Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő - Kritika
Érzelemcunami
Mióta Miyazaki Hayao nem jelentkezik rendszeresen saját filmekkel, Sinkai Makoto, A neved rendezője lett az a szerző, akinek az egészestés animéit a legjobban várja a közönség. Pedig van még mellette egy másik alkotó is, aki napjainkban rendkívül hatásos japán animációs filmeket szokott felfesteni a nagyvászonra: Hosoda Mamoru, akinek például Az idő fölött járó lány, a Farkasgyermek, vagy a Mirai – Lány a jövőből című filmeket köszönhetjük. Hosoda alkotásait nem nehéz beazonosítani, mert megvannak a kedvenc, visszatérő témái, melyeket nagyon sajátos stílusban dolgoz fel. Imád az első szerelemről, a nehézkes családi kötelékekről, a vidéki élet szépségeiről, valamint a makacs kitartásról mesélni, és sosem bírja ki, hogy a történeteit ne öntse nyakon természetfeletti vagy sci-fi elemekkel.
Ha nem láttatátok még egyik művét sem, legújabb filmje, a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő a tökéletes pudingpróba. Mert Hosoda olyan durván túltolja benne az összes kedvenc témáját és a rendezői stílusát, hogy a látottak vagy meg fogják feküdni a gyomrotokat, vagy máris repetát fogtok kérni belőle.
A Belle arról szól… oké, a fejünk is megfájdul a gondolattól, hogy fel kell sorolni, mi mindenről szól a film, szóval maradjunk az erősen lerövidített verziónál! Nagyjából a mi valóságunkban játszódik, viszont létezik benne egy iszonyatosan népszerű, ötmilliárd felhasználót számláló közösségi oldal és virtuális valóság, a U (úgy kell kiejteni, mint az angol You-t), amiben az a különleges, hogy az avatárokat az emberek fizikai és belső tulajdonságai alapján alkotja meg. Vagyis hiába néz ki benne mindenki úgy, mint valami fura kabalaállat, igazából a valós énjüket vetíti ki, tehát sokkal őszintébb a rendszer, mint az általunk ismert közösségi oldalak, de közben ez is névtelenséget biztosít. Ebben a virtuális világban lesz hirtelen világsztár egy tök átlagos japán diáklány, Suzu, aki a valóságban nem képes énekelni azóta, hogy az édesanyja az életét adta egy idegen gyerek megmentéséért. A U-ban viszont Suzu Belle néven ismert avatárja pokolian sikeres énekesnő, aki egy napon érdeklődni kezd a Sárkányként ismert felhasználó iránt, akit viszont mindenki rühell valami mondvacsinált okból kifolyólag.
A film címe és előzetese alapján valószínűleg mindenki azt gondolja, hogy a Belle A szépség és a szörnyeteg egyfajta animés adaptációja akar lenni, de ez nagyon félrevezető. Igaz, hogy még olyan jelenet is van a filmben, amikor a szépen kiöltözött Belle és a Sárkány zenére táncolnak egy bálteremszerűségben, ám borzasztóan erőltetett és elhanyagolt ez a párhuzam, amelyet mintha csak kötelességből próbálnának letudni. Látszik, hogy Hosodát most is sokkal jobban érdekli a való világ drámája, például ahogy Suzu próbálja ismét megtalálni a hangját, feldolgozni édesanyja hiányát, elviselni a hirtelen jött hírnevet, érzelmileg távoltartani az apját vagy bevallani az érzéseit gyerekkori szerelmének. És emellett még a lány barátainak is próbál kellő játékidőt biztosítani.
Tehát a rendező rengeteg dolgot szeretne mondani és megmutatni a filmmel, és valami csoda folytán még képes is ezek jelentős részéről értelmesen és hatásosan beszélni. De még a kétórás játékidő mellett is elkerülhetetlen volt, hogy a Belle átfogó szerkezete összecsapott lett. A U működése például átláthatatlan, mivel egyáltalán nem szántak időt a szabályainak a felvázolására, de a legnagyobb baj, hogy Belle érdeklődése a Sárkány iránt totálisan megalapozatlan, kettejük sztorija csak az utolsó félórában kapja meg a szükséges érzelmi töltetet. Márpedig ez azért probléma, mert a filmnek egy jókora szelete abból áll, hogy a két főszereplő önjelölt igazságosztók elől rohangál össze-vissza, nem valami kreatívan megvalósított akciójelenetekben. Ha a filmet távolságtartással vizsgáljuk, akkor egy kész katasztrófának tűnik, mert nagyon kaotikus a tempója: ritmustalanul váltogatják egymást mélázóan lassú és veszettül gyors jelenetek.
És mégis: ebben a filmben olyan letaglózóan hatásos jelenetek vannak, hogy már csak ezek miatt is megéri megnézni. Jobb, ha előre felékszültök rá, hogy ha nem viseltek el bizonyos mennyiségű giccset, akkor a Belle megtekintése fizikai fájdalmat fog okozni néhány túlságosan is rózsaszín karakter és könnytengerbe áztatott pillanat miatt. De Hosoda képes volt egy rakás jelenetet úgy megrendezni, hogy az erre hajlamos néző kontextus nélkül, két másodperc alatt elérzékenyül rajtuk. Döbbenetesen szép és felszabadító momentumok vannak a filmben, például amikor Belle énekel (elképesztően jó hangja van a karakterhez leszerződtetett seiyuu-nek), de emellett akadnak benne hátborzongatóan zord képsorok kifejezetten kellemetlen témákról, máskor megmosolyogtatóan kedves pillanatok a barátságról. Illetve ebben van az egyik legaranyosabb és legviccesebb szerelmi vallomás, amit eddig animében láthattunk.
A Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő (Ryû to sobakasu no hime, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2022. február 17-től látható a magyar mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
Végszó
A Belle a legtöbb embernek valószínűleg nem fog tetszeni, mert tele van szembeszökő hibákkal, de néhány néző akaratlanul is bele fog szeretni. Már csak azért is, mert egy üdítő anime, amely végre pozitív fényben próbálja megvilágítani a közösségi médiákat, és eszünkbe juttatni, hogy akár jobbá is tehetnénk velük a mások életét. Oké, ez talán naiv gondolat, de néha jól tud esni.
