Argylle: A szuperkém - Kritika

A Kingsman-filmekkel Matthew Vaughn mocskos szájú James Bond-sztorikat tett le az asztalra, és legújabb filmjével is a szuperkém világát karikírozza, csak ezúttal más oldalról megközelítve: mi van akkor, ha egy átlagos külsővel és élettel megáldott írónő kémregényei olyan kísértetiesen hasonlítanak a valóságra, hogy ez az írónő spionok és rosszarcúak célkeresztjébe kerül?

Pontosan ez történik Elly Conway-jel (Bryce Dallas Howard), az egyedül... na jó, Alfie nevű macskája társaságában élő nővel, akinek életére egyszer csak egy rakat rosszfiú tör, még szerencse, hogy ezzel egy időben megjelenik Aiden (Sam Rockwell), az átlagos külsejű, de csöppet sem átlagos képességekkel felruházott kém is, hogy megvédje őt.

Nagyjából ennyit árul el az Argylle: A szuperkém előzetese, és mi sem megyünk bele jobban a történésekbe, mert egyrészt ezzel spoileres területre tévednék, másrészt azért, mert a film cselekménye olyan szövevényes és fordulatos, hogy hosszú bekezdéseken át lehetne bogozgatni. Bizony, a film 140 percére jó néhány narratív vargabetű jut, ezek között akad néhány frappáns és váratlan, melyeket látva szaporább lehet a szívverésünk, de egy idő után a fordulatok kezdenek menetrendszerűvé, egyúttal fárasztóvá válni.

És nem ez az egyetlen, mi több, a legfőbb probléma az Argylle-lal. Aiden már a jelenése első pillanataiban kifejti, hogy a kémek valójában nem olyanok, mint ahogy azt Elly a könyveiben elképzeli, azaz nem úgy néznek ki, mint Henry Cavill vagy John Cena, és nem esnek át olyan elképesztő, a fizika törvényeit semmibevevő kalandokon, mint ők. Azt gondolnánk, hogy a film innentől kezdve ügyes és okos párhuzamot von a vadregényes és a valós kémkedés között, megmutatja, hogy néz ki mindaz a valóságban, amit Elly a papírra vetett, szóval elkezd játszani a narratívával.

De nem. A film nem csapja le a saját maga által feldobott labdát, ehelyett hőseit olyan extrém helyzetekbe és akciójelenetekbe szuszakolja, hogy egy idő után már nem csak a fordulatok fárasztanak... Pedig mind Rockwellnek, mind Howardnak jobban állt volna a hétköznapiság - annak bemutatása, hogy birkóznak meg az esetlen, tökéletlen emberek az emberfeletti kihívásokkal.

Annyi baj legyen! Az Argylle a gondolatok ébresztése helyett az érzékszervek bűvölésére megy rá. Egy világkörüli kalandra invitál, melyben egyik plakátra való szlogen követi a másikat, a smink nem kenődik el, a mosoly nem hervad le, és ha nem a szavaké a főszerep, akkor a lőfegyvereké. A gond csak az, hogy a megannyi túltolt akciójelenet - mert Vaughn ezúttal is elengedi a gyeplőt - és fordulat ellenére már számos ehhez hasonló filmet láttunk, csak maximum gyengébb koreográfiával, viszont kevésbé műanyag trükkökkel. De senki se csodálkozzon azon, ha úgy jön ki erről a filmről, hogy inkább nézett volna meg egy Bond-filmet helyette.

---

Az Argylle - A szuperkém (Argylle, 16 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. február 1-től látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.