Emancipáció - Kritika
Will Smith pofonja a rabszolgatartóknak
A rabszolgaság az Egyesült Államok történelemének egyik legsötétebb foltja, azaz hajmeresztő, hogy a demokrácia fellegvárának tartott országban pusztán a hagyományok és a származás okán bizonyos embereket vagyontárgyaknak kezeltek és az állatokénál is mostohább körülmények között dolgoztatták őket. Sajnos túl sok fiktív alkotás feldolgozta, így sablonos történetté párolta, sőt kiüresítette már ezt a szörnyűséget, csak a 2010-es évekből rengeteg filmet tudunk felsorolni az Oscar-díjas 12 év rabszolgaságtól az Egy nemzet születésén át a Harrietig. Vannak azért merészebb próbálkozások mint Quentin Tarantino westernje, a Django elszabadul, a horrorral kacérkodó Antebellum vagy az Oscar-díjas Barry Jenkins minisorozata, A föld alatti vasút, ami a szürrealizmust sem mellőző thriller. Antoine Fuquának is az a szerencséje, hogy akció-thrillerként képzelte el az Emancipációt, amelyet a főhőst játszó Will Smith mellett ez a zsáner emel ki a rabszolgafilmek szürke tömegéből.
Szökés a nyirkos poklon át – Erről van szó
Meglepő lehet egy akciófilm esetében, de az Emancipáció igaz történetet dolgoz fel. Gordon vagy másik nevén Peter sztorija a 19. század közepén bejárta a világot megkorbácsolt, sebhelyes hátának a fotójával együtt. Őt játssza Will Smith a filmben. A cselekmény az amerikai polgárháború (1861–1865) kellős közepén, 1863-ban bontakozik ki a Konföderáció területén, Louisiana államban, ahol Petert a déliek elszakítják a családjától, munkaszolgálatra, vasútépítésre viszik a frontvonaltól nem messze, és itt megtudja, hogy van ez az Abraham Lincoln nevű befolyásos északi fickó, aki szerint a feketék szabad emberek. Ez és a tábor kegyetlenségei, élen a rabszolgákat felügyelő vezetővel, Fassellel (Ben Foster) arra késztetik Will Smith hősét, hogy a halálos mocsár veszélyei ellenére megszökjön és visszatérjen a családjához. A vadonban persze Darwin törvényei uralkodnak, és csak a legszívósabb maradhat életben, bőrszínre és származásra való tekintet nélkül.
A szabadság illata – Ezért jó
Az Emancipáció megvalósítása elsőrangú, kár is, hogy ez a film csak limitált moziforgalmazást kapott a tengerentúlon, mert nagyvásznon működne igazán. Problémás persze, hogy egy ilyen szomorú és felkavaró témát, mint a fekete rabszolgaság, látványfilmmé formáltak, az afro-amerikai nézőknek ez különösen ellentmondásos lehet, de ha elvonatkoztatunk és kosztümös akció-thrillerként fogadjuk be, akkor feszült, izgalmas alkotás elképesztően erős atmoszférával. Antoine Fuquától, a Kiképzés, A védelmező és A hét mesterlövész remake-jének készítőjétől nem is vártunk mást, csak húsba vágó és kemény, olykor eposzi akciójeleneteket, amelyek közül kimagaslanak a polgárháború poklát bemutató, egyszerre vérmocskos és hátborzongatóan dicső, heroikus képsorok. A louisianai mocsárvidéket ugyan számos alkalommal láttuk már filmen, legstílusosabb megvalósításban Walter Hill klasszikusában, A lápvidék harcosaiban, sőt rabszolgás filmekben is igen gyakran. De Fuqua és operatőre, Robert Richardson eredeti helyszíneken, külsőkben forgatott naturalista képeinek köszönhetően Louisiana nyirkos pokla ismét izgalmas helyszínné válik, bűzét az orrunkban, ezernyi szúnyogjának csípését a bőrünkön érezzük, és csodával határosnak tartjuk, hogy ember itt akár csak egy napig is túlél nyílt sebbel a mérges kígyókkal teli zavaros vízben gázolva. A hangulathoz pedig sokat hozzátesz a szépia hatású, tehát korabeli fotók stílusát idéző képi világ.
Az egésznek a centrumában természetesen Will Smith áll. Erős túlzásnak éreztük interjúiban Antoine Fuqua kijelentéseit, miszerint Smith élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja, de ez nem is olyan nagy túlzás. Smith bevallottan ódzkodott attól, hogy rabszolgát játsszon, mert elmondása szerint fekete sztárként nem akarta, hogy népe tagjai ilyen szerepben lássák, ő "szuperhős" akart lenni, aki pozitív példát mutat az aktív kiállására a feketékért és általában az emberi méltóságért. Nos, Peterként nem került távolabb ettől az elképzelésétől, de tényleg nem a szokásos Smith-karaktert hozza, hanem egy sokat látott, meggyötört, mégis kemény kötésű, a végsőkig kitartó rabszolgát, akit akaratereje, bosszúvágya és családja iránt érzett szeretete avat "szuperhőssé". Will Smith persze nem úgy remek az Emancipációban, mint mondjuk Leonardo DiCaprio a Django elszabadulban vagy A Wall Street farkasában, hanem inkább úgy, mint DiCaprio A visszatérőben, az Emancipációval rokonítható túlélős akció-thrillerben. Szóval néhány kisebb hibát leszámítva Smith nagyon is autentikus, nem "Will Smithes" Peter szerepében. És bár a rabszolgagyötrő gonosztevő, Ben Foster nem túl sok teret kap a kibontakozásra Fasselt játszva, mégis karizmatikus antagonista, akinek film közepi monológja a maga szörnyűségében is lebilincselő Foster érzékeny alakításának köszönhetően.
