A védelmező 3. - Kritika
Az olasz meló
Az egész még valamikor a nyolcvanas években indult egy televíziós sorozattal, melyben a volt hírszerző, Robert McCall magánnyomozóként siet megbízói segítségére, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat, felhasználva ehhez képességeit és kapcsolatait, egyben vezekeljen a múltban elkövetett bűneiért. A sorozatot 2021-ben újraélesztették, ezt megelőzően pedig a mozikban nézhettük végig, ahogy Denzel Washington egy barkácsáruházi özvegyember bőrébe bújva jól felszívja magát és az esti olvasást a helyi orosz maffia módszeres és kegyelmet nem ismerő felszámolására cseréli, mindezt az általa megkedvelt prostituált bántalmazása miatt. A siker nem maradt el, így a folytatás sem, ahol hősünk még nagyobb veszélynek tette ki magát ahelyett, hogy maradéktalanul kiélvezné a nyugdíjaséveit. A második rész szintre pöccre ugyanolyan fogadtatásban részesült, mint az első, ezért az alkotók harmadszorra is neki futottak a dolognak, és az Egyesült Államokat, mint helyszínt elhagyva zárják le a történetet.
Erről van szó
Robert McCall éppen Szicíliában lábadozik, ahol beleszeret az Altamonte nevű kisvárosba, valamint annak lakóiba, akik befogadják őt. A helyiektől a nápolyi maffia védelmi pénzt szed, és aki ellenkezni mer, azt alaposan megleckéztetik. Ezzel már hősünk haragját is kivívják, mert nem tudja nyugodtan elfogyasztani a teáját. Rövidesen rengeteg dolga lesz a halottkémnek, ahogy a bandatagok hullani kezdenek a legváltozatosabb és legcsúnyább halálnemek közepette. Ezzel párhuzamosan a CIA is megjelenik a környéken egy gyanús drogügylet miatt és azonnal feltűnik nekik is, hogy valaki számolatlanul gyártja a hullákat. A láthatatlan igazságosztó semmit nem akar jobban, mint a világgal és önmagával való megbékélést, de erre egy kicsit még várnia kell.
Ezért jó
Antoine Fuqua rendező, aki a trilógia mindhárom részét dirigálta, tudja, mi kell a népnek, és bár időnként mellélő, legtöbbször megbízhatóan szállítja a látványt és az izgalmat. Az egész olyan, mint egy útifilm - a helyszínt a dél-olasz Campania régió hangulatos településeiből gyúrták össze -, ahol a rosszfiúk belerondítanak a látványba és a boldogságba, ezért az a büntetésük, hogy a 69-hez közelítő Denzel Washington küldje őket a másvilágra. Robert McCall karakterét az idő előrehaladtával egyre gyakrabban kísérti a múlt, a megannyi elkövetett gyilkosság, miközben próbál békére lelni minden tekintetben, egyúttal önigazolást is keres, hogy legtöbbször a jó érdekében cselekedett. Kifejezetten jó ötlet az alkotók részéről, hogy a nagy utazás végéhez közeledő főhőst egy mélyen vallásos környezetbe helyezték, ahol még inkább ki van téve ezeknek az impulzusoknak. Egy profi bérgyilkos a kultúra és vallás bölcsőjében, hát nem szép gondolat? A közbevetett gyújtogatások, lövöldözések, robbantások, fenyegetések, zsarolások a féktelen harag és a szent áhítat furcsa, bizarr egyvelegét hozzák létre.
Ezért nem jó
Ne szépítsünk, gyakorlatilag harmadszorra adják el nekünk ugyanazt, miközben a főhős nem fejlődött, csak öregedett. Ugyanaz a szituáció, ugyanazok a kényszeres mozdulatsorok, ugyanaz a szenvtelenség, illetve ugyanaz a túlzott magabiztosság pipálható ki az ellenfél részéről. A stopper bekapcsolva, a másodpercek fogynak, ahogy a rosszfiúk túlélési esélyei is. Apropó rosszfiúk, ők ezúttal is csak asszisztálnak a vérengzéshez, ami talán nem akkora probléma, de hogy a vezetőjüknek ezúttal sem osztottak agyat, az már némileg bosszantó. Elég nehéz elképzelni, hogy ennyi ésszel valaki képes egy ekkora befolyással bíró bűnszervezetet irányítani és hosszútávon működtetni a lebukás veszélye nélkül, nem is beszélve a konkurenciáról. Egy XXI. századi gengszter azért ennél sokkal komplexebb és ellentmondásosabb kéne, hogy legyen. A karakterek és a köztük lévő interakciók nincsenek túlírva, a párbeszédek borzasztó gyengék, de hát szerencsétlen szereplőknek meg kell szólalniuk, mert némán, zongorakísérettel elég hülyén nézne ki a film. És itt most nem is szeretnénk ötleteket adni.
Megéri a pénzét?
Meg, mert bár a történet kísértetiesen hasonlít az előzőekhez, a dél-olasz helyszín teljesen magával ragadja az embert. A táj szépsége éles kontrasztban áll az öldökléssel, ami kimozdítja a komfortzónájából a nézőt, de hát éppen ez a szándék. Egy véres, ugyanakkor szép és megható lezárást kapunk, melynek végén hősünk talán végre tényleg megpihenhet, ráadásul a történések és személyek vonatkozásában a film némi meglepetéssel is szolgál. Kár is lenne tagadni, Denzelt akkor is sokan megnéznénk, ha két órán keresztül a lábát áztatná egy lavór vízben sózott kesudiót ropogtatva, de szerencsére ennél jóval többre futja tőle.
A védelmező 3. (The Equalizer 3, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2023. augusztus 31-től megtekinthető a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban.
