Fallout Shelter - Kritika

A sajtó és a rajongók számára egyaránt óriási meglepetés volt, amikor a Bethesda az idei E3-on tartott konferenciáján bejelentette a Fallout Shelter című, (egyelőre) iOS-exkluzív Fallout-mellékszálat. Mégpedig nem azt, hogy készül - hanem hogy a bejelentés perceiben már el is érhető az App Store kínálatában. Nem csoda, hogy a konferencia végeztével (atom)robbanás-szerűen nőtt meg a letöltések száma, de ezt persze még a rendkívül jól időzített bejelentés számlájára is írhatjuk, hiszen a Fallout 4-re a sajtótájékoztatón bemutatott játékmenet-videó megtekintése után frissen kiéhezett játékosok afféle placebóként is nyúlhattak volna a telefonjuk/tabletjük után, hogy jobb híján így elevenítsék fel a Fallout-szériával kapcsolatos emlékeiket. A játék mind Angliában, mind Amerikában napokkal a bejelentést követően az App Store dobogójára állt, miközben egy laza mozdulattal leelőzte a Candy Crush Sagát, amire 2 és fél éve egyetlen játék sem volt képes.

De a mobil-apokalipszis meglepő módon nem csak hogy népszerű maradt, de mára napi 70 milliószor játszanak vele, és a világ 48 országában a legtöbbször letöltött játéka, míg 25 országban a legletöltöttebb alkalmazás címét tudhatja magának. És ez azért már valami. De lássuk, miben rejlik a siker titka!

A poszt-apokaliptikus, de ezúttal rendkívül mosolygós játék elején kiválasztjuk, hányas számú bunker (Vault) mindenható nagyfőnökeivé szeretnénk válni, és már indul is a rövid tutorial, amelynek segítségével tényleg csak a játék alapjait sajátíthatjuk el, de hát a Fallout világa mindig is a felfedezés élményétől vált különlegessé, és nincs ez másképp a mobilos kisöcsi esetében sem.

A Tiny Tower játékmenetét a Fallout képiségével, mitológiájával és humorával "kidekoráló" programban a minél hosszabb túlélésért küzdünk, ehhez pedig nem kell mást tennünk, mint bázisunkat fejleszteni, valamint az ide érkező menekülteket életben tartani és munkába állítani. Három nyersanyaggal rendelkezünk (ha ezek bármelyike elfogy, bázisunk működése leáll, mosolygós emberkéink pedig hullani kezdenek): ezek az energia, a víz, és persze az élelem. Első feladatunk tehát egy erőmű, egy étkező, valamint egy víztisztító megépítése lesz. Ha ezzel végeztünk, és "őslakosainkat" becipeltük a tutorial által sugallt megfelelő szobába, hamarosan újoncok érkeznek, akik bármit megtennének, hogy a mutánsokkal riogató, sugárfertőzött külvilág helyett bunkerünk ajtaján belül, a meghitt, családias környezetben találhassák magukat:

Amellett, hogy minden egyes látogató külön névvel, személyiséggel, valamint fizimiskával rendelkezik, rájuk tappintva megnyílik részletes karakterlapjuk, amelyen S.P.E.C.I.A.L. képességeiket tekinthetjük át. Ez a körültekintés képezi a játék gerincét (és ez az, amit a tutorial egy félmondattal elintéz): minden egyes szobánk ugyanis egy betűjellel rendelkezik, amelyet a megfelelő teremre tappintva olvashatunk le, bunkerünk biztonsága pedig azon áll vagy bukik, hogy az adott betűnek megfelelő képességből kimagasló értékkel rendelkező lakosokkal töltsük fel az adott szobát. Az erőmű például S-jellel (Strength) van ellátva, tehát a legerősebb emberünket érdemes odaállítani, a képesség értéke ugyanis egyenes arányban van a feladat elvégzésének - és így a megfelelő nyersanyag kitermelésének - gyorsaságával, ráadásul a képességeiknek megfelelően elhelyezett lakosok boldogabbak - és így megint csak hatékonyabbak is. Hőseink a munka során szinteket lépnek, és a munkavégzés típusának megfelelő képességük is fejlődik. Ha nagyon akarjuk (és néha bizony szükség lesz rá) a munkatempót meg is sürgethetjük: ilyen esetben látjuk, hogy mekkora rizikóval jár az erőltetett menet, és eldönthetjük, megkockáztatjuk-e, hogy bázisunk megrongálódjon, a helyiség kigyulladjon, és óriáscsótányok vagy mutánsok árasszák el meghitt bunkerünket. Ugyanakkor - ha mégis sikerrel járunk, - további tapasztalati pontok, valamint a játék fizetőeszközéül szolgáló Nuka Cola-kupakok ütik a markunkat.

