KRITIKA (helyett): A sötét ötven árnyalata

Megvallom nektek őszintén, hogy álmomban néha még felsírok - vagy felröhögök? -, ha eszembe jut az a hat ostorcsapás, amit Christian Grey mért Anastasia hogyishívják popójára A szürke ötven árnyalatában, és amit a film úgy próbált eladni, mint a világ legperverzebb húzását, és bizony Anastasia kisasszony ezt úgy is élte meg: könnyek között szakított azzal a szemét állattal, aki erre az alantasságra gerjed...

Valahogy nem éreztem a vágyat magamban, hogy láthassam eme vérlázítóan fülledt (csak viccelek) film folytatását, melyben még a punciszőr is CGI, és melyben minden explicit kiszólás úgy hangzik, mintha az elkövető azon mód el is szégyellené magát, hogy hogy beszél. Szóval forogtam, szenvedtem, kínlódtam, és előre féltem a napot, amikor el kell majd mennem a beszédes című (sötét!) folytatás vetítésére, mikor hirtelen jött a szikra: magam helyett benevezem a szerkesztőségünk hölgytagjait, akik nemüknél fogva - és kérlek, ne illessetek sovinizmus vádjával, csupán csak a bőrömet akartam menteni - talán bele tudnak látni Anastasia fejébe, és képesek lesznek felfedezni eme világméretű őrületnek a pozitív vetületeit.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat. De lássátok, olvassátok ti is, milyen tapasztalattal lett gazdagabb Brigi, Veronika, Viki és Zsófi A sötét ötven árnyalata tegnap esti vetítésén!

(Véleményüket párbeszéd formájában, messengeren rögzítettük, az alábbiakban ebből olvashattok szemelvényeket. Ha ez valakit zavar, annak jeleznénk, hogy az alábbi sorok spoileresek lehetnek.)

Viki: Az első részhez képest a legnagyobb különbség az, hogy megpróbálták több szálon futtatni a cselekményt, ezzel próbálva változatosabbá tenni a sztorit. Véleményem szerint nem sikerült az elképzelést jól megvalósítani, mert ahelyett, hogy egy kidolgozott történetet kaptunk volna, mintha belekaptak volna ebbe is, abba is, amitől egy nagy, felületes, átgondolatlan katyvasz lett az egész. Éppen emiatt már maga a műfaj is egy nagy kérdőjel számomra. Lehetne szoftpornó (s&m semmiképp), de ahhoz túl kevés a szex, egy romantikus vígjátékhoz túl sok, és bepróbálkoztak ezzel a "thriller" vonallal is, ami szerintem teljesen megalapozatlan ebben a történetben. Még a srác exbarátnője hagyján, de Anastasia okos, jól szituált főnökének egyik pillanatról a másikra történő átváltozása primitív bosszúállóvá, számomra teljesen hiteltelen volt.

Zsófi: Ana főnöke szerintem már korábban elkezdte tervezni a bosszút. Ott volt az álarcos bálon és csinált egy fényképet az egyik családi képről.

Veronika: Hogy a Csipkerózsika bökje meg orsóval az ujjbegyét! Má megint mi vót ez? - gondoltam. De ahogy végignéztem az arcokon, úgy láttam, ezzel nem csak én voltam így. Ahogyan az első rész után, úgy ezúttal is roppant mód felháborít eme Csipkerózsika-sztori valódi mondanivalója.

Zsófi: Szóval szerintem majd a következő részben kiderül, hogy Jack Grey valamelyik ex-alávetettjének a barátja volt, vagy valamelyik családtagja volt Grey alávetettje. Vagy ne számítsak ennyire csavaros történetre? De ne csak rosszat mondjak, szerintem volt benne 3 pozitívum: Grey borostája, Grey reggeli edzése és kicsit kevesebb klisé, mint az első részben.

