VÉLEMÉNY: Ezért nem fogja valószínűleg az Assassin’s Creed Shadows sem felrázni a szériát
Ismerős játékmenet, ismerős hiányosságok
Nagyon-nagyon régóta vártak az Assassin’s Creed rajongói arra, hogy végre Japánban is gyilkolhassanak a kapucnis szabadságharcosokkal. A novemberben érkező Shadows végre teljesíti eme kívánságukat, ám a játék nagyon megosztotta a közönséget, miután publikálták az első előzetesét (olyannyira, hogy a bejelentő előzetes a széria legjobban utált trailere lett). A legtöbben azon háborodtak fel, hogy a játék egyik főszereplője egy fekete szamuráj lesz, a Shadows körüli párbeszédet elsősorban ez a téma dominálja. De láthatóan a játékmenettel is sokan elégedetlenek, vagy legalábbis erre utal az, hogy a Ubisoft YouTube-csatornáján a Shadows hétfő este bemutatott előzetese alatt 39 ezer dislike van 37 ezer like mellett. És hát be kell vallanunk, hogy mikor megláttuk a Ubisoft Forwardon a Shadows játékmenetét, mi sem jöttünk tőle izgalomba. Nem azért, mert egy élvezhetetlen borzalomnak tűnik, hanem mert a videó azt sugallja, hogy a Ubisoft továbbra sem képes vagy hajlandó bátran hozzányúlni a franchise jól bejáratott formulájához. Sőt, még az olyan problémákat sem próbálja megoldani, melyek régóta jelen vannak ezekben a játékokban.
Vegyük például a pályát és a Shadows világát! A videó elején egy bámulatos vidék tárul a szemünk elé, roppant hangulatos, ahogy az erdőből kilovagló Yasuke meglátja a szélesen elterülő rizsföldeket, a mögötte húzódó várost, valami a kettő között díszelgő, hatalmas cseresznyefát. Az Assassin’s Creednek a látványos és szélesen elterpeszkedő tájak jelentik a legnagyobb erősségét, ezzel láthatóan itt sem lesz probléma, az pedig dicséretes, hogy a növényzet mennyire sűrű és részletesen kidolgozott. Az illúziót azonban rombolják az NPC-k. Az Assassin’s Creednek szinte már a védjegye, hogy a virtuális statiszták néha milyen természetellenesen és céltalanul mászkálnak fel-alá. Mármint, oké, ez számos nyílt világú játékban így van, de ebben a franchise-ban különösen feltűnő szokott lenni. A Shadows bemutatójában rögtön a második szembejövő NPC elkezd random keresztbe menni az úton, és csak akkor hőköl hátra Yasuke lovától, mikor az már majdnem eltapossa, az nem számít, hogy már rég meg kellett volna látnia a szamurájt (egyébként szinte mindenki így reagál a ló közeledésére). A városba érve a gyalogos Yasuke is mintha összezavarná az NPC-ket, sokan meghajolnak előtte, mások viszont úgy lépkednek és forognak körülötte, mintha az MI hirtelen nem tudná, hogyan kell reagálni a jelenlétére.
Az Assassin’s Creed egyik régi és fájó problémája, hogy sokszor mennyire laposak bennük a párbeszédek, különösen más AAA játékokhoz képest. És a videó alapján nem úgy tűnik, hogy a Shadows ezen a téren fejlődni fog. Yasuke találkozik egy öregasszonnyal, akivel mindössze egy percet beszél, és akit eddig láthatóan nem ismert, de ez elég is ahhoz, hogy a szamuráj beleegyezzen, leszámol a várost sanyargató katonákkal. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk, hogy a nő egyáltalán nem akadt fent Yasuke származásán (az egyik NPC megjegyzése alapján ezt valószínűleg azzal fogják megmagyarázni, hogy széles körben ismerik a fekete szamurájt), akkor sem elég életszerű vagy érdekes a dialógus. A karakterek testmozgása nem igazán reflektál arra, amiről beszélnek, az asszony nem néz Yasuke szemébe (ez inkább hiányosságnak tűnik, mint szándékos fejlesztői döntésnek), a férfi pedig egy unalmasan idealista karakternek tűnik, aki vakon követi a saját igazságérzetét. Az sem segít, hogy néhány mondat izzadtságszagúra sikerült, például amikor az esti vadászatra induló Naoe azt mondja egy későbbi jelenetben halálos komolysággal, hogy „nem leszek egyedül, mert velem vannak az árnyékok.”
