Ahol a sötétség lakozik - Kritika
Triplapaprikás is lehetett volna, de nem mar eléggé
Bishal Dutta játékfilmes rendezői bemutatkozása egy hindi lányról szól, akit egy láthatatlan démon terel vissza a saját gyökereihez.
Erről van szó
Samidha egyike a tipikus (amerikai) tinédzsereknek: a külsőségeket mindennél fontosabbnak tartja és le sem lehet vakarni a telefonjáról. Rég eltávolodott gyerekkori legjobb barátjától, Tamirától - főleg mióta a lány nagyon furcsán viselkedik, magába zárkózik, igénytelenül néz ki és mindenhová magával cipel egy gyanús külsejű befőttesüveget. Mikor Tamira megpróbál Samtól segítséget kérni, a lány dühében széttöri az üveget, és nem is sejti, hogy ezzel egy hús- és lélekevő démont szabadított magára és a környezetében élőkre.
Ezért jó
Egyáltalán nem meglepő, hogy az Ahol a sötétség lakozik mögé Raymond Mansfield és Sean McKittrick producerpárosa állt be, ők ugyanis Jordan Peele több filmjén is dolgoztak, de ők voltak többek között az Antebellum: A kiválasztott című horror producerei is, amely részben egy rabszolgatartás korában játszódott. Az Ahol a sötétség lakozik is egy kulturális/faji szubkultúrát jár körbe, annak tényleges és allegorikus démonait viszi a vászonra - ez utóbbi az örökségére és a gyökereire fittyet hányó nemzedékben manifesztálódik, de megrémülni nem kell, a film nem citál nehéz mondanivalót, intelme csupán csak eszköz egy láthatatlan, de érzésre nagyon is jelenlévő démonnal szembeni harcban.
Ezért nem jó
Kár, hogy mindezt felületesen és helyenként kifejezetten ügyetlenül teszi. Nem mondhatnánk, hogy az Ahol a sötétség lakozik teljes egészében nélkülözi az atmoszférát, de Dutta nem tűnik annyira kirobbanó tehetségnek, hogy képes legyen kiegyensúlyozottan adagolni a hangulati elemeket, meg jó alaposan ránk ijeszteni. Az sem véletlen, hogy démonját sokáig elrejti a szem elől, ugyanis mikor végre teljes valójában láthatjuk, hát teljesen jogosan ugrik be sok-sok olyan videón megjelent film, amit a tékák alsó polcairól kellett csipesszel kipiszkálnunk - ha erre támadt ingerenciánk.
Nagyobb probléma, hogy a fentiekben említett kulturális örökség és misztikum meglehetősen szedett-vedett módon van tálalva, mint ahogy a szereplők tettei sem mindig indokoltak. Néhány döntésük a legrosszabb horrorfilmes alakok sokszor kifigurázott tetteit idézi: persze, egy viharos éjszaka kellős közepén látogass meg egy démonjárta házat! tégy meg mindent annak érdekében, hogy egyedül maradj! semmiképp se figyelj oda a baljós előjelekre! és így tovább.
Az író-rendező Dutta nem csupán az alapból halovány karakterrajzzal ellátott hőseit terelgeti kifogásolható irányokba, de gyakorta él homlokráncoló forgatókönyvírói megoldásokkal is - gondolunk itt például egy semmiből megjelenő könyvre, ami hasznos utasításokat rejt a teendőkkel kapcsolatban, vagy arra a tanárra, aki az egyik pillanatban még a főszereplő lány épelműjéségét kérdőjelezi meg, a következő jelenetben meg már mindenféle átmenet nélkül ő is a démon elől menekül. Ezekből is látszik, hogy sok nem kellett volna ahhoz, hogy az Ahol a sötétség lakozik egy kiváló vagy legalábbis kielégítő horror legyen, de sajnos ezek az otrombaságok gyakorta vágják haza az amúgy érdekes történetet.
Megéri a pénzét?
Sajnos csak fenntartásokkal. A remek alapszituációt és a helyneként kifejezetten erős pillanatokat otromba írói és rendezői húzások, sekélyes karakterek és olcsó szörnydizájn ellenpontozzák, és jó eséllyel inkább az utóbbiak maradnak meg.
Az Ahol a sötétség lakozik (It Lives Inside, 16 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2023. szeptember 21-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
