Agymanók 2. - Kritika

A történelem ismétli önmagát. 9 évvel ezelőtt, az Agymanók bemutatója idején is azon keseregtünk, hogy a Pixar vesztett a fényéből, hogy aztán Riley érzelmei teljesen elvarázsoljanak minket. Most is ugyanez a helyzet: olyan tisztes, de felejthető alkotások, mint a Luca, a Lightyear vagy az Elemi emlékével a hátunk mögött jogosan érezhettük úgy, hogy kedvenc animációs stúdiónk megint gödörbe került - de majd az Agymanók 2. kihúzza onnan, nem igaz? Mi az, hogy!

De mit keresnek ezek az új, mindent felforgató érzések Riley elméjében? A 13 éves lány megérkezett a pubertás kapujába, ez pedig teljesen átrendezi a gondolatait - és persze az érzéseit is. Ezt megfejelendő még egy jégkorong-tábor is vár rá, ahol gimnazista lányok előtt kell bizonyítania rátermettségét. És hogy lehetne menő valaki, aki tele van feszültséggel és féltékenységgel, ráadásul ciki dolgokat művel, és még meg is játssza magát? Riley eredeti érzelmei úgy vélik, minden problémára nagyon egyszerű választ lehet adni, vagy simán csak el kell temetni őket jó mélyre. Feszkó ezt máshogy látja, ez pedig hamarosan olyan ellentétet szül, aminek egy újabb nagy elmekaland lesz a vége.

A történelem tényleg ismétli önmagát. Mikor anno Pete Docter belefogott az Agymanókba - melynek sztoriját saját lánya felnövéstörténete inspirálta -, eleinte jóval több érzelemmel zsonglőrködött a végső öt helyett, de aztán rájött arra, hogy ez túlbonyolítaná a történetet, így jó néhányat elengedett. Pont ugyanez történt, mikor a filmmel rendezőként bemutatkozó Kelsey Mann átvette tőle a folytatást: a direktor eleinte kilenc új érzelemmel számolt, melyek valósággal elárasztották volna Derűt, de aztán ő is szembesült azzal, hogy ennyi új figurát egyszerűen nem lehet észben tartani, ezért jó néhánytól megszabadult, illetve összevonta őket. Például az irigység és a féltékenység két különböző érzelemként öltött volna testet, de végül a bűntudat is beépült Feszkó figurájába.

Nem is baj, hogy Mann kivont pár figurát a képletből, ugyanis az ő története még az elsőnél is rétegezettebb és szerteágazóbb. A táborban küszködő Riley-t érintő szál legalább annyira árnyalt, összetett és fordulatos lett, mint a fejében torzsalkodó érzelmeké. Ráadásul a lány belső világa is számos új szinttel és jellemzővel gazdagodott: az érzelmek mellett megjelentek a meggyőződések és az ezek által szőtt énkép, amely egy tinédzser esetében jóval messzebb mutat az örömnél és bánatnál vagy ezek kettőségénél.

Jóllehet, a folytatás is az első rész nyomvonalán halad, azaz ezúttal is a komfortzónájukból kimozdított figurák külső és belső utazását kell követhetjük nyomon, de Mann és az első rész után forgatókönyvíróként visszatérő Meg LeFauve megannyi remek ötlettel vértezi fel a kalandot a gúny kanyonától kezdve a titkok páncéltermén át sok-sok üdítő és szellemes újdonságig. És hogy a kisebbek se vesszenek el a hevesen bólogató, a szituációkra rendre ráismerő szülők mellett, az Agymanók 2. az intellektus simogatásán kívül számos vizuális geget és poénmorzsát is kínál, de még az idétlenségtől innen maradva.

Miközben tehát rácsodálkozunk a film találékonyságára, szélesre tárult érzékszervekkel kapaszkodunk sodró lendületébe, jókat kacagunk az ilyen-olyan poénjain és a legváratlanabb pillanataiban nyúlunk a zsebkendőért, még el is gondolkodhatunk azon, hogy nem az számít, hogy jó embernek tartjuk-e magunkat, vagy nem elég jóknak, hanem szimplán csak az, hogy emberek vagyunk. Hibákkal, emlékekkel, vágyakkal és számtalan olyan tulajdonsággal felvértezett egyéniségek, akiknek bátran fel kell vállalniuk azt, ami a tükörből visszanéz rájuk.

---

Az Agymanók 2. (Inside Out 2, 6 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. június 13-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.