Asterix és Obelix: A középső birodalom - Kritika
Pá rizs!
1999-ig kellett várni a hazájában mai napig nagy népszerűségnek örvendő képregény élőszereplős feldolgozására, ám Asterix és Obelix története annyira jellegzetesen francia, hogy a jegybevétel 95 %-át otthon realizálta. Nálunk kicsit más volt a helyzet, mert mind a képregény, mind pedig a rajzfilmek régóta elérhetőek voltak magyar nyelven, az Alfa magazin jóvoltából egy egész generáció nőtt fel rajtuk, így nem a semmiből kellett építkezni. A két évvel később bemutatott Kleopátra küldetés a széria talán legjobban sikerült darabja, ami már nemzetközi szinten is nagyobbat ment. Gérard Depardieu és Christian Clavier szerethető kettősén túl a szöveg és a nevek magyar átirata olyan jól sikerült, hogy még az alkotók is a csodájára jártak. Miután a folytatások gyengén muzsikáltak, visszatértek az animációhoz és egy évtizedig senkiben nem merült fel egy újabb élőszereplős feldolgozás, pláne nem egy teljesen új gárdával. Egészen idáig.
Erről van szó
A hatalmas Római Birodalom területén egyetlen kis gall falu állja még a sarat, az emberfeletti erőt adó varázsfőzetnek köszönhetően az itt élők nyugalmát nem zavarhatja meg senki és semmi. A két gyerekkori jóbarát, Asterix és Obelix egyik vadkant ejti el a másik után, miközben kioszt néhány hatalmas pofont a légió katonáinak. Úgy tűnik, ennél békésebben nem is telhetnének a hétköznapok, ám Asterixben eltörik valami és gyökeres változásra vágyik. Éppen jókor tér haza a messzi Kínából kereskedő barátjuk, aki magával hozza a császárné lányát. A távoli országban belvizsályok dúlnak, az egyik királyság uralkodója meg akarja szerezni az uralmat teljes Kína felett, amiért még Rómával is hajlandó szövetkezni. Cézár meglátja a hadjáratban a nagy lehetőséget, ha sikerrel jár, visszanyerheti a szépséges Cleopátra szívét. A kicsi, ám annál lelkesebb gall különítmény ugyancsak útnak indul, hogy a császárné segítségére legyen, de vajon ki ér előbb Kínába?
Az újabb élőszereplős változatért felelős Guillaume Canet jelenleg az egyik legnépszerűbb francia színész, aki rendszeresen ír és rendez is. Szereplőként ezúttal Asterix bőrébe bújt, míg a további szerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint Vincent Cassel, Audrey Lamy, Marion Cotillard, Pierre Richard vagy éppen Zlatan Ibrahimovic.
Ezért jó
Igazi családi mozi, ami igyekszik minden korosztályt kiszolgálni, teszi ezt úgy, hogy a játékidő túlnyomó részében ügyesen bánik az arányokkal, vagyis nem hagy hosszú perceken át magára senkit. Látványos, pörgős, van benne üldözés, menekülés, bunyók és csaták, miközben a kis gall faluból eljutunk a messzi Kínába, de betekintést nyerhetünk a római hétköznapokba és a kalózok cseppet sem veszélyes életébe is. Az idősebbek azon kaphatják maguk, hogy sikerült a sztoriba a gyerekkoruk ikonikus filmjeit és zenéit belecsempészni a sztoriba, a nosztalgiafaktor kimaxolása jelen esetben bocsánatos bűn.
Az Asterix és Obelix-filmek küldetése persze továbbra is a francia életérzés, a történelem, a kultúra és a hagyományok terjesztése humoros formában, emellett univerzális gondolatokat és érzéseket közvetít egyszerre szórakoztató és tanító jelleggel, ahogyan azt a kalandos mesék, a mesés kalandok szokták. A poénok hol vaskosak, hol pedig kisiskolásak, van néhány erőltetett vagy felesleges jelenet, de összességében mindenki megtalálhatja a számítását a csetlés-botlástól az életmódváltáson át a pandák megmentéséig. A magyar neveken és a szövegeken, ha nem is ütik meg a Kleopátra küldetés szintjét, de jókat lehet rajtuk kacarászni.
Ezért nem jó
A kétórás játékidő ugyan gyorsan elmegy, de egy kisebb gyereknek valószínűleg sok lesz. A világban zajló folyamatokat nem mindenki képes nyomon követni, aki pedig igen, annak sem biztos, hogy bejön, így a felnőtteknek szóló üzenet nem feltétlenül fog átmenni. A francia filmes hagyományok és a kultúra sem mindenkinek a szíve csücske, akiknek pedig teljesen kimaradt az Asterix és Obelix vagy a ’80-as és ’90-es években még nem éltek, esetleg más irányzatokat követtek, ugyancsak feszengeni fognak, mert húsvéti tojás helyett csak záptojást kapnak.
Mivel a film családi moziként igyekszik mindenkinek megfelelni, ahogy az ilyekor lenni szokott, teljes mértékben senkinek nem tud. A sztori ráadásul teljesen új ötleten alapul, és nem egy már meglévő képregényt dolgoz fel, így veszít az eredeti bájából. Az alapgondolattól való eltávolodás bizony érezhető: nem egy képregényben vagyunk, nem a megszokott és kedvelt karaktereket, poénokat kapjuk, kicsit mintha mindenki önmaga paródiája lenne, különösen igaz ez Asterix és Obelix civódására, ahogy a helyüket keresik ebben a történetben.
Megéri a pénzét?
A franciák azért még mindig tudják, hogyan kell szórakoztató filmet csinálni, és a középszerűséget is egy üveg jó bor, finom sajtok és ropogós baguette társaságában szolgálják fel. Megvan az a képességük, hogy tudnak nevetni saját magukon, és jó érzékkel merítenek a róluk kialakult sztereotípiákból. Asterix és Obelix történetei a francia büszkeségről szólnak, ahogy a hatalmas Római Birodalmon belül is képesek voltak több-kevésbé megőrizni identitásuk. Kicsit pökhendi, kicsit pofátlan, kicsit nagyzoló, de közben meg az összetartozásról és az életre szóló barátságról szól, na meg a kalandokról és a szerelemről. Az élőszereplős változat felélesztése, az új rendező, forgatókönyvíró és szereplőgárda megjelenése ügyes próbálkozás és bár sokkal univerzálisabb a sztori, Európán kívül valószínűleg így sem fog mozitermeket megtölteni. A más kultúrák bevonása és a XXI. század aktuális problémáinak ötvözése a ’80-as és ’90-es évek popkultúrájával, a rengeteg filmes és zenei utalás, a kikacsintások az idősebb nézőkre – akik valószínűleg a gyereket hozták el – ugyanakkor többé-kevésbé működő és értékelendő megoldások, ötletek.
Az Asterix és Obelix: A Középső Birodalom (Astérix & Obélix: L”Empire du Milieu, 12 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. február 2-től látható a hazai mozik műsorán. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
