Baghead: Holtakkal suttogó - Kritika
Zacskót a fejére!
Alberto Corredor saját rövid filmjét hizlalta egész estéssé, de lehet, hogy meg kellett volna maradnia ötletgazdaként.
Erről van szó
Iris (Freya Allan) nem csupán egy berlini kocsmát örököl meg elhunyt apjától (Peter Mullan), de egy átkot is: ő lesz az őrzője annak a démoni lénynek, aki a kocsma pincéjében él, és aki bármilyen elhunytat meg tud idézni - de csak két percre. Iris az egyedüli, aki képes parancsolni a lénynek, az viszont szépen lassan behálózza őt, mert mint minden magára valamit is adó démon, ő is szeretne kiszabadulni fogságából.
Ezért jó
Az eredeti, alig 15 perces Baghead jó pár fesztivált megjárt (nálunk is vetítették a Friss Hús részeként), és be is gyűjtött jó pár elismerést, mivel képes volt friss vért csepegtetni a megszállós, szellemekkel parolázó horrorok megfáradt ereibe, és nem mellesleg elég szemetül is bánt a nézőjével. Az egész estés változat nagyjából csak az eredeti ötletet veszi át Corredor filmjétől, jól használt fényekkel és árnyékokkal, kellemesen hátborzongató zenével, no meg ismert arcokkal turbózza fel azt.
Ezért nem jó
Ezekkel az alapvetőnek mondható tulajdonságokkal azonban ki is merülnek a film erényei. Miközben a kapkodva elmesélt és mindenféle mélységet nélkülöző Bagheadet néztük, aminek még úgy se volt se füle, se farka, hogy alaposan túlmagyarázták, nem tudtunk nem arra gondolni, hogy egy amatőr filmes csapat valahogy rátette a kezét egy jó sztorira, hogy aztán jól bele is törjön a bicskája.
Van visszaút a halálból a Star Warsban?Ebben a filmben nem hogy a túlvilág működését, de már azt is nehéz megérteni, hogy a józan gondolkodású szereplők miért úgy cselekednek, ahogy. Ott van például a legfontosabb szabály, azaz hogy két percnél tovább nem lehet kommunikálni a Baghead által megidézett holtakkal, különben beüt a szar, erre egyetlen olyan szeánsz nem lesz a filmben, amiben ne lépnék túl a rendelkezésre álló időt, hogy aztán nézzenek nagyokat. Baghead lényét és a kapcsolatát az őrzőjével pedig vagy négy különböző forrás (egy, a halott feleségével beszélni próbáló fickó, Iris apjának ügyvédje, maga az elhunyt apa archív felvételei, mi több egy korábbi tulaj megidézett szelleme) próbálja megmagyarázni, de a néző vagy úgy érzi, hogy jegyzetelnie kéne, hogy mindent felfogjon vagy legyintenie az egészre, hisz a szereplők is ezt teszik.
James Wan szellemuniverzuma is gyakorta hiányolja a logikát, cserébe viszont emlékezetes jelenéseket és még annál is felejthetetlenebb ijesztéseket kínál, de a Baghead ezen a téren is elbukik: "zsákos bilbója" rohangászik a plafonon, a semmiből az arcodba üvölt és CGI-vizet hány, de mindezt olyan botladozva és kiszámíthatóan teszi, hogy rémtetteit csak fáradt sóhajtozás kísérheti. A film vége ugyan tartogat némi meglepetést, cserébe viszont akkor van vége, amikor kezdődnie kéne: másfél órás játékideje mellett ez nem annyira meglepő, cserébe viszont jó eséllyel kevesen lesznek, akik bánni fogják, hogy ilyen hamar elhagyhatják a nézőteret.
Megéri a pénzét?
Ha nem unod még a szellemekkel suttogó, Ouija-táblát töcögtető médiumokról szóló történeteket, és az se zavar, ha egy film két kézzel taszít bele a zavarosba, akkor talán nem fogsz visszapattanni a Bagheadről, de ha hasonló témában keresnél sokkal jobb horrort, akkor nézd meg inkább (újra) a Beszélj hozzámat!
A Baghead: Holtakkal suttogó (Baghead, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. március 14-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
