Air: Harc a legendáért - Kritika
Nem légből kapott mese
Matt Damon és Ben Affleck új közös filmje az évszázad egyik nagy üzletének nem megénekelt történetét meséli el alaposan kiszínezve, hogy jobban csússzon.
Erről van szó
1984-ben nem a Nike volt az egyetlen cipőgyártó cég, amely felismerte Michael Jordanben a jövő nagy ígéretét: a kosaras piacon akkor sokkal nagyobb névnek számító Converse és Adidas is megpróbálta őt becserkészni, de Sonny Vaccarónak (Matt Damon), a Nike kosaras scoutjának volt egy mesterterve: nem egyszerűen csak szponzorálni akarta Jordant, hanem azt, hogy a neve eggyé váljon a cipővel mondván "a cipő csak egy cipő, amíg valaki fel nem veszi". Ehhez viszont nem csak a cég vezérigazgatóját, Phil Knightot (Ben Affleck), de a Jordan-családot is meg kellett győznie, élen a matriárka Deloris Jordannel (Viola Davis).
Ezért jó
Affleck (színész-producer-rendező) és Damon (színész-producer) ugyan szépen becsomagolja a sikertörténetüket, laza humorral és személyes drámával kísérve adják elő, de abból nem csinálnak titkot, hogy az amerikai álom pénzben mérhető megtestesüléséről mesélnek, hisz a filmben el is hangzik az a passzus, hogy ha azt mondod, ez nem a pénzről szól, akkor tuti, hogy arról; így aztán hiába mesél a cég Jason Bateman által játszott marketingese ködös szemekkel arról, hogy alig láthatja a lányát, a főszereplő Damon kapcsán pedig hiába hangsúlyozzák gyakran, hogy az állásával játszik, a filmben mégis a pénzzé a főszerep, hisz az Air az évszázad egyik legnagyobb sportüzletének nyélbeütéséről mesél. Ismételjük: teszi ezt szórakoztatóan, könnyedén, egymást froclizó középkorú emberek tálalásában, akik magukból is hajlamosak viccet csinálni (élen az Affleck által megformált Knighttal, akinek bőrében a színész nagyobbat majomkodhat, mint 25 éve a Szerelmes Shakespeare-ben).
Ugyan a film közel se annyira magával ragadó, mint a piszkosul okos Pénzcsináló vagy a romantikusan bájos Jerry Maguire, mégis jó érzés egy olyan közönségfilmet látni a személyében, amely nem látványeffektusokkal és az alsójukat kívül hordó hősökkel próbál meg szórakoztatni, nem mellesleg egy remek és forradalmi üzleti modell születését adja elő, még ha a valóságtól azért rendesen elrugaszkodott módon teszi is azt.
Ezért nem jó
Ha a filmről lehámozzuk a rutinos alakításokat és az irodai humort, akkor drámáját meglehetősen rágógumi-ízűnek érezhetjük, történetét pedig emiatt jobban el tudnánk képzelni egy doksi részeként - de azért tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért akarnánk kivenni egy filmből Chris Tucker anekdotázását vagy azt, ahogy Ben Affleck tényleg hülyét csinál magából?
Megéri a pénzét?
Persze. Az Air: Harc a legendáért ugyan nem annyira maró és találékony, mint Adam McKay filmjei, és a maga áttetsző módján kicsit álszent is, de ha szigorúan filmként nézzük, akkor azon ritka filmpéldányok sorát gazdagítja, melyben egy jól összeválogatott színészkoszorú puszta szövegeléssel szórakoztat - és elég jól csinálja azt.
Az Air: Harc a legendáért (Air, 16 éven aluliaknak nem ajánlott) 2023. április 6-tól látható a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
