Fekete karácsony - Kritika

Fekete fekália

KRITIKA: Fekete karácsony

Közelednek az ünnepek: a Hawthorne Egyetem kampusza kiürül, és rá is fér egy kis nyugalom, ugyanis a létesítmény az elmúlt hetekben szexuális botrányoktól volt hangos. Néhány lány úgy határoz, hogy az iskolában marad az ünnepek idejére, és könnyen lehet, hogy ez lesz életük legrosszabb döntése, ugyanis a tél csöndjében megjelenik egy maszkos gyilkos, aki elkezdi egyesével levadászni őket.

 

Ugyan Jason Blum soha nem csinált titkot abból, hogy termékeny stúdiójában gyakorta hogy készülnek a filmek (alapos kidolgozás és finomhangolás helyett durr bele módon), de azért nem gondoltuk volna, hogy az év végére egy szimpla sorozatgyilkosos horror premisszájából összehozzák nekünk 2019 és a stúdió történetének egyik legborzalmasabb filmjét.

Ami a Fekete karácsonyban gallyra mehetett, az gallyra is ment. Egy 1974-es film remake-jéről van szó, amely csupán szettingjét veszi kölcsön az eredeti filmnek, melyet minden idők egyik első slasherjeként tartanak számon, habár a Pszicho rajongói ezt erősen vitatnák. A Fekete Karácsonyból a 2000-es évek közepén ugyan már készült egy remake az akkoriban már rég kimúlt tinihorror-láz utolsó vonaglásaként, de arról a fajtalankodásokkal teli gusztustalan gore-salátáról nem szokás beszélni, és remélhetőleg idővel ez a legújabb változat is hasonló sorsra jut, ugyanis - tapsoljuk meg, de - ennek az új filmnek még ezt az előző feldolgozást is sikerült alulmúlnia.

 
Kemény külső, még keményebb belső

No, nem gusztustalankodásban, ugyanis a tesztvetítéseket követően a filmet alaposan megvágták, hogy eggyel fiatalabb korosztály számára is eladhatóvá tegyék, ezzel viszont gyakorlatilag kihúzták a méregfogát: a Fekete karácsonyban a gyilokok úgy festenek, mint a félbeszakított aktusok; pont mikor várnád, hogy na most, na most! ...akkor elfordul a kamera vagy csattan a vágóolló, hogy beteljesülés helyett kielégületlenséget hagyjanak maguk után.

Ha ez a "slasher vér nélkül" megközelítés ne ásná alá a filmet eléggé, akkor ott van a sztori, aminek javát a trailer ügyesen lelőtte, de nem a legnagyobb fordulatot, ami olyan elképesztően eszement, hogy jelen sorok írója önkéntelenül is felröhögött a moziban, mikor szembesült vele, és utána még nem is csak emiatt, hanem a készítők helyében szégyellte magát. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy ez a befejezés akkor született meg, mikor Sophia Takal író-rendező leült beszélgeti Jason Blummal az utóbbi irodájában, és hagyták, hogy jól elszálljon az agyuk.

 
"Te, ezt a szöveget tényleg ki kell mondanom?!"

És még csak nem is a vértelenség és a borzalmas történet a film legnagyobb rákfenéje - hogy a kellemetlenül sötét fényképezésről, a ritmustalan vágásról vagy az egymástól nem igazán megkülönböztethető, jobbára idegőrlő karakterekről ne is beszéljünk -, hanem az, hogy Takal ezzel a filmmel üzenni akart. De olyan otrombán sikerült neki, hogy a tálaláshoz képest a pár hete bemutatott Charlie angyalai feminista kiáltványai már-már férfisovinisztának hatnak.

Innentől kissé SPOILERESEK leszünk - mármint az előzetesek erejéig. Az álarcos gyilkosról kiderül, hogy nem magányos vadász, hanem egy, az egyetem hímnemű tanulóiból és tanáraiból álló szekta kommandója, amely így kíván bosszút állni azokon a lányokon, akik a szexuális vádakkal besározták az iskola hírnevét. De mint ahogy azt a trailerben is láthattátok: "rossz csajokkal kezdtek ki". Ez az ötlet amúgy nem is lenne olyan vészes a "felébresztett generáció" aspektusainak slasherbe ágyazásával, csak Takal egyoldalúan és együgyűen mond vádbeszédet a férfiuralom felett, jobb sorsa érdemes hősei már-már a kamerába nézve tartanak szentbeszédet a visszaélésekről. Rendkívül kínos az egész - annak tudatában főleg, hogy a producer Blumot nemrég megvádolták azzal, hogy nem dolgozik nőkkel, és erre egy ilyen izzadságszagú "jóvátétellel" állt elő.

Rossz látni az amúgy igen tehetséges Imogen Poots-ot - a film kvázi főszereplőjét, aki évek óta nem tudja túltenni magát azon, hogy bedrogozták és megerőszakolták -, ahogy eme katyvasz közepén a lelkét is kiteszi azért, hogy hitelesen játsszon, de hiába minden könnye és verejtéke, a Fekete karácsony az ő naptárában sem lesz piros betűs ünnep.


A Fekete karácsony (Black Christmas) december 12-től látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.

Pozitívum

  • Imogen Poots

Negatívum

  • Kiherélt gyilokok
  • Borzalmas befejezés
  • Izzadságszagú üzenetek

Végszó

Sophia Takal "őrületen feminista" filmet ígért a Fekete karácsonnyal: szerintünk csak őrülten rossz lett. Egyrészt pont a bénán tálalt feminista tartalomnak, másrészt az alacsonyabb korhatár miatt eszközölt last minit vagdosásnak, de leginkább az utóbbi évek egyik legelborultabb fordulatának hála.

További cikkek a témában
Kommentek