Veronika: 1-2 nyáladzásba torkolló randijelenet, helikopterrel végrehajtott dugóhúzó-kísérlet, és szexuális segédeszközök lightos próbálgatása közepette telik a kétórás játékidő. Vártam, hogy majd hipertóniám lesz a vetítés közepére, de még csak a kukoricát sem kapkodtam hevesebben. Talán a kólámat mintha nagyobb szívóerővel, hangosabban szürcsöltem volna (persze ez a düh miatt volt, amit a film egész ideje alatt éreztem). Szóval vérszegényen ennyi. Vasszagú volt a buli gyerekek, kár is tagadni!
Szánalom a köbön, amit ez a szerencsétlen nő elvisel, mármint amit önszántából, szenvedéllyel megél, hiszen senki sem tartott pisztolyt a fejéhez azzal a szöveggel, hogy: "Anyukám, legyél má az alárendeltem, légyszí!" Az ötven árnyalat-sorozat (szerény személyem szerint legalábbis) szörnyű üzenetet hordoz: mégpedig azt, hogy igen is bátran higgyen abban a sok, szárnyát próbálgató tinilány, hogy minden férfi jóságos szőke herceggé formálható, és nemcsak formálható, de egyenes gerinccel és a szerelem őszinte erejével – na jó, meg pár gésagolyó és mellcsipesz bevetésével – delejezve képes a gyökeres változásra, mindegy, mennyire beteg, önző lényről legyen is szó. Illetve, hogy totál normális az, ha elfojtjuk magunkban a valódi igényeinket. Igen ám, de ahogy azt a mondás is állítja: kutyából nem lesz szalonna. Miért van szükségünk erre? Miért akarjuk szándékosan nem észrevenni azt, ami van? De hagyjuk is a Csernus-féle tanmesét! A sötét ötven árnyalatában azt hihetnénk, hogy gerlepárunk – oh, yeah! – szintet lépett, közben pedig csak tapogatózunk tovább a sötétben.
Őszinte, valódi emberi megnyilvánulásokra vágyom! Tele van a padlás az önámítással fűszerezett, irreális jelenetekkel. Egyre inkább azt látom, hogy ritkaságszámba megy az, ha egy nő őszintén meri vállalni és végigvinni élete során azt az értékrendet, amit a családjából hozott és képvisel. Kinek, minek akarunk megfelelni? Rossz vagyok, ha nemet mondok? Kevésbé fognak szeretni, ha felvállalom az igényeimet? Nem kell ahhoz szado-mazo klubot alapítani, hogy ugyanolyan alárendeltek legyünk, mint Anastasia. Ha nem vállaljuk fel önmagunkat, kész az alárendeltség: egy masnival átkötve eladtuk a lelkünket az ördögnek. Szeretni, rajongani lehet, nem szégyen ez, hiszen pont azt ecsetelem, hogy mindenki vállalja önmagát, és így a véleményét is a filmekkel kapcsolatban.

Zsófi: De még ez is annyira végtelenül egyszerű, mint amennyire az, ahogyan Anastasia percenként elfelejti, hogy a pasija miliárdos, és rácsodálkozik minden ingóságra, ingatlanra. Mondjuk adja is a srác alá a lovat ezekkel a szövegekkel, hogy "Tartsd meg a 24 ezer dollárt, én negyed óránként keresek ennyit...".

Veronika: Totál egyetértek, hölgyeim! A sötét ötven árnyalata valahogy nekem nagyon nem kóser: “ez nekem így torz képet ad”. És ez már nagyon nem hiányzik, nagyon nem kéne. Túl sok a félrevezetés tengerében.

Zsófi: Szerintem ennek a filmnek nem mi vagyunk a célközönsége.

Viki: Én elgondolkodtam, hogy ez mégis milyen korosztálynak szól? Mert azok a kislányok, akik 14-15 évesek és még ártatlanok, na, ők még benyelik ezeket a bődületes, eltúlzott, túljátszott dolgokat, de a film 18-as karikás, tehát alapjaiban nem átgondolt az egész projekt. Marad az a ritka faj, aki bár 18 pluszos, de még nincsenek saját élményei, viszont ezzel igencsak leszűkült a célcsoport, akiknek ez tetszhet.

Zsófi: Nagyon torz képet és elvárást mutat a film. Mi lenne, ha Grey nem lenne milliárdos? Ana akkor is belemenne ebbe a kapcsolatba? Túl sok a tündérmesei elem a filmben, amiből mi már kiöregedtünk. Ráadásul amikor még a nők, nemhogy a társadalom, fejében sem tiszta, hogy a bántalmazás nemcsak fizikai lehet, hanem lelki is, akkor ez a film azt mutatja, hogy ki kell tartani a férfi mellett, mert a lelki bántalmazást meg lehet változtatni, vagy ha nem, akkor az is a nő érdekei miatt történik.

