Az unoka - Kritika
Ha John Wick magyar lenne…
Az Oscar-díjas Mindenki című kisjátékfilm rendezője, Deák Kristóf első egész estés játékfilmje, a Foglyok után végre elkészíthette első mozifilmjét, Az unokát, ami az olyan színvonalas, szórakoztató és okos szerzői noir-thrillereket idézi, mint András Ferenc Dögkeselyűje vagy Gigor Attilától A nyomozó, sőt van egy enyhe John Wick-beütése is, bár a forgatókönyvet is jegyző Deák kicsit túlgondolta a sztorit.
A hidegen tálalt bosszú magyar módra – Erről van szó
Rácz Rudolf (Blahó Gergő) átlagos fiatalember, aki egy call centernél dolgozik, a második világháborút is megjárt nagyapjával, Ferenccel (Jordán Tamás) pedig nagyon jóban, szinte haveri viszonyban van. A nagypapa egyik este kap egy telefonhívást egy bizonyos Vértesi századostól (Jászberényi Gábor), miszerint unokája súlyos autóbalesetet okozott, és ha nem szed össze gyorsan egy nagyobb pénzösszeget, amivel kompenzálja a sértett családját, akkor Rudi egyenesen a börtönkórházba kerülhet. A kétségbeesett Ferenc azonnal összekaparja megtakarított pénzét és átadja a hívó által küldött "kollégának" (Bárdos Judit), aki arcátlanul még a karóráját is elkéri, hogy tuti megússza a börtönkórházat az unoka. Igen ám, de Rudi nem sokkal ezt követően megjelenik a nagypapa lakásán épen és egészségesen, vagyis Ferenc idős emberekre utazó csalók áldozata lett, ebbe pedig belebetegszik. Ezért Rudi úgy dönt, életében először a sarkára áll és felkutatja a bűnözőket bármi áron, hogy revansot vegyen és visszaszerezze az állítólag már a dédapja által is viselt karórát. Ebben pedig néhány hozzá hasonlóan bosszúszomjas idős ember segít neki.
Forró nyomon – Ezért jó
Deák a Dögkeselyűhöz és A nyomozóhoz, illetve az ötvenes években játszódó Foglyokhoz hasonlóan mesterien, ha nem is csomómentesen elegyítette a thrillert a társadalmi problémafilmmel és a mélyen emberi drámával. Egyrészt Az unoka izgalmas, feszes thriller jól komponált, bár a témához képest nem mindig hiteles akciójelenetekkel és feszültségfokozó eszközökkel, valamint kiváló zenével. Másrészt akár a Mindenkiben, az alkotó ebben a filmjében is ráérzett korunk nem csak Magyarországot érintő egyik problémájára, az idős emberek kiszolgáltatottságára, ami mellett az öregedés elvontabb, filozofikusabb kérdéskörét is érinti. Azaz a cselekmény során megjelenő nyugdíjasok nem csupán azzal néznek szembe, hogy közel már az életük vége, hanem azzal is, hogy a társadalom és legközelebbi hozzátartozóik sem tudnak vagy akarnak velük foglalkozni, ha baj van, akkor pedig naiv, befolyásolható, felesleges teherként definiálják őket. Természetesen ez nem így van, de kegyetlen, elidegenedett világunk, az emberek elszigeteltsége és a felső-középosztálytól lefelé tartva egyre súlyosbodó anyagi problémák előidézik ezt a sajnálatos helyzetet, amit Az unoka pontosan felvázol.
