozni egy, a korunk trendjeire jobban reflektáló, friss adaptációt, és értékelendő, hogy Keith Thomas rendezése nem követi a nagy stúdióhorrorok hagyományait, de a film túl merev, semmilyen és végső soron hideg ahhoz, hogy tűzbe hozzon.
A Tűzgyújtó (Firestarter, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. május 12-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