Brigi: Ez egy tragédia volt, mindennel egyetértek. Nevetséges alapfeltevés, ostoba nőkarakter, Grey mellesleg nem egy szörnyeteg, sem klinikai, sem társadalmi aspektusból, de máris kifejtem.
1. probléma: A sztori eleve súlytalan. A felvilágosult, antropológiai optimizmusa agyonbassza az egészet. A korszellem képtelen feldolgozni az önmagában való gonosz létének lehetőséget. Grey az iskolapélda. Grey egy szörnyeteg ugye az első rész alapján. Ez akkor lenne izgi, ha csodás gyerekkora, szerető szülei és normális élete lett volna. De valaki nem lehet manapság szörnyeteg, csak mert az. Ha minden racionális indok nélkül egy szörnyeteg, az iszonyú ijesztő, és így zsigerből rettegést vált ki. Úgyhogy mindenképpen kell egy elcsépelt indok, ami megmagyarázza, hogy miért olyan, amilyen. Krekkes anya, gyerekkori sokk, jaj szegény, hát, nem is csoda. Úgy lett volna értelme, ha minden ok nélkül olyan, amilyen. Akkor lett volna valóban kegyetlen. Így csak egy sérült ember.
2. Ez egy Szépség és a Szörnyeteg iteráció, némi Kékszakállú herceggel vegyítve. Ez egy mese. Az első rész is az. De ez a nyáladzás a második részben, totál kontextuson kívül esik.
3. Grey nem szadista. Nem a fájdalom okozása szerez neki örömet, hanem a feltétlen bizalom és ráutaltság tudata. A szadizmus maximum ott játszik be, amikor már a végletekig fokozták a játékot, és nincs hova tovabb, mint a durva erőszak. Amit a kislány még maga kért volna, ha eltolódik a toleranciaszintje a finoman durva játékok miatt, amit szemmel láthatóan igényel és élvez.
4. Nem volt elég szex. Nem volt dráma, én a végéig úgy éreztem, hogy még mindig befele megyünk a sztoriba, mikor lesz már valami csattanó. Ami volt, az meg uncsi volt. Mindenki happy, Grey egy szánalmas romantikus kiscserkész lett, nyoma nem maradt annak, aki volt, mindent feladott, mert ugye Ana (aki minden romantikus nő jelen esetben) a különleges, a kivétel, aki miatt megváltozik és whatever. Yeah. Csak ez óriási nagy hazugság.
5. Következetlenségek: A konty. Szétszexelték. Amikor az ágyra dobta, kibomlott, a következő snittben patent volt. A rúzs. Nem jött le, nem fogta meg az inget, nem jött le szex közben, de lazán le lehetett törölni egy vizes szivaccsal. Ja, és a liftes jelenetnél lazán beletörölte a kezét a csaj ruhájába.

Veronika: Ámen!

Brigi: Egyébként kínosan ostoba a nő a történetben... A könyvben is ilyen?

Zsófi: Az első kötet első 50 oldala alapján igen, a könyvben is ostoba, vagy inkább túl naiv.

Brigi: De ez nem naivitás, hanem absztrakt logikai képességek hiánya. Minimális realitásérzéke sincs.

Veronika: Igazából szerintem nagyon is jól tudja, hogy mi zajlik körülötte, csak képtelen szembesülni vele. Inkább erről lehet szó Ana esetében. Christian pedig, ha ennyire brutál gyerekkorral verte a sors, miért nem húz már el egy pszichiáterhez?

Brigi: Mert ez nem neki probléma, hogy ilyen. Akkor lett neki probléma, amikor emiatt nem kapta meg, amit akart.

Veronika: Egyébként szerintem ez egy tipikusan olyan film, amit inkább nagyobb társasággal érdemes nézni. Én egyedül pl. nem mertem volna kísérletet tenni a megtekintésére. Meg hát valljuk be: nagy támaszt nyújtott mindannyiunk számára az, hogy összenézhettünk a moziterem sötétjében.

Brigi: Ezt mondom én is! Az elsővel elvoltam, de erről kijöttem volna, ha egyedül vagyok és nem lehet röhögni rajta, vagy kritizálni.

Veronika: Én az elsőről is kijöttem volna.

Brigi: Szerintem a lábbilincses cucc tök király volt, a gésagolyó meg nevetséges. Azt gyógyászati célra használják, nincs az az isten, hogy te azt órákig megtartod. Napi 10 perc, és leizzadsz tőle, inkontinenciát és izomrenyheséget kezelnek vele.

Veronika: Igen, a gésagolyó nagyon ciki volt, és a liftes jelenet is kellő higiénia hiányában nagyon idegtépőre sikerült. Koszos cipővel babrálás, majd a női szentélyben babrikálás? Mi ez, mi ez? Nem azt mondom, hogy hipóval leöntött kézzel kezdek bele egy légyottba, de azért mégis...

Viki: Kontár munka, mindenbe belenyúltak és mindenben mellé is fogtak. A karakterek felületesek, csak 1-2 tulajdonsággal bírnak per koponya, a cselekmény kidolgozatlan, logikátlan és a legkevésbé életszerű. Ahogyan Ana asszisztensből, hopp, ugrik 20 fokot a ranglétrán, mert szólt kettőt egy értekezleten, és másnap már főnök...

Brigi: Nyilvánvaló, hogy Grey intézte úgy, csak úgy csinálták, hogy Anának ne tűnjön fel. De persze tudjuk, hogy Ana semmit sem vesz észre, amit nem akar. "Te voltál, Christian? Nem, oké, már veszem is le a bugyimat."

Veronika: Tele van a fejem, és már azt sem tudom, hogy mihez is nyúljak. Szerencsére helyettem is leírtátok a részleteket, örök hála! Nem lenne energiám bővebben kifejteni ezt az egész ragacsos, rózsaszín pillecukros borzalmat. Hogy ki, mit és hogyan, hova dugott vagy nem dugott higiénikusan, vagy igénytelen disznó módjára.

Brigi: Amúgy nektek nem tűnt fel, hogy félelmetesen Meryl Streep a kislány?

Veronika: Nyomokban talán, de ezzel ne sértsük meg Streepet.