A harcrendszer a maga módján szórakoztatónak tűnik, mert Yasuke támadásai kellően erősek és véresek, az ellenfeleknek pedig nincs túl sok életereje. A Shadowsban mindenféle kardok és husángok a rendelkezésünkre állnak majd, az ellenfeleink egy részén páncél lesz, amit érdemes lehámozni egy arra alkalmas fegyverrel. Kitérni, blokkolni és hárítani is tudunk, a támadásgomb nyomva tartásával pedig pozitúrákat vehetünk fel, melyekből mindenféle támadásokat és kivégzéseket indíthatunk. Szóval talán lesz majd annyi variáció és lehetőség a harcok során, hogy ezek lekössenek minket. De a karakterek animációja meglehetősen darabos, a mozdulataik nem igazán folynak egybe, a játék teljesítményén pedig még lenne mit javítani. Persze hónapok vannak még hátra a megjelenésig, ez pedig egy „work in progress” felvétel, de a Ubisoft híres arról, hogy a nyílt világú játékai nem futnak túl jól a premier napján.
A Shadows legnagyobb erősségének egyelőre az tűnik, hogy számos játékmechanikát készítettek a lopakodáshoz. A gameplay-videóban megmutatták Naoe kampós kötelét, ami nem egy statikus tárgy, vagyis szabadon lengedezni tudunk vele, miután beakasztottuk egy magaslati pontba. A játékban dinamikus fényrendszer lesz, tehát ha kiiktatjuk a fényforrásokat, akkor úgy el tudunk rejtőzni a sötétségben, hogy szemből sem vesz észre minket időben az áldozat. A shinobi nő arrébb tudja vonszolni a megragadott áldozatát, mielőtt kiiktatja, hasra tudja vágni magát a fűben, a kis tavacskákban pedig hosszabb időre el tud bújni, köszönhetően egy légcsőként használt botnak. Szerencsére itt azonnal megöli a rejtett penge a lopakodásból leszúrt áldozatokat, nem kell azon agyalni, hogy vajon biztos belehalnak-e.
Szóval vannak olyan részei a Shadowsnak, melyek kellően szórakoztatónak tűnnek, és így jó esély van rá, hogy élvezni fogják azok a rajongók, akik az Assassin’s Creed előző néhány részére is befizettek. De azok a megoldások, amiket a Ubisoft újdonságnak próbál beállítani, egyelőre nem hiszem, hogy különösebben felrázzák majd a formulát. Az évszakok változása az, amire talán a legjobban felhívták a figyelmet a Forward során, ez állítólag alaposan befolyásolni fogja a játékmenetet. Tavasszal például több olyan növényzet lesz, amiben el tudunk bújni, télen pedig befagy a tó és jégcsapok keletkeznek, az utóbbiak lebuktathatnak minket, mikor a tetőn mászkálunk. Azonban az Assassin’s Creedek nem arról híresek, hogy a hatalmas pályáikon alaposan átgondolják a helyszínek elrendezését, így nehéz elképzelni, hogy például ugyanannak a kastélynak a nyári és téli változata között olyan nagy eltérések lesznek, hogy ezek meghódítása egészen más stratégiát igényel majd. Az évszakok aszerint fognak változni, hogy hol járunk a fő küldetésekkel, tehát valószínűleg nem lesz nagy beleszólásunk abba, hogy melyik évszakban akarunk megoldani egy adott küldetést.
Az Assassin’s Creed-játékok legnagyobb problémája, hogy az irgalmatlanul nagy pályáik rengeteg tartalmat igényelnek, emiatt pedig ezeket nem tudják kellően változatosra megcsinálni. A Shadows Japánja akkora lesz, mint az Originsben Egyiptom, ami szerencsére nem olyan gigantikus mint a Valhalla térképe. De egy idő után az Origins is túl hosszúnak érződött, a Shadowsban pedig egyelőre nem látni, hogyan fogják változatossá tenni a gyilkolást, ami várhatóan itt is kiteszi a játékidő túlnyomó részét. Talán Yasuke és Naoe váltogatása lesz a megoldás, akiknek mások az erősségeik és a gyengeségeik, ugyanis a legtöbb küldetést bármelyikükkel teljesíthetjük majd.
Nem arra akarok kilyukadni, hogy a Shadows feltétlenül rossz játék lesz. Akinek bejön az Assassin’s Creed formulája és a japán kultúra, az könnyen lehet, hogy kielégítő élménynek fogja találni. De jobb felkészülni rá, hogy a Ubisoft valószínűleg nem ezzel a játékkal fogja pótolni azokat a hiányosságokat, melyeket évek óta hangoztatnak a kritikusok és a rajongók is.
- Platform