Deák az antagonista oldalát is a lehetőségekhez képest jól kidolgozta, a Jászberényi Gábor (A martfűi rém, Foglyok) által remekül eljátszott negatív hőst sem szimpla ütnivaló gonosztevőnek, hanem hozzánk hasonló embernek látjuk, akit valaki szeret és vár otthon. Ugyanúgy erős a főhős, Rudi személyes drámája is, ami szépen beékelődik a szociothrillerbe. Az ő szemszögéből ez a történet valóban egyfajta felnőtté válás-sztori, ha az nincs is kihangsúlyozva, hogy Rudi megragadt a gyerekkorban. Ez inkább társadalmi szinten, metaforaként van jelen a filmben, azaz gyermeki pozícióban vannak mindazok, akik valamilyen szempontból védtelenek a hatalommal vagy a csalókkal szemben amiatt, hogy meg van kötve a kezük, nem szolgáltat számukra senki sem igazságot. Rudi, nagyapja és a segítségére siető, szintén megkárosított idős emberek egyaránt ilyenek, akiken a bürokrácia útvesztőiben bolyongó rendőrség nem képes segíteni. Deák Kristóf a Mindenki és a Foglyok üzenetét gondolta tovább, amennyiben mindhárom filmje azt sürgeti, hogy viselkedjünk valóban felnőtt emberekként, ha a jogainkért és az igazunkért kell kiállni, azaz újfent a társadalmi cselekvést méltatja az embert testileg-lelkileg csak megnyomorító passzivitással szemben.
Az unoka továbbá A nyomozóhoz hasonlóan jó érzékkel keveri a cselekménybe a groteszket, a fekete humort, viszont ha nevetünk is, közben nem a nevetéstől csordul ki a könny a szemünkből, hanem a drámától, mert Rudi, Ferenc és a többi idős hős története egyszerre felkavaró, dühítő és megindító. Mindehhez pedig Deák egytől egyik kiváló színészeket talált, akik közül a pálmát az olyan veteránok viszik, mint a nagyapát megformáló Jordán Tamás, az ismét nagyszerű Pogány Judit vagy a további megkárosítottak szerepében Hámori Ildikó és a dörgő hangú Papp János, aki például David Carradine magyar hangja volt a Kill Billekben.
Hideg nyomon – Ezért nem jó
Deák Kristóf művének legnagyobb hibája, hogy nagyjából fél órával hosszabb a kelleténél. Az utolsó húsz-harminc perc legfeljebb a bosszúthriller-vonulat miatt indokolt, ám mivel Az unokában erős a társadalmi és a személyes dráma, ezek pedig nyugvópontra jutnak másfél óránál, így drámai szempontból felesleges volt az az utolsó akciószekvencia, ami ráadásul elüt az alapvetően realista, életszagú cselekmény egészétől, irreális és irracionális. Deák a fináléban túl sok engedményt tett a műfajfilmek irányába, de a fősztori fordulatainak valószínűsége is meg-megbicsaklik. Túl sok a szerencsés véletlen, és ahhoz képest, hogy Rudi átlagember, túlságosan is sikeres nyomozása és bosszúhadjárata, ha "valódi" John Wickké vagy Senkivé nem is vedlik át. Továbbá egy-két jelenetben a dialógusok kifejezetten didaktikusak, azaz direktben megfogalmazzák Az unoka társadalmi jelentését.
John Wick is elégedetten csettintene, avagy megéri a pénzét?
Bár Az unoka tipikus első nagyjátékfilm, azaz Deák Kristóf jó sok témát és műfajt kevert benne, összességében mégis különleges, izgalmas, elgondolkodtató és megindító alkotás, amit garantáltan nem felejtünk el már a vetítőteremből kisétálva, a kapott útravaló hosszú ideig velünk maradhat, főleg, ha nekünk is van egy szeretett nagypapánk vagy nagymamánk, aki egykoron tűzbe ment volna értünk, és akiért ha kell, mi mennénk tűzbe felnőttként. Kár azért az utolsó fél óráért, ami nem a rendezés tekintve, hanem dramaturgiai szempontból gyengébb, mint az azt megelőző másfél óra. Deáknak tehát van még hová fejlődnie, de látszik, hogy filmről filmre csak egyre jobb lesz, úgyhogy részünkről jöhet a következő!
Az unoka (16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2022. január 6-tól megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
KRITIKA: Az unoka
