Challengers - Kritika
A szerelem fonákja
A Szólíts a neveden megmutatta, hogy bár a szerelem gyötrelem, lehet azt szépen és maradandó élményként bemutatni. A filmjéért Oscar-díjra jelölt Luca Guadagnino rendezőre várt a folytatás elkészítése, azonban a #metoo kalapácsként csapott le az egyik főszereplőre, Armie Hammerre, így más projektek után kellett néznie. A téma ezúttal is a szerelem, ám a két férfi mellé egy gyönyörű nő is becsatlakozik nem kis bonyodalmat okozva. A homokféreg helyett Zendaya ezúttal a teniszlabdát bűvöli, aki az egykori világranglista negyediktől vett hónapokon át leckéket a hiteles alakítás érdekében. A hollywoodi sztrájk miatt ez a film is késett, de most itt van, már csak az a kérdés, megy-e akkorát, mint anno Timothée Chalamet és a zamatos barack románca.
Erről van szó
A tűz és a jég, vagyis Art Donaldson (Mike Faist) és Patrick Zweig (Josh O’Connor) gyerekkori jóbarátok és mindketten teniszezők. Amikor meglátják játék közben a feltörekvő teniszcsillagot, Tashi Duncant (Zendaya), úgy döntenek, közelebbről is meg kell ismerniük őt. Egy fogadáson félreérthetetlen jelét adják érdeklődésüknek, a lány pedig mindkettőjük közeledését elfogadja anélkül, hogy választana közülük. Telnek-múlnak az évek, és bár úgy tűnik, Tashi végül megállapodott az egyikük mellett, a másik is mindig felbukkan a legváratlanabb pillanatokban. Hármójuk viharos románca végig kíséri a legszebb éveiket és rányomja bélyegét a sportban, valamint a szerelemben elért sikereikre, illetve kudarcaikra is. Amikor a két férfi eléri azt a kort, amikor a legtöbb játékos felhagy a profi tenisszel, még utoljára megmérkőznek egymással a pályán (is), hogy a barátságukkal járó minden frusztrációt beletegyék a meccsbe.
Ezért jó
Arról, hogy a tenisz mennyire érdekes és látványos sport, valószínűleg megoszlanak a vélemények, de a játék jellegéből fakadóan maguk a teniszezők mindig is különleges figurának számítottak a sport világában. A film erősen épít a személyiségükre egyformán kihasználva az azonos és az eltérő (személyiség)jegyeket. Két férfit, ráadásul két nagyon jó barátot és egy gyönyörű nőt dob be a cselekménybe, és az utóbbi nem játszik velük (talán csak a legelején), egyszerűen arról van szó, hogy a korábban meghozott - sokszor véglegesnek tűnő - döntéseit újra és újra felülírják a szerelmi háromszög megváltozó erőviszonyai. Az egyikük a rosszfiú, aki mindig feltüzel és izgalmat hoz (a nő életébe), a másik mellett talán unalmas(sá vált) az élet, ellenben hűséges és megbízható. Fontos szerephez jut még a pályán nyújtott teljesítmény is, ami ugyancsak hatással van az egymás társaságára és közelségére való igényre.
Van visszaút a halálból a Star Warsban?A film a korhatár keretein belül maximálisan kihasználja a lehetőségeit, erotikától túlfűtött, de nem nélkülözi a romantikát, a drámát és a humort sem. Ehhez olyan képi és zenei világ párosul, mely nem kimondottan ennek a műfajnak a jellemzője, így lesz egyszerre izgalmas és friss. Az alkotók ráadásul nagyon jól értenek ahhoz, hogy a karakterek minden gondolatát és rezdülését megjelenítsék akár szavak nélkül is. Gondosan ügyeltek arra, hogy meglegyen az a bizonyos egyensúly és ne menjen át az egész önmaga paródiájába, miközben olyan témákat boncolgatnak, mint a szexuális vonzerő, az önmegvalósítás, a kiégés, az árulás vagy a megcsalás. Konfliktusok sora vezet a végkifejlethez, de arra is figyeltek, hogy a sport részét se sunnyogják el, így a labdajáték már-már akciófilmekbe illő.
Ezért nem jó
Zendaya napjaink egyik legtöbbet foglalkoztatott és ünnepelt színésznője. Csupán smink és öltözék kérdése, hogy tininek vagy a harmincas éveiben járó nőnek tűnjön, és ez a film mindkettőt megkívánja tőle, ráadásul - együtt és külön-külön is - komplex játékról van szó. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a szomorú kölyökkutya nézés talán kicsit kevés ehhez a karakterhez. Felnőtt, céltudatos nőként drága ruhákba öltöztetik és komoly dolgokat mondatnak ki vele, de a maga 27 évével a való életben hiába felnőtt, céltudatos nő, eddigi szerepei nem ezt kívánták meg tőle (a felnőtt lét alól talán csak a Malcom és Marie kivétel).
Az időben oda-vissza ugráló cselekmény miatt nagyon oda kell figyelnünk, ráadásul hol éveket, hol pedig csak néhány napot megyünk vissza az időben. Minden jelenbéli esemény egy múltbéli történés következménye, akárcsak az életben, de az ok-okozati összefüggések ilyen mértékű és ilyen módú feltárása azonnal megbosszul minden félrenézést, elbambulást. A szerelmi háromszög még éppen nincs túlírva ahhoz, hogy ne egy szenvedéstörténetet, szánalmas vergődést kapjunk, kapjunk, így amikor kezd túlbonyolódni a cselekmény, kicsit befékez. Ezek a lendületvesztések azért elég zavaróak tudnak lenni. A legelején felvállalt bátorság hamar elillan és attól kezdve csak pedzegetik a dolgot, amiért igen nagy kár. És a befejezés? Nos, az több, mint zavarba ejtő.
Megéri a pénzét?
Mindent összevetve erre a meccsre megéri jegyet váltani, mert a Challengers szexi és szellemes módon mutatja meg az embert a sportoló mögött. Egyszerre szól a férfi barátságról, egy szerelmi háromszögről és az élsport iránti elköteleződésről. Arról, hogy a hőn áhított trófea megszerzéséhez a profi versenyző mennyire tudja leválasztani magáról a civilt, a magánembert és fordítva. A tenisz világán keresztül avat be minket olyanok életébe, akik képtelenek egymás nélkül létezni, de a siker hajszolása közben hajlamosak erről megfeledkezni. Kicsit hosszú, ráadásul kicsit ide-oda pattog, mint egy teniszlabda, de gyönyörűen mezteleníti le a lelket, az öltözős jelenetekben pl. szó szerint.
A Challengers (16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. április 25-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
