Bravo Team - Kritika

Az elsősorban Sony-exkluzív címekre szakosodott Supermassive Games csapatától már megszoktunk egyfajta minőséget, ami többnyire a kellemes kategóriába esett, néha pedig egyenesen kimagasló játékokat szállítottak le. Az Until Dawn, illetve annak a kimondottan VR-ra készített spin-offja, a nem régen megjelent The Inpatient is ilyenek voltak, bár ez utóbbinál már volt egy komolyabb visszaesés, de még így belefért az „elmegy” kategóriába. Sajnos a kisebb kisiklás egy durva mélyrepülésbe fordult át most, ugyanis a PlayStation VR Aim kontrollerjét népszerűsítő Bravo Team megközelíteni sem tudta a fejlesztők korábbi játékainak a színvonalát.

Nehezen felfogható számomra, hogy egy PlayStation VR-exkluzív címet - aminek népszerűsítenie kellene a külön vásárolható, fegyver formájú Aim kontroller adta lehetőségeket -, hogyan lehet ennyire igénytelenül összetákolni. A régi játéktermekben található fénypisztolyos House of the Dead és társai magasabb színvonalat képviseltek, mint a Bravo Team, ami azért is érthetetlen, hiszen a fejlesztők bizonyították már, hogy tudnak remek lövöldözős VR-játékot készíteni, á la Until Dawn: Rush of Blood.

Térjünk is át a célzásra, amely a Bravo Team egyetlen érdemi részét képezi, de sajnos komoly technikai gondok akadnak. A játékot kezelhetjük a fegyverszerű Aim kontrollerrel, aminél ugyan a legtökéletesebb az immerzió, ám sajnos nagyon sokszor „elmászik” a virtuális fegyver a normális pozíciójából, így bármennyire is jó érzés a rezgő műanyagfegyvert fogva lődözni, ha a virtuális térben nem úgy és nem arra néz a gyilkolóeszköz, ahogyan fogjuk a valóságban. Ezt a hibát márpedig nem a környezeti tényezők okozták, ugyanis a kamera jól be volt állítva, a fényviszonyok is megfelelőek voltak, és ideális távolságban álltam, mégis rendszeresen, percekre félre csúszott a kezelés. Ilyenkor a valóságban nekem már egy teljesen kifacsarodott kéztartást kellett felvennem, hogy a virtuális alteregómmal bele tudjak nézni a gépfegyverem red dot célzókájába (mert a szokásos Options gombbal való resetelgetés nem segít). Mindemellett páros Move kontrollerrel is működik az irányítás, de a kétkezes gépfegyvert nem volt túl kifinomult ezzel a módszerrel tartani, ráadásul az említett problémák ilyenkor is jelen voltak. Meglepő módon a sima DualShock 4 irányítóval való kezelés volt legkevésbé problémás, illetve a legkönnyedebb a célzás, csak nyilván ebben az esetben a kéztartásunk a legkevésbé sem hasonlít arra, ahogy a szemüvegen keresztül látjuk magunkat.

Sajnos a pályák megvalósítása, illetve a történet nélkülöz mindenféle fantáziát, vagy kreativitást; egysíkú utcákon zajlik a pufogtatás, de egy-egy pályaszakasz erejéig járunk egy rendőrségre csak a nevében hajazó épületben, illetve egy kúriában is. Nincs egyetlen grandiózus pillanat, vagy esetleg némi járműharc, a játékterek unalmasak, és egy percig sincs meg az a bizonyos „hűha” érzet, amely más VR-játékoknál már az első pillanattól szokott. Semmi mást nem csinálhatunk a kb. 3 óra alatt végigjátszható hat pályaszakasz alatt, mint fedezékből kihajolva lőni az egyforma terroristákat a fegyver célzókáján keresztül. A géppuska és a kispisztolyunk mellett néha használhatunk shotgunt, amivel még célozni sem kell, illetve egy rövidebb etap erejéig távcsöves puskát is ragadhatunk. Itt sajnos a rusnya, elmosott grafika szabott gátat az élménynek, hiszen a távcső lencséjébe hunyorítva még inkább szembeötlő az alacsony felbontás, a tompa és mosott poligonok, na meg a recés szélek.

Számomra az egyetlen pozitív élményt a többjátékos mód hozta, amikor a sokszor megbolonduló, oda-vissza rohangáló AI társat egy valódi ember váltotta fel, akivel a kommandós szakszavakkal angolul kommunikálva lenyomtunk pár fejezetet. Ugyan négyféle kézjel használatára is van lehetőség a bal sticket mozgatva, de ennek semmi jelentősége vagy értelme, mert az AI társ nem reagál rá, baráttal játszva pedig úgysem egymást figyeljük – meg hát szóban kommunikálunk egymással. A kampány mellett választható „Score Attack” módban tulajdonképpen versenyt lőhetünk a másikkal, és a végén összehasonlíthatjuk a pontjainkat, ami pár kör erejéig még jópofa is volt, de ennyi, amit képes volt nyújtani a program.

A Bravo Team március 6-án jelent meg kizárólag PSVR-eszközökre. Az idei év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz.