Fe

Fe - Kritika

Hív a Természet

TESZT: Fe

Az Unravel sikerein felbuzdulva még 2017 elején megalakult az EA Originals program, mely indie játékokat hivatott felkarolni és a köztudatba emelni. Nos, ennek a szimpatikus kezdeményezésnek lett a Fe az első szerelemgyermeke, mely a piros gombolyaglény, Yarnie kalandjaihoz hasonlatosan, szintén egy svéd fejlesztőcsapat, a Zoink munkáját dicséri. A svéd orientáltság valószínűleg a fejlesztőkkel honfitárs EA alelnök, Patrick Söderlund személyében érhető tetten, aki egyben ennek az egész kezdeményezésnek a mozgatórugója. Szóval lehet szidni a kiadómágnást, de kétségtelen tény, hogy az Originals program egy szimpatikus húzás, főként, hogy a játékból befolyó profit a készítőket illeti.

A Fe világa különös hangulattal bír, melyből egyfajta nyugalom árad, ugyanakkor elvontság is, jó nagy adag cukormázzal bevonva. Egy mókus-róka-szerű lény bőrébe bújva járhatunk be egy elvarázsolt világot, mely harmonikus kapcsolattal bír a természettel. Eközben különböző hangtónusokban vonyíthatunk más elvont lényeknek, akik valós állatok meseszerű alteregói a Fe tarka-barka erdeiben. Érdekes, hogy akárcsak a Journey-ben, itt sincs semmiféle narráció, sem oktatórész, csak bedob a játék a természetbe, amit elkezdhetsz szépen felfedezni. Eleinte nincsenek célok, csak egy térkép, ahol egy villogó pötty jelzi, hogy merre kéne menni – de azt nem, hogy miért. Eközben kellemes lágy háttérmuzsika szól, ami andalító, kissé mélabús, de inkább misztikus hangulatot áraszt magából, mi pedig csak próbálunk rájönni, hogy mi dolgunk is lenne egy ilyen picinyke lényként, ebben a nagyvilágban.

A hangunkkal barátkozhatunk a természetben élő teremtményekkel, akik ezután vagy követnek, vagy meglovagolhatóvá válnak, de ami a legfontosabb, az erdő néhány növényzetét aktiválni tudják, hogy azokat rugópadnak, vagy éppen ventilátornak használhassuk - így fedezve fel eme elvarázsolt erdő minden zegét-zugát. Később persze megjelennek valamiféle gonosznak tűnő entitások, akik mérgezik a harmóniát, burokba zárják az élővilágot. Előlük kell bujkálnunk, és kiszabadítanunk kis barátainkat a fogságukból, miközben haladunk előre és egyre többet segítünk az itt élő különféle lényeknek. Sokukkal eleinte nem értünk szót, hisz’ nem ismerjük a nyelvüket, de ha eleget segítünk, átadják a „hangjukat” és onnantól kezdve átválthatunk más állati nyelvre, hogy aztán új barátságok köttessenek a továbbjutás érdekében.

Tulajdonképpen az eddig leírtakkal mindent el is mondtam a játékról, ugyanis ennél többet nem nyújt, de ha valakinek tetszett a Journey és szereti az egyszerű platformelemekkel megtűzdelt, a felfedezés örömére építő programokat, akkor itt egy újabb kaland. Mert a Fe csupán ennyiről szól; elmerülni egy varázslatos mesevilágban, ahol nincs konkrét cél, csak repkedni fáról-fára a vízesések fölött, miközben jobbá tehetjük a környezetet. Hangunktól a növények életre kelnek; fellöknek, átdobnak, vagy éppen „fényeskednek neked a sötétben, mikor minden más fény kialudt”. Elfedett kőfaragások vésetei nyújtanak némi történetmesélést, melyek próbálnak egyfajta ihletet adni az elárvult játékosnak, hogy mégis mi a fenéről akar szólni a játék. Ezen kívül viszont nincs más, csak a felfedezés.

Persze azért van egyfajta vége a játéknak, és célokat is teljesíteni kell az epilógushoz - mint a korábban említett sötét lények szándékainak a felfedése -, de minden homályos, és elsősorban a játékos lelkére van bízva, hogy mit lát bele. A nagyjából négy órára nyúló cselekmény alatt találkozunk gigantikus méretű - és megmászható - csodaszarvassal, tojásait sirató varázsmadárral, vagy éppen mágikus kukacokkal, kik porontyaikat védik, de a lényeg, hogy nincs lényeg. Csak segítünk nekik, mi pedig egyre különlegesebb helyekre juthatunk el a világban. Ha elértünk a végére, és úgymond befejeződött a történetünk, utána is ugyanúgy cikázhatunk tovább a megszerzett hangtónusok és képességek által újabb helyekre eljutva, hogy begyűjtsük az összes eldugott rózsaszín kristályt és felfedhessünk minden kőfaragást.

Sokkal szívesebben időztem volna az erdőben, ha a platformelemek szórakoztatóbbak lettek volna, de sajnos kevés van belőlük és pofon egyszerűek, így kihívás nincs is bennük. Ezáltal sajnos könnyen unalomba fulladhat ez az elvarázsolt kaland, bármennyire is egyedi és autentikus a stílusvilága. Hiába elragadó az atmoszféra, ha a szórakozás a játékmechanika puritánságba bele is fullad. Az irányítás is túlontúl egyszerű, a különböző fantázia-hangokon való vonyítás pedig egy idő után már képes idegesítővé válni. Érezhető, hogy a svéd fejlesztők nagy rajongói a Journey-nek és a Flowernek, ám sokkal, de sokkal többet is kihozhattak volna az alapötletből, illetve a hangtónusokkal való óvatos játékból, mint amennyit sikerült. Ennek ellenére pozitív élményfolt a Fe, kár hogy a vele eltöltött nagyjából 4-5 óra pont elég is volt belőle.

A Fe február 16-án jelent meg PC, PS4, Nintendo Switch és Xbox One platformokon, mi a Sony konzolján teszteltük. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.

Pozitívum

  • Varázslatos atmoszféra
  • Jó alapötlet
  • Relaxáló játékmenet…

Negatívum

  • …ami egyszerű, mint egy faék
  • Könnyen unalomba fullad
  • Kihasználatlan koncepció

Végszó

Az AAA-s címek között mindig felüdülés egy igényes indie játékban elmerülni a fantáziánk és érzéseink katyvaszában, könnyeden lebegni egy olyan elképzelésben, ami egy egészen más irányvonalat képvisel, mint a nagy többség. Érdekes, hogy pont az Electronic Arts az, aki által a Fe eljuthatott a köztudatba, és annak a szűk rétegnek, akik erre fogékonyak, egy kellemes alternatívát kínál. Összefonódhatunk a természettel egy varázslatos világban, aminek se eleje, se vége. S ha ehhez a sajnos háttérbe szoruló játékmechanika is jól asszisztált volna, sokkal maradandóbb élményt nyújtana a Fe univerzumának felfedezése.

További cikkek a témában

Fe

  • Platform

TESZT: Fe

6.6
Korrekt
Békés ringatózás a mágikus természet lágy keblén, amibe jó elmerülni – s annál könnyebb beleszunyókálni.
Fe
Kommentek