Dungeons & Dragons: Betyárbecsület - Kritika
Azt a betyár mindenit!
Lehet, hogy a Dungeons & Dragons minden idők egyik legismertebb asztali szerepjátéka, a stúdió mégis óriási kockázatot vállalt azzal, hogy filmet forgatott belőle - ezért talán nem is véletlen, hogy a lehető legközvetlenebb oldaláról ragadták meg. Kritikánkból kiderül, hogy mennyire jártak sikerrel.
Erről van szó
Edgin (Chris Pine), a magabiztos tolvaj saját hülyesége miatt elveszíti a családját. Ahhoz azonban, hogy visszaszerezze azt, össze kell állítania egy csapatot és meg kell szereznie egy fontos relikviát. Szedett-vedett bandájához csatlakozik Holga (Michelle Rodriguez), a számkivetett barbár, Simon (Justice Smith), a kishitű varázslótanonc és Doric (Sophia Lillis), az alakváltó, aki nem különösebben szívleli az embereket. Együtt szállnak szembe egy szélhámos pojácával (Hugh Grant) és egy nagy hatalmú varázslónővel (Daisy Head) az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb blockbusterében.
Ezért jó
Az 1974-ben megjelent D&D olyan régóta részét képezi a populáris kultúrának, hogy azóta már megannyi médium kiaknázta a világát, a történeteit és a karaktereit, így most előállni egy ősi Dungeons & Dragons sztorit már lerágott csontnak tűnne - még úgy is, hogy sok-sok minden innen ered. Ezért aztán a film mögött álló Jonathan Goldstein és John Francis Daley alkotópárosa meghozta a lehető legjobb döntést, amit a sztori és a világ felfrissítésével kapcsolatban hozhattak, és egy olyan közönségfilmet alkottak, amely ugyan nem veszi magát túl komolyan, de soha nem megy át színtiszta vígjátékba - vagy ami még rosszabb - paródiába. A Betyárbecsület úgy tiszteleg hát a D&D gyökerei előtt, hogy mindvégig azt tartja szem előtt, hogy szórakoztasson, de ne csupán oly gyakran üres látványpékségként, hanem a sztorijával, párbeszédeivel és karaktereivel is. Emellett pedig a rajongókat is alaposan megszórja utalásokkal, kacsintásokkal.
A Chris Pine Edginje által vezetett hősökben az a legjobb, hogy alig-alig képesek csapatként funkcionálni, mert tele vannak defektusokkal, plusz elképesztő módon különböznek egymástól. Egy idő után mégis sokkal jobban átadják a "család"-érzést, mint a Halálos iramban-filmek, melyek tulajdonképpen tele vannak Vin Diesel-klónokkal. Ha pedig egy film eléri, hogy invesztálj a karaktereibe - akik nem csupán szellemesek, de helyenként érzelmesek is -, akkor sokkal szívesebben elkíséred őket a kalandjaik során. Főleg, hogy ezek a kalandok minden közhelyeik ellenére kreatívak és izgalmasak. Az egyáltalán nem túltolt összecsapások is jópofák, de különösen azok a pillanatok működnek, amikor például a Portal című játék legjobb pillanatit idézik meg egy nagyon ügyesen és invenciózusan kivitelezett rablós jelenet során, vagy amikor Doric menekül az üldözői elől, és közben számos állattá alakul át. Ezeket a szekvenciákat nem lehet nem csillogó szemmel, akár tapsra álló kézzel követni - ugyanis ritkán találkozhatunk ennyi frissítő ötlettel és játékossággal egy blockbusterben.
A humor ugyan nem mindig működik, az erőltetett szójátékok néha saját magukat gáncsolják ki, de a filmre így is jut legalább féltucat igen kacagtató momentum, melyek közül magasan kiemelkedik a temetős jelenet, melyben a nem túl rátermett hőseink egy rakás újjáélesztett hullából próbálnak mindenféle információt kicsikarni és csúfosan felsülnek közben. A karakterek pedig azért is tudnak olyan jól együtt működni, mert látszik, hogy az őket megformáló színészek között is megvan az összhang.
Ezért nem jó
A Betyárbecsület nagyon sűrű film: rengeteg sztorielemet és háttérinfót kínál, és egymást követik benne a különböző flashbackek - néha ezeket a negyedik falat kapirgáló film állítja le, mert érzi, hogy túlzásba viszi az építkezést. Bizony el lehet veszni a történetben, ami némileg kurtán is végződik - legalábbis feldob egy olyan karaktert is, aki végül aztán egyszerűen eltűnik a sztoriból. De említhetnénk Regé-Jean Page Xenkjét, aki egy paladin és aki az MCU Draxéhez hasonlóan egy olyan figura, aki nincs tisztában az irónia jelentésével, cserébe viszont túl erős karakter ahhoz, hogy idővel ne tessékeljék ki a sztoriból, mert némileg azért meg kell nehezíteni a hőseink dolgát.
Megéri a pénzét?
A Betyárbecsülettel nehéz lenne melléfogni. A film látványvilága találékony, cselekménye szélsebes, karakterei szeretnivalóan esendőek, szellemesek és érzelmesek, narratív megoldásai pedig izgalmasak. Humora ugyan hol betalál, hol nem, de amikor működik, akkor nagyon működik. A film egyszerre fantasy, csapatfilm, rablós mozi és családi kalandfilm, szóval ha úgy vesszük, a tökéletes blockbuster.
A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. március 30-tól látható a magyar mozikban, de már 23-tól lesznek belőle elővetítések. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
