A Majomember - Kritika
Nem majomparádé!
Dev Patel rendezői bemutatkozása egyszerre követi a trendeket és kerüli azokat, ráadásul egy csomó mindent mondani is akar mellé, csak nem mindig találja a szavakat.
Erről van szó
Patel egy bosszúszomjas ifjú bőrébe bújik, aki azokat a nagyhatalmú embereket akarja megleckéztetni, akik megölték az anyját. Alulról kell felépítenie magát, hogy a hatalmasok közelébe férkőzhessen, ezért majomálarcot húzva illegális bunyókban vesz részt, közben pedig fegyvert és befolyást vásárol magának, hogy beteljesíthesse bosszúját.
Ezért jó
Dev Patel alaposan kikupálódott, mióta a Gettómilliomosnak köszönhetően a világ megismerte a nevét. Simán bekategorizálódhatott volna az "indiai matematikus" nem túl hálás szerepébe, de küzdéssel, sokoldalúsággal sikerült kitörnie ebből a skatulyából. Ez a küzdés jellemzi a rendezői bemutatkozását is, amibe mindent beleadott, amit a korábbi kollaboránsaitól ellesett, no meg azt is, amit maga elé vizionált. Ez a vízió pedig igen nagy léptékű lett ahhoz képest, hogy A Majomember alapvetően egy vérbő bosszúfilm, Patel filmje ugyanis rendesen belemártja a vendettamozik konvencióit az indiai kultúrába és misztikumba, és még a milliárdos ország társadalmi szakadékaira is rávilágít, a korrupcióban és drogokban hempergő szupergazdagok világa és az utcát ellepő mélyszegénység folyamatosan kontrasztba állításával.
Szóval A Majomember nem egy átlagos John Wick-ripoff, még akkor sem, ha a Netflix anno úgy vette meg a jogait, hogy olyan, mintha Keanu Reeves karaktere Mumbaiba tenne kirándulást. Jordan Peele viszont elég fantáziát látott benne ahhoz, hogy megvásárolja a produkciót mozis forgalmazásra, és tényleg nem mindennapos élményre válthatunk jegyet, ha beülünk erre a filmre, amely a verekedős jeleneteiben hozza a R-kategóriás brutalitást és említett amerikai rokonának bodycountját, ugyanakkor intenzitásában inkább a Bourne-filmek testközeliségét tükrözi, ezáltal üdítően mocskosnak hat.
Ezért nem jó
A frissítő jelleg ellenére mégis jobb lett volna, ha Patel kicsit visszavesz az ambícióiból, A Majomember ugyanis néha nem igazán találja a fókuszt, nehezen tudja eldönteni, hogy szórakoztató bunyóorgia akar lenni váratlan helyekről érkező humoros kiszólásokkal vagy lelkiismeretes társadalomkritikával átitatott akciódráma, amit még művészi(eskedő) látomásbetétekkel is nyakon öntenek.
Patel van annyira tehetséges rendező, mi több, színész és bunyós is (a verekedések javát ő vette fel, és jól össze is törte magát közben), hogy érzésünk szerint a filmje akkor is emlékezetes lett volna, ha nyersebbre és fókuszáltabbra veszi: ha a bosszú okának pillanatait hosszú ideig nem csupán fájdalmas emlékfoszlányok formájában adagolja, hogy a néző jó darabig ne is tudja igazából, hogy mi történt, a hosszú akciószekvenciáit pedig ne látomásos, lélekmardosós jelenetekkel váltsa, hanem történetét lecsupaszítva, véres valójában tárja elénk. Félő, hogy A Majomember bizonyos pillanatai az akciófilmek szerelmeseit fogja kivetni magából, mások meg azokat, akik az erőszak mélyére szeretnének látni.
Megéri a pénzét?
A Majomember nem egyszerű John Wick-klón, még ha látványos rokonságot is mutat irányában, viszont társadalmi-kulturális üzenetei hol túlságosan szájbarágósak, hol nehezen behatárolhatók, a narratíva pedig sokszor keresi a helyét, hisz van, hogy túl komolyan veszi magát, máskor meg képtelenség komolyan venni. Viszont ha beindul a bunyó, akkor minden a helyére kerül.
A Majomember (Monkey Man, 18 éven aluliak számára nem ajánlott!) 2024. április 4-től tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