Ezekből szobáinkat fejleszthetjük (minél magasabb szintűek, annál gyorsabban és többet termelünk), vagy új típusú termeket vásárolhatunk meg, amire szükségünk is lesz. Föld alatti, vertikálisan terjeszkedő bunkerünkben azonos típusú és szintű szobákat egymás mellé helyezve azok egybenyílnak, így kétszer annyi emberkét helyezhetünk beléjük, hogy együtt dolgozzanak, mint egyébként. A három szoba-alaptípus után a megfelelő mennyiségű kupakért folyamatosan újabb helyiségek válnak elérhetővé: a nappali például remek "közösségi tér". És nem utolsó sorban egy hálószobával van egybeépítve.

A szobákra zoomolva ismét tetten érhető a Bethesda aprólékossága: a kollégák és a barátok folyamatosan csevegnek, és ha a beszélgetések során figyelünk, gyakorlatilag megismerhetjük szereplőink személyiségét. Két (a S.P.E.C.I.A.L. megfelelő betűjéből kellően magas értékkel rendelkező,) különböző nemű menekültet a nappaliba helyezve egy idő után bizony bimbózni kezd a szerelem, jönnek a méhecskék, majd némi pocakosodás után a gólyák, hogy megnézzék, sikeres volt-e a fogyókúra, mi pedig az atombunkerünk egy zugából gyereksírásra leszünk figyelmesek.

A raktár megépítésével embereinket fegyverekkel, vértezettel, stimpackekkel és gyógyinjekciókkal szerelhetjük fel, hogy a pusztaság felfedezésére, azaz portyázni indítsuk őket. Természetesen érdemes a legéletképesebb karaktert indítani, ha azt szeretnénk, hogy minél tovább életben maradjon, és minél több tárgyat és kupakot gyűjtsön be a kockázatos túra során. Sajnos emberkéink útját, mutánsokkal való összecsapásait, valamint felfedezéseit csak szövegesen követhetjük nyomon, ráadásul a potenciális emberveszteséget a legtöbbször nem ellenpontozza a szerzett zsákmány értéke.

A játékmenet során mindig három aktív célunk van, amelyeket teljesítve, vagy a játékmenet egyes kilométerköveihez eljutva uzsonnás dobozokhoz juthatunk: ezek tartalmazzák a játék legkirályabb extráit: a dobozban talált kártyák rengeteg nyersanyagot, különleges fegyvereket, vértezeteket, sisakokat, vagy pedig a Fallout sorozatból megismert egyedi karaktereket rejtenek, akik a kártya megtekintése után már kopogtatnak is bunkerünk ajtaján, hogy tápos képességeikkel szolgálatunkba álljanak.

Ahogy bunkerünk terebélyesedik, természetesen egyre több nyersanyagra lesz szükségünk, egyre több helyre kell tappintanunk, hogy begyűjtsük az erőforrásokat, a telefonunk pedig egyre többször jelez, hogy vissza kellene néznünk a játékba, mert dolgunk van - akkor is, ha éppen dolgunk van. Uzsis dobozok természetesen egyre ritkábban érkeznek, így bal hüvelykünk bizseregni kezdhet, hogy a fejlődést kupakok helyett néhány igazi zöldhasú elköltésével gyorsítsuk meg. Ne tegyük.

A csótányok és a mutánsok támadásait egy idő után simán visszaverjük majd, és ha karaktereink képességeit, nyersanyagaink mennyiségét, valamint bázisunk következetes bővítését (és a nehezen elérhető helyszínek liftekkel való összekötését) figyelemmel kísérjük, egy idő után rutinná válik bunkerünk karbantartása. És épp ez a baj.

Amikor már ismerjük az összes szobatípust, átéltünk minden krízishelyzetet, és kiismertük a játékmechanikát, a Fallout Shelter nem tud többet nyújtani, és ahelyett, hogy komplexebbé válna, egyre vontatottabb lesz, ahogy csak méretében bővül bunkerünk, de megújulni már nem képes. Ilyenkor megkopik a játék varázsa, és pár napra érdemes letenni a telefont, mert bármilyen remekül kivitelezett játék is a Fallout Shelter, valójában azért mégiscsak egy (rendkívül profi, szívvel-lélekkel kivitelezett) Tiny Tower-klón. Amibe különleges hangulata miatt időről időre visszatérünk - ha másért nem, azért, hogy a friss levegőbe szippantva újra érezhessük kicsit a reggeli sugárszennyezés illatát, legalábbis addig, amíg a Fallout 4 november 11-én végre meg nem jelenik.