A rabság mocsárbűze – Ezért nem jó
Az Emancipáció erénye és nemezise is az, hogy akció-thrillerként dolgozza fel Peter igaz történetét. Az még hagyján, hogy Will Smith karaktere olykor tényleg szuperhősnek tűnik, SPOILER! a mocsárban irreálisan sokáig képes a víz alatt maradni, majd egy aligátort is megfektet egy rothadt fadarab és egy kiskés segítségével, továbbra is a víz alatt SPOILER VÉGE, de vannak ennél nagyobb bakik is. Fejvakarásra késztet például a jelenet, amelyben hősünk mézet szerez magának úgy, hogy egy forró fémbográcsot szorongatva füstöli ki a méheket, na meg füstölés közben a rabszolgavadászok a nyomában vannak. Az is problémás, hogy Peter komoly, nyílt sebekkel gázol át a mocsáron, és azt elárulhatjuk spoiler nélkül is, hogy elfertőződés biztosan nem okozza a vesztét, pedig kicsit talán későn kezeli a sérüléseit. Az meg már csak hab a tortán, hogy Will Smithnek milyen szép, fazonírozott "Lincoln-szakálla" van végig a cselekmény során, mintha minden nap eljárna egy borbélyhoz, netán lenne nála egy elektromos, vezeték nélküli borotva.
Ezekre persze lehet mondani, hogy csak kukacoskodások, egy akció-thrillernél a sodró lendületű cselekmény a lényeg. Ezzel is van azért gond. A rendezés elsőrangú, de a forgatókönyvön lehetett volna még mit igazítani, főleg, hogy az Emancipáció tulajdonképpen két film egyben: kétharmad rabszolgás túlélőthriller, egyharmad polgárháborús bosszúfilm. Szóval ugyanaz a gond vele, mint az amúgy szintén hihetetlen, de mégis valós sztorit feldolgozó A visszatérővel, hogy az egyik nagy végpontnál nem tud megállni, gyakorlatilag új történetet kezd a cselekmény utolsó harmadában. Érdemesebb lett volna feszesebb, szikárabb thrillerré párolni az Emancipációt, nagyobbat ütne, még ha amúgy a polgárháborús részek libabőröztetően zsigeri élményt nyújtanak is. Továbbá Will Smith hősének az ültetvényen maradt családját bemutató epizódok elég összecsapottak dramaturgiai szempontból, pedig a feleséget megformáló Charmaine Bingwa jól játszik, de nem tud kibontakozni. Ezen a téren is húzni kellett volna még a sztoriból.
Végül nem mehetünk el amellett sem, hogy bár az Emancipáció az akcióra koncentrál, nem egy tipikus Tamás bátya-történet, mégis felvonultatja a rabszolgás filmek kliséit, bár legalább a korbácsolás sokszor hatásvadász látványától megkímélnek minket, csak a következményével kell szembesülnünk. A fehér karakterek között még az északi seregben sem találkozunk egyetlen szimpatikus figurával sem, ami persze részben autentikus, hiszen sokan az Unióban sem szívlelték, hogy a feketéket egyenrangú félként kell kezelni. Ben Foster antagonistájának gyerekkori történetén keresztül némi betekintést nyerünk a rasszizmus eredetsztorijába, valamint a fekete rabszolgavadász révén a kollaboráció problémakörébe, de az Emancipáció ezeket leszámítva így is inkább leegyszerűsítő, nem igen ás a dolgok mélyére, zsánere okán nem is áll módjában, pedig pont ebben a témában, ezen a téren kellene újat, komplexebbet mutatni.
Felszabaduljunk Will Smithszel? – Végszó
Will Smithék attól félnek, hogy a színész Oscaron kiosztott pofonja miatt majd nem nézzük meg az Emancipációt. Ha ilyen meg is fordult a fejünkben, hessegessük el a gondolatot, mert igen is érdemes időt szánni erre a filmre! Sok újat nem tud mondani a rabszolgaságról és a polgárháborúról, a fehér amerikaiak és az afro-amerikaiak dicstelen közös történelméről, de húsbavágó akció-thrillerként izgalmas tud lenni még úgy is, hogy ismerjük a történelmet és Peter történetét. Will Smith pedig egy-két túlzást és megmosolyogtató bakit leszámítva tényleg hiteles a főszerepben, ami természetesen nem menti fel az Oscar-díjátadón elkövetett bűne alól. Peter sztoriján Smith is elgondolkodhat, mivel ha van mondanivalója ennek, akkor az az, hogy dühösnek lenni könnyű, de uralkodni traumáinkon és türelemmel kivárni, amikor elégtételt vehetünk a minket ért sérelmekért: az az igazi erény és hősiesség.
A Emancipáció (Emancipation) december 9-től megtekinthető az Apple TV+-on. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
